36. Fejezet Egy percre sem foglak egyedül hagyni

Sziasztok!
Nem is tudom, mit írjak. Először is szeretném megköszönni, azoknak a kitartó olvasóknak a kommentelést, akik még a blog félbehagyása után egy évvel is képesek voltak több soron keresztül részletezni, miért érdemes folytatni a történetet. Volt, aki írta, neki az is elég lenne, ha tudná mi lesz a történet vége. Ki hal meg, ki marad életben. Viszont ilyen könnyen nem adom meg magam, szóval, hosszú idő (tudom, 2 év) után megjött a következő fejezet is.

Ajánlás:
Tudom, régen volt a 35. fejezet, pont ezért lenne célszerű, hogyha kicsit visszanéznétek a korábbi részeket (pl. 34-35-ig) és úgy olvasnátok a legújabbat, hogy biztosan emlékezzetek (és... na, hát, szóval megható is legyen, bár az igazi izgalmak és nem itt olvashatók).

Még egyszer köszönöm Nektek! :) 





Régen írtam, ezért szívesen veszem a véleményeket, mind pipa. mind szöveges formátumban.

- Natasa, mondjad már! Miért akarsz beköltözni?- állt fel a fotelből Niall és mellém lépett. Látszott rajta  meglepődöttség és a félelem.

- Jelentkeztem a transzplantációra. Csontvelő-átültetésre - ha eddig az arcukról meglepődöttség tükröződött, akkor most sokkos állapotba kerültek. Percekig csak ültek és néztek, én meg ott álltam és vártam a reakciójukat. Azt akartam, hogy Ők szólaljanak meg először. Niall végül még közelebb lépett és szorosan megölelt.

- Biztos vagy benne? - suttogta. Csak egy aprót bólintottam. Lassan eltolt magától, így a többiekkel szembe kerültem.

- Nem vagyok benne biztos, hogy ez jó ötlet - rázta a fejét Zayn.

- Szerintem meg mindent meg kell próbálni - vágtam rá rögtön.

A többiek még magukban őrlődtek. Tudták, hogy ezt már eldöntöttem és nem fogok változtatni, mégis valami kiutat kerestek, valami pontot, ami miatt megbukhat az egész tervem.

- Támogatlak - állt fel Liam. Hálásan néztem a szemébe, majd őt is megöleltem.

- Veled vagyok - dörmögte a fülembe.

- Hiába győzködnénk, nem döntenél máshogy, igaz? - kérdezte végül Harry.

- Igen, ezt már nagyon régen eldöntöttem. Dr.Twen ma intézte el a különszobát. 

- Natasa, végig gondoltad ezt? Tudod, milyen veszélyes? - kelt ki magából Zayn.

- Tudom, az orvos is mondta, de ez az egyetlen lehetőség arra, hogy Louis életben maradjon - válaszoltam kicsit hangosabban.

- És arra nem gondoltál bele, problémák léphetnek fel? - emelte fel Zayn is a hangját, a srácok pedig csak kapkodták a fejüket köztünk.

- De, belegondoltam - folytattam volna, felhozhattam volna egy halom érvet a mellet, hogy jól döntöttem, de nem tettem. Vagyis csak majdnem, nem bírtam magamban tartani ezt az egyet - viszont nem kívánom egyikőtöknek sem, hogy megtudjátok milyen érzés ilyen rövid idő alatt majdnem árvának lenni. Nekem már csak Louis maradt! Érted? A szüleim halottak! És lehet, hogy mióta ilyen menőek letettek kevesebb idő maradt a családra, de attól Louis a testvérem! Az ÉDESTESTVÉREM! Nem fogom hagyni, hogy meghaljon! Küzdök érte a legvégsőkig! - ekkor már nem bírtam tovább és a sok felgyülemlett félelem, sterssz kijött rajtam. Sírtam, szinte összegörnyedve, miközben folyamatosan azt mondogattam: "Élni fogsz! Louis élni fogsz! Nem hagylak magadra!"

Ekkor egy meleg, erős fonódott körém és karjaiba emelt a földről. Valamit még mondott a többieknek, de nem értettem. Éreztem a lüktetést, ahogyan vitt. Előre a folyosón, fel a lépcsőn, nehezen kinyitott egy ajtót, párat még lépett, majd letett a puha ágyra. Rögtön megismertem azt a finom, utánozhatatlan illatot. Miután letett becsukta az ajtót, lehúzta a rolót, hogy semmilyen fény ne szűrődjön be, majd éreztem, hogy besüpped mellettem az ágy. Megint ugyan azokat, az erős karokat éreztem magam körül, magához húzott és simogatni kezdett. Lassan megnyugodtam. Már majdnem elnyomott az álom, de ezt a kérdést még muszáj volt feltennem:

- Ugye mellettem leszel? - félve vártam a választ, attól tartva, hogy ez neki túl sok és nincs szüksége egy ilyen komplikált kapcsolatra

- Egy percre sem foglak egyedül hagyni - jött a megnyugtató felelet, majd ujjainkat összekulcsolva aludtam el.

Mondanám, hogy reggel nagyon kipihenve ébredtem és úgy éreztem magam, mintha újjá születtem volna, de ez nagy hazugság lenne.

Éreztem a szememen, hogy a tegnapi sírás miatt megdagadtak. A könnyek az arcomra száradtak és miután tegnap fürdés nélkül feküdtem el még büdös is, illetve izzadt voltam. Mellettem Niall békésen szunyókált. Vajon mikor aludhatott el? Biztos nem velem együtt, mert  Ő még átöltözött. Arra viszont tisztán emlékszem, mit ígért este: "Egy percre sem foglak egyedül hagyni!". Annyira aranyos. Sőt, erre nem is lehet ezt mondani, hisz mi az aranyos? Ha valaki virágot visz a barátnőjének. Az aranyos, de arra mi a megfelelő jelző, ha valakinek leukémiás a barátja, és annak a húga éppen a testvére életét próbálja megmenteni. Mindeközben Niall végig mellettem van, soha egy panasz el nem hagyja a száját és csak segíteni próbál. Azt hiszem, nekem van a legtürelmesebb, legjószívűbb barátom a világon és soha nem tudom, majd elégszer megköszönni, hogy mindvégig velem van.

Lassan kikeltem az ágyból és a fürdőbe mentem. Megcsináltam a szükséges teendőket, azaz megfürödtem, ami kb. 20 percig tartott, (mondjuk ebből 10 perc csak áztatás volt) fogat mostam, és felvettem a ruhámat. Mire visszamentem a szobába Niall már nem volt ott. A konyha felé vettem az irányt. Ott találtam mindenkit, még Eleanort is.

- Oh, Nati - lépett el a pult mögül El, ahogy meglátott - én is végig melletted leszek, sőt a srácokkal megbeszéltük, hogy felváltva fogunk vigyázni rátok - ölelt meg szorosan. Ezek azok a percek, amik feltöltenek, amik újabb löketet, adnak a következő napra.

- Nagyon köszönöm, de "vigyázni"? - néztem rá mosolyogva - nem börtönbe megyek.

- Jaj, tudod, hogy érettem. Amúgy mikorra kell bemenned?

- Du. 4-kor a recepciónál fog várni Dr. Twen.

- Akkor a mai nap még a miénk vagy - ölelt meg ismét - gyere reggelizni, most muszáj, hogy jó kondiban légy. Csináltunk rántottát, palacsintát, van friss zöldség, gyümölcs, kenyér. Szóval válassz! 

- Azta, erre szavakat sem találok, csak azt tudom, hogy nekem vannak a legjobb barátaim a világon - kezdtem egy könnyezni.

- Oh, ne. Nehogy most sírj - ölelt meg 5 perc leforgása alatt már harmadjára El, és szép lassan a többiek is csatlakoztak.

Így telet el az utolsó napom itthon. Folyamatos evéssel, 5 percenkénti ölelgetéssel, hatalmas beszélgetéssel. Hol csoportosan, hol éppen megtaláltak és követelték, hogy mondjam el mi jár a fejemben, nehogy rossz lelkiállapottal vonuljak be. Ebéd után befejeztem a tegnap elkezdett pakolást, majd 15:10 perckor elhagytam a közös házunkat.

Régen írtam, ezért szívesen veszem a véleményeket, mind pipa. mind szöveges formátumban.

2. Díjam

Megkaptam a második díjamat is :)

Szabályok:

- Mondj 11 dolgot magadról.

- Válaszolj 11 kérdésre. ( Amiket tőlem kérdeztek arra válaszolj)

- Tegyél fel 11 kérdést 

- Küld tovább 11 embernek.

11 dolog magamról:

• Szeretem a történelmet.
• Rossz vagyok matekból.
• Humán beállítottságú vagyok.
• Szeretek természetképeket csinálni.
• Szeretnék sok helyre eljutni az életben.
• Utálom az energiaitalt.
• Szeretem a cicákat.
• Van egy nővérem és két bátyám.
• Nem szeretem a kémiát.
• Egyik kedvenc előadóm Demi Lovato
• Szeretek olvasni.

Válasz 11 kérdésre:

1. Kedvenc íród?

   Evelyn Mars.

2. Miért szeretsz írni?

   Mert letudom írni a gondolataimat és megtudom osztani veletek.

3. Mi a számodra legfontosabb dolog az életben?

   A család.

4. Mikor kezdtél el írni?

   2012 őszén.

5. Milyen nagy terveid vannak a jövőre nézve?

   Érettségi és egyetem sikeres elvégzése.

6. Melyik az a hely, ahol  a legjobban érzed magad?

   Az mindegy csak legyen csöndes és ne zavarjanak.

7. Milyen műfajú könyveket olvasol legszívesebben?
   Krimi.
8. Mit gondolsz arról, hogy a háziállat nyugtatólag hat az emberekre?
    Sajnos nem minden emberre vonatkozik ez. Ráadásul az emberek egy része a saját szórakoztatásukra veszik az állatokat, nem törődve azzal az állatnak mi lenne a legjobb.
9. Otthon ülő típus vagy?
   Igen.
10. Szereted a Gyűrűk Urához hasonló könyveket/filmeket?
     Nem láttam a Gyűrűk Urát, szóval erre a kérdésre nem tudok válaszolni.
11. Mit csinálsz, ha igazán felidegesítenek?
     Olyan választékosan válaszolok, hogy az már a másik felet idegesíti. A csúnya, trágár és obszcén szavakat mellőzve. 

11 kérdés: 

1. Kedvenc előadó?
2. Mi a hobbid?
3. Van tesód?
4. Voltál külföldön?
5. Miért szeretsz írni?
6. Csak fanfictionokat írsz?
7. Hány IGAZ barátod van?
8. Mi az élet célod?
9. Szeretnél külföldön tanulni?
10. Szeretnél külföldön élni?
11. Milyen kaját nem szeretsz?

11 ember, akinek küldöm: 

Stole My Heart 
Könyvmolyok 
Remember Me! 
Memories 
Bianka gimis napjai  
Viszlát New York! 
Help 
Crazy little lies 
Happily 
Az élet árny oldala 
Never Give Up

35. Fejezet Befekszem a kórházba…

                         * Írói szemszög *

Újabb hetek teltek el. Louis-nak egyre jobbak lettek a leletei, de csak Natasa tudta azt, hogy ez nem változtat semmin, kivéve, ha megműtik. Nagyon fontolgatja azt tervét, amivel sikerülne megmentenie a testvére életét, nagy kockázatot vállalva ezzel.

                        

                       * Natasa szemszöge *

Ha most bemegyek azon az ajtón, és aláírom a papírokat nincs vissza út. Így is nagyon elhúztuk az egész kezelést, mert meg kellett várni a szülinapomat, hogy végre nagykorúként azt csinálhassak, amit akarok. Ez esetben meg mentem a testvérem életét. Kopogtam kettőt az ajtón, majd egy „Jöjjön” után benyitottam.

- Jó napot kívánok! – köszöntem.

- Magának is Mrs. Tomlinson – nézett fel a papírok közül Dr. Twen – foglaljon helyet.

- Köszönöm. Azért jöttem, hogy alá írhassam a papírokat – húztam ki magam.

- Biztos, ezt akarja? – kotorászott a mappájában.

- Igen! Biztos!

- Az is biztos, hogy a testvérének nagyon nagy szerencséje van magával. Nem minden ember lenne ilyen önfeláldozó – mosolygott rám.

- Azért nem fogok meghalni.

- Persze!

- És azt is lemerném fogadni, hogyha valaki annyira szereti a testvérét vagy bármelyik rokonát, mint én, akkor szó nélkül segítene neki, ahogy csak tud.

- Persze, persze. Itt is vannak a papírok. Ott alul kell aláírni és még a másik lap közepén.

Mielőtt újra átgondolhattam volna aláírtam.

- Mikor kell befeküdnöm?

- Az lenne a legjobb, ha mielőbb elkezdhetnénk. Ha magának megfelel, akkor már holnap is jöhet.

- Nekem tökéletes.

- Akkor holnapig elintézek egy egyszemélyes szobát, ahol fel tud készülni testileg és lelkileg. Kérem, délután négykor legyen a recepciónál. Lemegyek magáért és felkísérem a szobájához.

- Rendben, és nagyon köszönöm – álltam föl és kezet fogtam az orvossal.

Ahogy végig mentem a folyosón és vártam a liftet könnyezni kezdtem. Mindenkit nyugtatok, azt mondom, hogy én majd mindent megváltoztatok és nem lesz semmi baj, ugyanakkor úgy érzem, hogy egyik percben nekik hazudok, a másikban pedig magamnak.

Mindenki magába zuhan, én pedig őket vigasztalom, hogy minden helyre jön, hisz egyre jobbak leletek. Ez mind igaz, de semmi nem lesz ugyan az. Ezek után minden gyökerestül meg fog változni.

Harry csak a szobájában ül összekuporodva és egy közös képet szorongat, amin Louis és Ő vannak. Liam próbál segíteni, vagyis inkább csak kérdezősködik, ami most nem igazán segít. Zayn Eleanort próbálja nyugtatgatni, amikor nem a kórházban vannak.

Niall…Niall meg nekem próbál segíteni, de alig van időnk egymásra. Fellépéseket sorra mondanak le, aminek következtében Paulnak sincs soha egy szabad perce. Folyton zaklatják a riporterek, hogy mi van Louis-szal. Mikor fogják kiengedni? Talán meghal?

Mi van a húgával? ÉS ez az egy kérdés, amire megkértem, hogy semmi képen ne válaszoljon. Semmi közük hozzá a fotósoknak és a riportereknek.

Kezdek én is megtörni. Pont a vége felé. Nem szabad, már nincs sok. Ha összeomlok, a többieket sem tudom meggyőzni és lelket önteni beléjük, hogy minden rendben lesz. 

Gyorsan fogtam egy taxit. Bemondtam a címet és hátra dőltem. Már majdnem elaludtam, amikor megérkeztünk. Kifizettem a fuvart és besiettem, mert csöpögött az eső.

- Szia! Hol voltál ennyi ideig? Rengetegszer hívtalak – lépett ki az előszobába Niall, majd választ meg se várva magához húzott és megcsókolt. Ajkaink csak úgy falták egy mást. Levegőhiányban váltunk el, majd kicsit hátrább toltam, hogy a szemébe nézhessek.

- A kórházban voltam – néztem a szemébe.

- Miért nem szóltál? Mi is mehettünk volna vagy legalább érted mehettem volna.

- Jól esett az egyedül lét.

- És beszéltél Lou-val?

- Nem, benéztem hozzá, de aludt és, amúgy is az Dr. Twen-nel akartam beszélni – indultam meg a konyha felé.

- Miért? Csak nincs valami baj? – fordult meg a tengelye körül.

- A többiek hol vannak? – néztem be a nappaliba.

- Mindenki a szobájában van, de miért akartál beszélni az orvossal?

- Azt nem most szeretném elmondani, hanem este.

- Miért pont este? – nézett rám kérdőn.

- Most du. négy van, este 7-kor legyen mindenki a nappaliban, addig kérlek, hagyjatok magamra.

Fájt, hogy kérdések közepette kellett ott hagynom, de nem tehettem mást és nem akartam egyenként elmondani mindenkinek, hogy holnap miért fekszem be a korházba.

Szegény Niall annyira meglepődött, hogy nem tudott megszólalni, így gyorsan elmentem mellette és felmentem a szobámba.

Előszedtem a két legnagyobb bőröndömet és egy kis táskát is. A szekrényből lassan kiszedtem a ruháimat és letettem az ágyra. Szép lassan minden a helyére került a szekrényembe csak néhány póló és nadrág maradt. A cipőim nagy részét itthon hagyom, még is csak kórházba megyek nem nyaralni. Felültem az ágyamra és a kezembe vettem azt a bekeretezett képet, amin mind a négyen rajta vagyunk. Anya, apa, Louis és én. Olyan régen volt. 10 éve. Emlékszem hol készült ez a kép. 

New York-ban.

Először voltam külföldön. Apunak valami tárgyalása volt és mivel nyárra esett, amikor is a szülinapom volt Apu kollegái úgy gondolták jót tenne nekünk egy kis kikapcsolódás, hisz mindig nagyon sokat dolgozott. Így a tárgyalás után még egy hetet kint tölthettünk. Nagyon élveztem.

Az órám csipogása hozott vissza a jelenbe. 19:00 óra. Ideje elmondani a többieknek mire is készülök.

Mire leértem a többiek a kanapén ültek síri csöndben és végig engem néztek.

- Köszönöm, hogy lejöttetek. Szeretnék valami fontosat mondani – elhallgattam. Egyszerűen nem bírtam megszólalni.

- Natasa mi történt? Baj van? – próbált Liam a szemembe nézni, de mindig elkaptam a tekintetemet.

- Holnap befekszem a kórházba… - szólaltam meg elhaló hangon.

- Mi? Miért? – kérdezték szinte egyszerre, Niall és Liam még fel is pattantak a meglepettségtől.

1. Díjam

Üdv újra!

Legelőször szeretnék bocsánatot kérni a ki nem hirdetett verseny miatt. Tudom, felelőtlen voltam, hogy meghirdettem, de aztán nem vettem a fáradságot, hogy megnézzem őket. Még egyszer bocsánat!

Ugyan akkor szeretném megköszönni a díjat. Ezt se most kaptam, de nem volt időm kiírni.

1. Díjam

Köszönöm a díjat Faith Stewart -nak :)

Szabályok:

- Rakd ki, hogy kitől kaptad a díjat.

-Írj 11 dolgot magadról.

-Válaszolj 11 kérdésre.

-Írj 11 kérdést.

- Küld tovább 5 embernek.

11 dolgom magamról: 

• Most megyek gimibe.
• Kedvenc állatom a cica.
• Szeretem a The Vamps-ot és az 5SOS-t.
• Alig beszélem az angolt.
• Nem bírok halat enni.
• Londonban szeretnék lakni.
• Elszeretnél jutni New York-ba.
• Szeretek írni.
• Volt egy cicám, de 3 éve láttam utoljára...
• Nagyon szeretek olvasni és filmet nézni.
• Ki nem állhatom azokat a 13 éveseket, akik 16 évesnek akarják magukat "kiadni".

11 válasz: 

1. Ha találkozhatnál bárkivel, ki lenne az?

   One Direction.

2. Az íráson kívül mi foglalkoztat még?

   Az olvasás.

3. Játszol valamilyen hangszeren?

    Igen, zongorán.

4. Szívesen tartanál tigrist háziállatként?

   Igen :D

5. Mit csináltál az elmúlt 10 perceben?

   A kérdésekre válaszoltam.

6. Kaptál egy ingyen repülőjegyet. Hová mennél?

   London.

7. Szoktál éjfélkor kívánni?

    Igen, megesik.

8. Milyen zenét hallgatsz szívesen.

   Pop, de néha klasszikust is.

9. Mi jut először eszedbe, amikor meglátsz egy hullócsillagot?

   Valami szép kívánság.

10. Szívesen utaznál az űrbe?

     Igen.

11. Mi miatt kezdtél el írni?

     Már nem emlékszem, de szerintem, azért, mert nem akartam elmondani a sok hülyeségemet, hanem leírtam. 

11 kérdés:

1. Hány évesen kezdtél el írni? 

2. Hány blogod van? Azok közül hány nem fanfiction?

3. Kedvenc együttesed?

4. Voltál már külföldön?

5. Eltöltenél egy hetet messze a családodtól, úgyhogy ők nem biztosak abban, te hol vagy?

6. Van háziállatod vagy szeretnél?

7. Milyen lett a bizid, az átlagod?

8. Van olyan személy, akiért meghalnál?

9. Szereted az extrém sportot?

10. Sportolsz?

11. Tetszettek a kérdések?

5 ember, akinek küldöm: 

Gone - [Niall Horan fanfiction]

Half a heart 

Titkok mögé bújva 

Laters baby 

Strong

34. Fejezet Talán van valami terved?

Kórházban vagyok. Megpróbálom megmenteni a testvérem életét. Sikerül vajon? Remélem. Nekem már csak Ő maradt. De miért is vagyok kórházban és mióta? Egyáltalán mennyi idő telet el Dr. Twen-nel való első találkozásunk óta?

                * 2 hónappal korábban * 

Reggel kicsit álmosan ébredtem. Niall békésen szuszogott még mellettem. Szegénykém, annyira sajnálom. Nem ilyen barátnő kell neki, mint én. Szeretem, de már nem vagyok benne biztos, hogy szerelemből. Lehet, hogy csak barátilag. Este, amikor bejött és azt mondta, hogy szakítunk kicsit meglepett, azt hittem Ő akar velem szakítani, viszont mikor bebújt mellém az ágyba szorosan magához ölelt. Gyengéd csókokat lehelt a nyakamra, majd míg el nem aludtam a hajamat simogatta. Talán még mindig ugyan úgy szeretem, mint eddig csak kevés az idő.

Komótosan felkeltem ügyelve, hogy a szőkeség nyugodtan fortyoghasson még. De komolyan, hogy tudod valaki így aludni? A fürdőben elvégeztem a szokásos teendőket, majd egy egyszerű szettet felvettem és leindultam a konyhába.

Liam már lent volt és készített a reggeliket.

- Jó reggelt! – mosolygott kedvesen, de nekem nem nagyon volt hangulatom hozzá.

- Neked is! Mit csinálsz? – léptem mögé.

- Pár szelet kenyeret. Ott vannak a felvágottak meg zöldségek. Felvágnál pár paradicsomot? – mutatott a konyha másik végébe.

- Persze – először hideg vízben megmostam, majd a célnak megfelelő kést elő kotortam a fiókból.

Remélem, hogy 3 hónap múlva már minden a régi kerékvágásban megy, bár erre, annyira kevés az esély, hogy az már siralmas.

-Hé, Natasa. A kezed! – vette ki a kezemből a kést, a kezemet pedig  hideg víz alá tette. Kicsit megcsúszott a kés a kezemben és elvágtam az ujjamat.

- Merre jársz? – nézett rám fürkészően.

- Csak elbambultam – vágtam rá gyorsan.

Szerencsére nem volt túl mély a vágás, de azért kaptam rá egy tapaszt. A reggeliben nem segítettem tovább, vagyis inkább nem segíthettem, mivel Liam szerint önveszélyes vagyok. Szóltam volna, hogy csak, mert elvágtam az ujjamat, még jól vagyok, de akkor hazudtam volna és amúgy sem volt erőm magyarázkodni.

Felmentem az emeletre és elkezdtem lassan ébresztgetni a többieket. Úgy is mire felébrednek kész a reggeli.

Először Zayn-hez mentem. A szobába belépve megcsapott valamilyen férfi dezodor illata. Tisztára zaynes. Lassan oda mentem az ágya mellé és szólongattam.

- Jó reggelt! – mondjuk elég halkan, mondhattam, így hangosabbra vettem – Jó reggelt Zayn !! – kicsit rázogattam is.

- Mmm, mi van? – dugta ki a fejét a takaró alól.

- Reggel van, és mire összekapod magad kész a reggeli! – mosolyogtam rá.

- Ja, jó. Akkor mindjárt kelek – és magára húzta a takarót. Majdnem kiléptem az ajtón, amikor utánam szólt.

- Igen? – fordultam vissza.

- Neked is jó reggelt – mosolygott kómásan, mire elnevettem magamat.

Most Harry szobáján van a sor. Mikor beléptem enyhe meglepetés fogadott. Az ágy tetején ült és laptopozott.

- Jó reggelt! – köszöntem mosolyogva.

- Neked is! – mosolygott vissza.

- Jöttem volna kelteni, de látom te már nagyban kockulsz! – nevetettem el magamat.

- Héé! A rajongóknak válaszolok!

- Ja, az rögtön más! – vágtam ’komoly’ fejet.

Harryt egyedül hagytam a gépével és többi millió rajongóval. Már csak egy embert kell felkelteni, persze csak, hogy még mindig alszik. Niall. Halkan nyomtam le a kilincset, nehogy felébresszem, de már mindegy volt, mert ő is az ágy tetején ült. Nem csinált semmit csak nézett. Előre nézett.

Mikor beléptem felém kapta a fejét. Elmosolyodott. Azok a szemek és az a száj. Mit meg nem tettem volna értük. És most? Most is ölni tudnék értük. Most is annyira szeretem, mint eddig. Most is elő bújnak a gyomromban azok a bizonyos lepkék, ha átölel. Csak egy baj van. Egyre ritkábban történik ilyen. Egyre ritkábban vagyunk kettesben, és egyre ritkábban foglalkozunk egymással. Lassan oda mentem hozzá és felültem mellé.

- Jó reggelt Niall! – néztem mélyen a szemébe.

- Jó reggelt Natasa! – mosolygott rám, majd lassan közeledett, míg végül megcsókolt.

Milyen rég csókolóztunk. Olyan selymes és puha ajkai vannak. Csókunk nem tartott tovább tíz másodpercnél. Kicsit eltoltam magamtól, hogy a szemébe nézzek.

- Örülök, hogy tegnap átjöttél. Máskor is szívesen ébrednék melletted – simítottam meg az arcát.

- Szívesen jövök máskor is és remélem, akkor majd nem fogsz itt hagyni – simította meg ő is az arcomat.

- Sem itt hagyni, sem elhagyni nem foglak! – ujjainkat összekulcsoltam és most én csókoltam meg.

Csókunk hosszabb volt és vadabb. Teli volt érzelmekkel. Levegő hiányában távolodtunk csak el egymástól. Homlokunkat egymásnak döntöttük.

- Szeretlek! –nézett mélyen a szemembe.

- Én is! – és megszorítottam a kezét, mire hirtelen lenézett.

- Mi történt veled? – utalt a bekötött ujjamra.

- Reggel kicsit ügyetlen voltam. Liam el is küldött a konyhából, nehogy nagyobb kárt tegyek magamban.

- Liam? – nézett furán.

- Igen. Ő már lent volt és a reggelit készítette, amikor leértem. Apropó reggeli. Lassan le kellene menni, mert kész lesz.

- Akkor siessünk! – csillant fel Niall szeme a reggeli szó hallatán.

Mikor leértünk Harry és Liam már az asztalnál ült.

- Zayn biztos visszaaludt – nevettem, mikor leültem.

- Akkor most én jövök! – nézett sunyin Harry, majd eltűnt a konyhába. Később egy pohár vízzel tért vissza és egyenesen Zayn szobája felé vette az irányt.

Pár másodpercig vártunk, majd hallottunk egy nem túl kulturált reggeli köszöntést Zayntől. Harry nevetve jött le, majd, mint aki jól végezte dolgát feltette a lábát a vele szemben lévő székre.

- Ez gonosz volt – mosolyogtam.

- Úgy is hajat akart már mosni – legyintett – viszont nem hinnem, hogy egy hamar lejön, szóval, szerintem hozzá is kezdhetünk.

Hazza tanácsát megfogadva elkezdtünk enni. Még jó, hogy hallgattunk rá, mivel majdnem befejeztük már az evést, amikor Malik lejött a lépcsőn.

- Ezt megjegyeztem Göndörke – nézett szúrósan Zayn Harryre, de ő csak jó ízűen nevetett.

- Mi a ma program? – ült le végül Zayn.

- Meglátogatom Louist – ittam bele a narancsomba.

- Én is megyek! – tette fel a kezét Niall, mire ránéztem, és kedvesen elmosolyodtam.

- Én is! – szólt egyszerre Liam és Zayn.

- Nagyon köszönöm srácok, de most egyedül szeretnék menni! – mindenkit megleptem, de talán Niallt igazán.

- Miért? – nézett rám nagy szemekkel.

- Mert nekem nincs semmi dolgom, ti viszont nagyon elúsztatok a zenéléssel!

- Nem is! – tiltakozott Liam.

- De! Én bemegyek a kórházba, ti meg a stúdióba! Vita lezárva! – mondtam erélyesebben.

- Délután azért mi is benézhetünk, vagy kitiltasz végleg? – nézett rám viccesen Zayn.

- Igen, Zayn ez volt a tervem, kitiltani a kórházból – forgattam a szememet.

- Szóval akkor benézhetünk? – kérdezte meg újból Liam.

- Igen, benézhettek.

***

- És a többiek, hogy vannak? – teszi fel újból a kérdést Louis.

- Jól és hamarosan ők is itt lesznek – mosolygok rá.

- Mit csinálnak?

- Mondtam nekik, hogy nézzenek be a stúdióba – halkultam el.

- Értem – nézett maga elé.

- Figyelj! – fogtam a kezem közé arcát – Mindent megteszek annak érdekben, hogy újra teljes életet élhess! – néztem mélyen a szemébe. Egy ideig csak szomorkásan nézett, majd megszólalt.

- Talán van valami terved?

- Van! –jelentettem ki magabiztosan.

33. Fejezet Szakítunk?

Szorosan hozzá bújtam és átöleltem. Egymás vállán sírtunk, vagyis csak Louis sírt. Próbáltam kemény maradni.

- Mi lesz veled? Mi lesz, ha én már nem leszek? – még jobban magához ölelt.

- Most ne rám gondolj, hanem magadra! Érted! – toltam el magamtól, hogy a szemébe tudjak nézni – Erősnek kell lenned! Nem szabad feladni a reményt! – remek, most megint kinek hazudok?

- De te is tudod, ha Ők nem tudnak segíteni, akkor… senki… - csuklott el a hangja és tovább szipogott. Elő kotortam egy zsepit a zsebemből, és oda adtam neki.

- Aput meg Anyut elvesztettem. Téged nem foglak! – talán nekem is kéne reménykednem?

- Natasa! Halálos beteg vagyok!

- Én meg a húgod és mindent elkövetek, hogy megmentselek, vagy talán meg akarsz halni?

- Nem… - pár perces csönd állt be, majd Lou megtörte a csendet – Eleanor itt van?

- Igen, behívom. – bólintott. Kint Harry rögtön rám nézett – Eleanor? – néztem körbe.

- Lement a büfébe. Őt hívja? – válaszolt és kérdezett egyben Harry.

- Igen.

 - Amíg visszajön, bemegyek – mielőtt bármit is mondhattam volna besietett mellettem.

Oda mentem Niallhoz és szorosan átöleltem. Beszívtam kellemes illatát és a vállára tettem a fejemet. Egy plakát volt feltéve mögé. Egy érdekes plakát. Gyorsan végig olvastam és kicsit eltoltam Niallt.

- Mindjárt jövök – elsiettem a lifthez. Benyomtam a megfelelő gombot. Lábammal dobolva siettetem, azt, amit nem lehet. Pár hét múlva pedig visszatekerném az egészet.

Az orvos ajtajához sittem, majd kettőt kopogtam. Beléptem a kis szobába. Volt egy íróasztal előtte két szék, mögötte egy szék. Az asztal teli volt papírokkal, alig lehetett látni a fát. A falak egy orvosi szobához hűen fehérek voltak, egy-két orvosi tájékoztató azért fel volt aggatva.

- Jó napot kívánok! Natasa Tomlinson vagyok – fogtam kezet az orvossal.

- Jó napot! Mark Twen. Miben segíthetek?

***

- Hol voltál? – sietett elé Harry mikor kiléptem a liftből.

- Sétálgattam. Eleanor? – váltottam gyorsan témát. És sikeresen.

- Már rég bent van, lassan szerintem, már jön is – nézett az ajtó felé Hazz.

- Jó – kicsit távolabb mentem tőlük, majd egy kétszemélyes fotelba ültem.

Elővettem a telefonomat és diavetítésre állítottam a képeimet. Pontosan 800 van.  Néhányan még Apa meg Anya is rajta van, viszont Louis… Ő alig szerepel benne, mármint, ha azokat nézzük, amiket én készítettem és nem a netről töltöttem le, ahonnan minden fan.

- Szép volt itt a hajad – súgta valaki a fülembe. Pont egy tavaly nyári képnél tartottam. Anyu fonta be.

- Tudom. Anyu tudta a legszebben befonni.

Miután végeztem a képekkel Liam még mindig ott ült mellettem.

- Nem csak simán sétáltál, ugye? – nézett rám.

- Igen.

- Hol voltál?

- Majd megtudod – úgy elmondanám neki, de nem lehet, ha megtudja, mit akarok biztos, nem engedné.

Eleanor kicsit sírt, amikor kijött. Nem csodálom. Szegény lány, megtalálja a szerelmét aztán… ez történik.

- Azt kéri, menjünk most haza. Tudja, hogy mindenki mennyire fáradt. Majd holnap újra jövünk – szipogta a lány.

Zayn vezetett. Néma csöndben. A szobámba belépve megláttam a reggel kiöntött tej nyomait. Levettem magamról a ruhát és a pizsimet megfogva bevonultam a fürdőbe. Egy gyors cicamosakodás után bevackoltam magamat az ágyba és jöhetett a megnyugvás, az alvás. Vagyis csak majdnem, hisz valakire most jött rá a „húú, ezt még ma el kell mondanom” érzés.

- Gyere! – mondjuk, kopoghatott volna halkabban is.

- Tudom, szakítani fogsz velem… azért ma aludhatnék nálad? – hát ezzel várhatott volna holnapig és mi az, hogy szakítunk?

Bocsi, hogy ilyen későn hoztam a kövi részt, de most beteg is vagyok meg a verseny volt a lényeg. Ne felejtsétek el, kevesebb, mint egy hét van már a határidőig! Örömmel vettem tudomásul, hogy minden kategóriába jelentkeztek min. 4-en :). Eredmény hirdetés még nem tudom pontosan mikor lesz.

Pipáljatok, kommenteljetek és iratkozzatok fel :D

by: Natália

32. Fejezet Ha csak Ők sem tudnak… segíteni.

- Ön Mr. Tomlinson hozzá tartozója? – állt meg előttem az orvos.

- Igen, Natasa Tomlinson. Mondja, mik az eredmények?

- Sajnálattal közlöm, hogy a betegség már nem gyógyítható – hogy mit érzek most? Összedőlt bennem egy világ. Elveszítek mindenkit, akit csak szeretek. Akire mindig számíthattam az most… az most rám számít.

- Doktor Úr ez biztos? – kérdezte Harry és láttam az első könnycseppeket, miközben nekem már majdnem patakokban folyt, majd eszembe jutott Louis. Nem láthatja, hogy gyenge vagyok, neki most egy erős támaszra van szüksége. Niall magához ölelt, de érzem, ahogy a sírástól rázkódik a válla. Kicsit eltolom magamtól, hogy a többiek szemébe nézzek. Zayn férfiasan állja a sarat, de ő is elejét, néhány könnyet. Liam is könnyezett, Niall meg a kezemet szorította. Harry meg, Harry meg mindenki helyett is sír.

- Ne hagyják abba a kezeléseket! – fordultam az orvos felé.

- Rendben, viszont kérem, akkor írja, alá ezt! – majd egy papírt nyomott az orrom alá – Ő már tudja?

- Nem, azt gondoltam, jobb, ha egy hozzá tartozó mondja el.

- És mennyi ideje van még? – mondtam ki kínkeservesen.

- 3 legjobb esetben 4 hónap, elő készítem a kezelést.

Miután az orvos elment Harry azonnal átölelt és sírt. A legjobb barátja haldoklik. A testvérem haldoklik, és nem tudok mit tenni. Ott álltunk és csak sírtunk, legalább is csak a többiek, én próbáltam erős maradni.

- Mikor mondjuk meg neki? – fordult felém Liam.

- Majd most – megláttam, hogy kijött az orvos.

- Most bemehetünk hozzá?

- Igen, kicsit kimerült, de amúgy a helyzethez képest jól van.

- Rendben, és köszönöm – még egyszer visszanéztem a srácokra majd bementem. Ott feküdt az ágyon és mosolygott.

- Na, mizu van? Olyan sápadtnak tűnsz – lassan az ágya felé lépkedtem és leültem mellé. Megszorítottam a kezét majd a szemébe néztem.

- Emlékszel, amikor felmásztam a fára és nem mertem lejönni?

- Igen, tiszta ovis voltál – nevetett.

- Megkértelek, hogy segíts le és te azon nyomban ott voltál. És amikor elvertem az ebédpénzt és féltem anyuéknek megmondani? Te oda adtad a saját pénzedből.

- Ja, a következő heti újságomat miattad nem tudtam megvenni.

 - És másik hármat sem, de te oda adtad a pénzt és mellettem voltál – nem bírom, én is emberből vagyok. Sírok.

- Nyugi Nat, túléltem nem kell ezért sírni – nevetett. Annyira édesen nevet.

- De, de kell, mindig ott voltál és segítettél, viszont én hiába vagyok, itt nem tudok segíteni – bújtam hozzá.

- Erre vannak az orvosok – én csak a szemébe néztem, Ő meg lassan kezdte felfogni – ha csak… ha csak Ők sem tudnak… segíteni.

 

 

Remélem tetszett ez a rész is, kicsit szomorú lett, de lehet, hogy lesz valami változás mondjuk pozitív irányba, de nem ígérek semmit. :)

Szeretnék 4-5 komit és feliratkozót is:D

by. Natasa