Szorosan hozzá bújtam és átöleltem.
Egymás vállán sírtunk, vagyis csak Louis sírt. Próbáltam kemény maradni.
- Mi lesz veled? Mi lesz, ha én már nem leszek? – még jobban
magához ölelt.
- Most ne rám gondolj, hanem magadra! Érted! – toltam el magamtól,
hogy a szemébe tudjak nézni – Erősnek kell lenned! Nem szabad feladni a
reményt! – remek, most megint kinek hazudok?
- De te is tudod, ha Ők nem tudnak segíteni, akkor… senki… -
csuklott el a hangja és tovább szipogott. Elő kotortam egy zsepit a zsebemből,
és oda adtam neki.
- Aput meg Anyut elvesztettem. Téged nem foglak! – talán nekem is
kéne reménykednem?
- Natasa! Halálos beteg vagyok!
- Én meg a húgod és mindent elkövetek, hogy megmentselek, vagy
talán meg akarsz halni?
- Nem… - pár perces csönd állt be, majd Lou megtörte a csendet –
Eleanor itt van?
- Igen, behívom. – bólintott. Kint Harry rögtön rám nézett –
Eleanor? – néztem körbe.
- Lement a büfébe. Őt hívja? – válaszolt és kérdezett egyben
Harry.
- Igen.
- Amíg visszajön, bemegyek
– mielőtt bármit is mondhattam volna besietett mellettem.
Oda mentem Niallhoz és szorosan átöleltem. Beszívtam kellemes
illatát és a vállára tettem a fejemet. Egy plakát volt feltéve mögé. Egy érdekes
plakát. Gyorsan végig olvastam és kicsit eltoltam Niallt.
- Mindjárt jövök – elsiettem a lifthez. Benyomtam a megfelelő
gombot. Lábammal dobolva siettetem, azt, amit nem lehet. Pár hét múlva pedig
visszatekerném az egészet.
Az orvos ajtajához sittem, majd kettőt kopogtam. Beléptem a kis
szobába. Volt egy íróasztal előtte két szék, mögötte egy szék. Az asztal teli
volt papírokkal, alig lehetett látni a fát. A falak egy orvosi szobához hűen
fehérek voltak, egy-két orvosi tájékoztató azért fel volt aggatva.
- Jó napot kívánok! Natasa Tomlinson vagyok – fogtam kezet az
orvossal.
- Jó napot! Mark Twen. Miben segíthetek?
***
- Hol voltál? – sietett elé Harry mikor kiléptem a liftből.
- Sétálgattam. Eleanor? – váltottam gyorsan témát. És sikeresen.
- Már rég bent van, lassan szerintem, már jön is – nézett az ajtó
felé Hazz.
- Jó – kicsit távolabb mentem tőlük, majd egy kétszemélyes fotelba
ültem.
Elővettem a telefonomat és diavetítésre állítottam a képeimet.
Pontosan 800 van. Néhányan még Apa meg
Anya is rajta van, viszont Louis… Ő alig szerepel benne, mármint, ha azokat
nézzük, amiket én készítettem és nem a netről töltöttem le, ahonnan minden fan.
- Szép volt itt a hajad – súgta valaki a fülembe. Pont egy tavaly
nyári képnél tartottam. Anyu fonta be.
- Tudom. Anyu tudta a legszebben befonni.
Miután végeztem a képekkel Liam még mindig ott ült mellettem.
- Nem csak simán sétáltál, ugye? – nézett rám.
- Igen.
- Hol voltál?
- Majd megtudod – úgy elmondanám neki, de nem lehet, ha megtudja,
mit akarok biztos, nem engedné.
Eleanor kicsit sírt, amikor kijött. Nem csodálom. Szegény lány,
megtalálja a szerelmét aztán… ez történik.
- Azt kéri, menjünk most haza. Tudja, hogy mindenki mennyire
fáradt. Majd holnap újra jövünk – szipogta a lány.
Zayn vezetett. Néma csöndben. A szobámba belépve megláttam a
reggel kiöntött tej nyomait. Levettem magamról a ruhát és a pizsimet megfogva
bevonultam a fürdőbe. Egy gyors cicamosakodás után bevackoltam magamat az ágyba
és jöhetett a megnyugvás, az alvás. Vagyis csak majdnem, hisz valakire most
jött rá a „húú, ezt még ma el kell mondanom” érzés.
- Gyere! – mondjuk, kopoghatott volna halkabban is.
- Tudom, szakítani fogsz velem… azért ma aludhatnék nálad? – hát ezzel
várhatott volna holnapig és mi az, hogy szakítunk?
Bocsi, hogy ilyen későn hoztam a kövi részt, de most beteg is vagyok meg a verseny volt a lényeg. Ne felejtsétek el, kevesebb, mint egy hét van már a határidőig! Örömmel vettem tudomásul, hogy minden kategóriába jelentkeztek min. 4-en :). Eredmény hirdetés még nem tudom pontosan mikor lesz.
Pipáljatok, kommenteljetek és iratkozzatok fel :D
by: Natália
