33. Fejezet Szakítunk?

Szorosan hozzá bújtam és átöleltem. Egymás vállán sírtunk, vagyis csak Louis sírt. Próbáltam kemény maradni.

- Mi lesz veled? Mi lesz, ha én már nem leszek? – még jobban magához ölelt.

- Most ne rám gondolj, hanem magadra! Érted! – toltam el magamtól, hogy a szemébe tudjak nézni – Erősnek kell lenned! Nem szabad feladni a reményt! – remek, most megint kinek hazudok?

- De te is tudod, ha Ők nem tudnak segíteni, akkor… senki… - csuklott el a hangja és tovább szipogott. Elő kotortam egy zsepit a zsebemből, és oda adtam neki.

- Aput meg Anyut elvesztettem. Téged nem foglak! – talán nekem is kéne reménykednem?

- Natasa! Halálos beteg vagyok!

- Én meg a húgod és mindent elkövetek, hogy megmentselek, vagy talán meg akarsz halni?

- Nem… - pár perces csönd állt be, majd Lou megtörte a csendet – Eleanor itt van?

- Igen, behívom. – bólintott. Kint Harry rögtön rám nézett – Eleanor? – néztem körbe.

- Lement a büfébe. Őt hívja? – válaszolt és kérdezett egyben Harry.

- Igen.

 - Amíg visszajön, bemegyek – mielőtt bármit is mondhattam volna besietett mellettem.

Oda mentem Niallhoz és szorosan átöleltem. Beszívtam kellemes illatát és a vállára tettem a fejemet. Egy plakát volt feltéve mögé. Egy érdekes plakát. Gyorsan végig olvastam és kicsit eltoltam Niallt.

- Mindjárt jövök – elsiettem a lifthez. Benyomtam a megfelelő gombot. Lábammal dobolva siettetem, azt, amit nem lehet. Pár hét múlva pedig visszatekerném az egészet.

Az orvos ajtajához sittem, majd kettőt kopogtam. Beléptem a kis szobába. Volt egy íróasztal előtte két szék, mögötte egy szék. Az asztal teli volt papírokkal, alig lehetett látni a fát. A falak egy orvosi szobához hűen fehérek voltak, egy-két orvosi tájékoztató azért fel volt aggatva.

- Jó napot kívánok! Natasa Tomlinson vagyok – fogtam kezet az orvossal.

- Jó napot! Mark Twen. Miben segíthetek?

***

- Hol voltál? – sietett elé Harry mikor kiléptem a liftből.

- Sétálgattam. Eleanor? – váltottam gyorsan témát. És sikeresen.

- Már rég bent van, lassan szerintem, már jön is – nézett az ajtó felé Hazz.

- Jó – kicsit távolabb mentem tőlük, majd egy kétszemélyes fotelba ültem.

Elővettem a telefonomat és diavetítésre állítottam a képeimet. Pontosan 800 van.  Néhányan még Apa meg Anya is rajta van, viszont Louis… Ő alig szerepel benne, mármint, ha azokat nézzük, amiket én készítettem és nem a netről töltöttem le, ahonnan minden fan.

- Szép volt itt a hajad – súgta valaki a fülembe. Pont egy tavaly nyári képnél tartottam. Anyu fonta be.

- Tudom. Anyu tudta a legszebben befonni.

Miután végeztem a képekkel Liam még mindig ott ült mellettem.

- Nem csak simán sétáltál, ugye? – nézett rám.

- Igen.

- Hol voltál?

- Majd megtudod – úgy elmondanám neki, de nem lehet, ha megtudja, mit akarok biztos, nem engedné.

Eleanor kicsit sírt, amikor kijött. Nem csodálom. Szegény lány, megtalálja a szerelmét aztán… ez történik.

- Azt kéri, menjünk most haza. Tudja, hogy mindenki mennyire fáradt. Majd holnap újra jövünk – szipogta a lány.

Zayn vezetett. Néma csöndben. A szobámba belépve megláttam a reggel kiöntött tej nyomait. Levettem magamról a ruhát és a pizsimet megfogva bevonultam a fürdőbe. Egy gyors cicamosakodás után bevackoltam magamat az ágyba és jöhetett a megnyugvás, az alvás. Vagyis csak majdnem, hisz valakire most jött rá a „húú, ezt még ma el kell mondanom” érzés.

- Gyere! – mondjuk, kopoghatott volna halkabban is.

- Tudom, szakítani fogsz velem… azért ma aludhatnék nálad? – hát ezzel várhatott volna holnapig és mi az, hogy szakítunk?

Bocsi, hogy ilyen későn hoztam a kövi részt, de most beteg is vagyok meg a verseny volt a lényeg. Ne felejtsétek el, kevesebb, mint egy hét van már a határidőig! Örömmel vettem tudomásul, hogy minden kategóriába jelentkeztek min. 4-en :). Eredmény hirdetés még nem tudom pontosan mikor lesz.

Pipáljatok, kommenteljetek és iratkozzatok fel :D

by: Natália