16. Fejezet Mi van??

-Beszélnünk kell!-szólt határozottan
-Oké, csak fordulj el!-parancsoltam rá addig gyorsan vissza vettem a pólót.-Szóval mi olyan fontos?
-Azt látom, mintha valami nyomasztana.
-És mi a kérdés?
-Igaz?
-MI?
-Hogy valami nyomaszt? Ne add itt a hülyét!-lett kicsit idegesebb
-Nem, semmi nem nyomaszt!
-Hát jó, én elhiszem, de ha van valami azt nyugodtan elmondhatod a bátyádnak!-majd adott egy puszit az én aggódó bátyuskám
-Rendben, viszont szeretnék öltözni.
-Persze én már megyek is.
Miután hallottam, hogy a léptei is egyre halkabbak azaz elment megint öltözni kezdtem.

Mire leértem a medencéhez a mind az öten hülyéskedtek, természetesen a vízben.
-Látom  jó ötlet volt.-mosolyogtam rájuk, de olyan hangosak voltak, hogy meg sem hallották.
Lépkedtem még párat amikor két erős kart éreztem magamon majd hirtelen felkapott és már csak arra emlékszem, hogy a medence legalján vagyok.
Még szép, hogy Louis megfogott és beugrott velem a vízbe.
-Nagyon köszönöm bátyuskám, de ugye ezt te sem gondoltad komolyan?-majd oda ugrottam mellé és lenyomtam a víz alá. Persze ez nem tartott hosszú ideig, mivel ő erősebb így lehúzott a víz alá és most ő került fölülre. 
A víz alatt nem nagyon tudtam, hogy ki mit mondott, de persze Niall hangját rögtön megismertem és megmentő módjára félre lökte Lou-t és fölhúzott a vízből.
-Na még mindig leszeretnél nyomni?-röhögött Lou és persze mindenki más is.
-Kösz, ennyi is elég volt.-majd elkezdtem fröcskölni 10 perc múlva már mindenki fröcskölt mindenkit. Már egy ideje a vízben voltunk amikor szép lassan már csak Niall és én voltunk a vízben.
-Fázol?-kérdezett Niall majd átölelt, nem volt rajta semmi még is éreztem azt a 'Niall-os ' illatot vagy csak beképzeltem? 
-Nem, már nem.-majd még jobban magamhoz öleltem
-Szeretlek.-suttogta a fülembe
-Én is.-kicsit eltolt magától így egymás szemébe néztünk
Csak néztük egymást, én elvesztem abban a tengerkék szemében, ő meg....ő egyre csak közeledett majd éreztem puha ajkait az enyémen, heves csókolózásba kezdtünk majd kezei egyre lejjebb vándoroltak, de a combomon megálltak. Addig tolt hátra míg a medence széléhez értünk ott megfogott és felhúzott az ölébe. Csókunkat még akkor se szakítottuk meg csak kicsivel később, de akkor is csak levegő hiány miatt.
-Folytatjuk a szobában?-kérdezte fülembe súgva
-Legyen.-majd adtam neki egy gyors csókot
Befele menet hallottuk a hangoskodást és mivel este 7 óra felé járhatott az idő is lehűlt így míg a medencéből a házba mentem eléggé fáztam.
-Üvegezni fogunk jöttök?-kiabált felénk Lou
Rá pillantottam Niall-ra aki kérdőn nézett felém, hát igen ettől nem lettem okosabb.
-Majd később folytatjuk.-súgtam gyorsan a fülébe majd nyomtam egy gyors puszit az arcára.
-Igen, csak átöltözünk.-kiabáltam vissza.
Gyorsan felsiettem és magamra kaptam egy kényelmes össze állítást.

-Itt vagyok.-ültem le közéjük utolsóként
-Akkor kezdjük is, Natasa pörgess.-adott Lou egy üveget
És....és Zayn-en állt meg.
-Felesz vagy mersz?
-Felelek.
-Melyik három dolgot vinnéd magaddal egy lakatlan szigetre?
-Tükör, hajzselé és ti.-majd átölelt
-Óó, de aranyos.-majd nyomtam rá egy puszit
-Héé!-tolakodott mellém Niall ki amúgy is mellettem ült.
-Nyugi, te is kapsz!.-majd adtam neki egy csókot.
-Khm, ha majd kimásztatok egymás szájából folytathatnánk.-szólt ránk Harry
Gyorsan szétrebbentünk majd folytatódott a játék.
Zayn után Lou jött majd újra Zayn. Na ő egy furcsa kérdést kapott Lou-tól.
-Mit érzel Natasa iránt?
-Barátságnál többet nem.-vágta rá gyorsan, túl gyorsan, de ez csak nekem tűnt fel.
Zayn pörgetett és én következtem.
-Felesz vagy mersz?
-Merek.-ááá milyen hülyeséget mondtam, nem is tudom miért, biztos, mert a többiek csak feleltek.
Csak ne valami hülyeséget!
-Smárold le azt a személyt aki Niall után jönne a bandából.-
Úristen, ez hülye, hogy kéret ilyet? 'aki Niall után jönne a bandából'?
-TE NORMÁLIS VAGY?-kiabált vele Lou
-Mi van? Ez a feladata.-rázta meg a vállát.
-De miért ilyet? Mindegy ez csak egy játék, Nat ugye nem fogsz senkit lesmárolni?-meresztette rám szemeit Niall
-Természetesen nem.-jelentettem ki
-Ez így nem játék, én elmondtam a véleményem. Kiszálltam.-majd fölpattant és és felment, gondolom a szobájába.
 -Utána megyek.-keltem fel de Niall megfogta a csuklóm
-Jó ötlet ez?
-Igen.
Kopogtam kettőt majd hallottam egy halk 'gyere be'-t
-Csak én vagyok.- majd leültem elé az ágyra
-Miért jöttél?
-Meg nézzem minden rendben van e.
-Igen, persze. Én hazudok te pedig még szóban sem mondasz semmit.
-Mi van?-reménykedtem, hogy nincs igazam. Ugye nem az amire gondolok...?!
-Semmi, kérlek most hagyj magamra!
Erre most mit mondjak?  Biztos én vagyok a 'ragaszkodós' típus vagy mi... Én utána jöttem, de ha ő elküld ennyi, nem tudok többet tenni.
Mikor leértem a nappaliba, láttam, hogy a többiek a tv-t nézik, természetesen minden szempár rám szegeződött.
-Elküldött.-adtam egy 'bő' választ és kimentem a kertbe.
Leültem a legközelebbi napozóágyra és csak merengtem. Nem érdekelt, hogy hideg van, egyedül akartam lenni és hiába van nagy ház valakinek 'muszáj' volt utánam jönni e. Pff.
Csak leült mellém, nem  szólt hozzám, de éreztem, hogy néz..... 10 és 20 perc múlva is csak engem nézett.
-Miért jöttél ki?
-Mert kiszerettem volna szellőztetni a fejem.
-Megfogsz fázni.
-Nem érdekel.
Majd fölkelt és pár percel később vissza jött és hozott egy takarót.
-Tessék meg ne fázz!-majd rám terítette és vissza ült mellém.
Megint csak egy más mellett ültünk némán.
-Akarsz róla beszélni?
-Nem.
-Bennem megbízhatsz!-majd megsimogatta a hátam
-Csak...csak nem értem mi a baja. Mikor megkérdeztem minden rendben van e, azt mondta, hogy hazudott. Liam, én nem tudom mit csináljak.-törtem ki magamból és aszem még könnyeztem is.
-Natasa, ugye ezért nem fogsz sírni. Zayn kicsit össze keveredett érzelmileg, ennyi az egész.-majd maga mellé húzott. Gondolom kicsit fázhatott egy szál pólóban...
-Remélem, szeretem Zayn-t de csak, mint barátot és nem szeretném elveszíteni.
-Nem fogod.-majd adott egy puszit a hajamba és tovább néztük a csillagokat.
-Én szerintem megyek, nehogy aztán miattam fázz meg!-álltam fel
-Nem fogok.-szólt utánam
A nappaliban már nem volt senki, mondjuk este 11 óra felé járhatott de ebben a házban nem kell nagyon semmin sem meglepődni.
-Hiányoztál.-öleltem át szorosan Niall-t
-Hol voltál?-tolt el egy kicsit magától
-Kint a kertben, hisze te is láttad amikor kimentem.
-Ja, igen. Csak aztán feljöttem és kicsit aludtam.
-És fölébredtél este 11-kor?
-Héé, tudod te hány órát aludtam? Kemény 2 órát.
-2 órán keresztül ültem a hidegben?
-Igen. Jó, hideg a szád, na várj csak majd felmelegítem.
Majd először gyengéden de aztán egyre hevesebben csókolóztunk.
Könnyedén megfogott és letett az ágyra majd tovább folytattuk. Csak egy-két másod percre hagytuk abba, hogy levegőt vegyünk. Ebben a pillanatban szerintem én vagyok a legboldogabb ember az egész Világon.
Van egy imádni való testvérem, egy nagyon jó barátom akire mindig számíthatok, csodálatos barátok és ami a legfontosabb az Niall. Akiért mindig megdobban a szívem, akiért bármire képes lennék. Annyira sajnálom, hogy anyuék ezt nem érhették meg. Anyuék. Elég volt rájuk gondolnom és már is könnyeztem és szép, hogy most is.
-Minden rendben van?-ijedt meg Niall
-Persze, csak anyuék.... hiányoznak...-
-Shhh, nagyon büszkék rád, bárhol is vannak, de biztos a Mennyben. Látják mennyire jó vagy és törődő.
Szorosan magához ölelt, éreztem, hogy karjaiban biztonságban vagyok. Beszívtam azt a jó illatot, majd erőt merítettem belőle és kicsit eltávolodtam.
-Megyek a fürdőbe.-töröltem le a könnyeimet
-Rendben.-majd nyomott egy utolsó puszit a számra
Gyorsan végeztem a fürdőben és mire vissza mentem Niall megint aludt.
Bemásztam mellé és perceken belül jöttek az álom manók.

Remélem tetszett:)
Szeretném ha komiba írnátok a véleményeteket akár pozitív akár negatív:)
Kövi rész: most nem szabom meg, hogy hány komi és feliratkozó legyen.
AZT ÍRJÁTOK LE AMIT GONDOLTOK A BLOGRÓL:)

15. Fejezet Kétségek között

Tökéletes reggelre ébredtem.
-Jó reggelt!-majd nyomott a számra egy csókot
-Neked is!-válaszoltam csukott szemmel-Hány óra van?
-9:15-majd adott egy puszit a hajamra.
-Akkor ideje kelni.-majd mikor kinyitottam a szemem egy gyönyörű reggeli fogadott.
-Jó étvágyat. Ja és ha a palacsinta nem lett jó akkor Zayn-t kell hibáztatni ő csinálta mindenkinek.-védekezett mielőtt beleharaphattam volna.
-Ezt most miért is mondod?-éretlenkedtem
-Csak, mert Liam kiköptem.-válaszolt nyugodtan
Na majdnem én is kiköptem, de nem az íz miatt, hanem mert elmondta mi történt Liammel.
-És mi a progi mára?-kérdeztem reggeli után
-Stúdió nekünk, és.... téged is szívesen látunk, persze csak ha jönni akarsz.
-Igen, megyek. Most viszont emberi ruhát szeretnék felvenni.-majd kibontakoztam Niall öleléséből és amiikor azt hittem felállhatok gyorsan megrántotta a csuklómat és mélyen a szemembe nézett:
-Soha nem akarunk neked rosszat!-mondta alig hallhatóan
-Tudom.-és mielőtt bármit is válaszolhatott volna egy gyors csókkal betapasztottam a száját és a bevonultam a fürdőbe és elvégeztem a teendőket kifele pedig gyorsan végig mértem magam.

Mire leértem mindenki készen volt.
-Indulhatunk.
A kocsiban senki nem szólt senkihez, szerintem azon agyalhattak, hogy most énekelni fogok vagy sem.
Ami a legjobb az egészben, hogy én magam sem tudtam, hogy melyik lenne a legjobb.
Röpke negyedóra alatt oda is értünk.
-Helo srácok és Natasa.-köszönt Paul
-Helo.- köszöntünk egyszerre
-Natasa, szeretnék bocsánatot kérni ha nem szeretnéd nem baj.
-Nem, semmi gond.
-Viszont a producernek tudnia kell, hogy akkor most igen vagy nem.
-Próba végéig eldöntöm.
-Rendben, srácok irány énekelni.-parancsolta őket a stúdióba
-Sok sikert.-adtam egy utolsó csókot Niall-nak
Mint mindig most is volt egy kis szünet.
-Jó, 20 perc szünet, Niall te pedig igyál, mert egyenesen idegesítő a csuklásod.-majd kiviharzott egy ajtón
-Ak-kor é-én megye-k in-ni.-majd Niall is eltűnt.
-Ki hoz kaját?-kérdezte Liam
-Én megyek.-álltam föl
-Én is.-jött utánam Zayn
-Oké, de siessetek.-szólt utánunk Zayn
Miután sikeresen beszálltunk a kocsiba rögtön a Nando's-ba indultunk.
-És mi újság van veled?-törte meg a csendet
-Zayn, egy házban élünk, szóval tudod, hogy nincs semmi.-nevettem el magam
-Igaz, de úgy értettem Niall-al. Minden rendben van?-kérdezte komoly hanggal.
-Igen, kibékültünk és megbeszéltük, hogy mindketten szeretjük egymást.-válaszoltam én is komoly hangon
-Értem, az nagyon jó. Mikor elmentél nagyon maga alatt volt.
Mivel oda értünk így abba maradt a beszélgetés.
Gyorsan leadtuk a rendelést,de mivel Niall olyan sokat eszik így kicsit félre álltunk és várakoztunk.
-És veled mi újság?-kérdeztem most én
-Semmi, boldog vagyok veletek.-majd elmosolyodott és gyorsan megöleltük egymást ami hosszabbra sikeredett ugyanis Zayn alig akart elengedni.
-Most már elég lesz.-toltam el egy kicsit magamtól, majd rá mosolyogtam
.-Bocsi.-majd nyomott egy puszit az arcomra
Miután elvittük a rendelést és beszálltunk a kocsiba senki nem szólt senkihez.
Zayn arcáról tükröződött a megbánás, bár nem nagyon értem mit bánt meg, vagy talán még is.
Talán ő is érezte, hogy az az ölelés hosszabbra sikeredett aztán a gyors puszi is.
-Zayn...-törtem meg a köztünk vibráló feszültséget
-Ne, mielőtt bármit is mondanál sajnálom, nem tudtam kontrollálni magam.-előzött meg Zayn
Ezek után már csak csöndben mentünk egy más mellett.
-Meghoztuk.-szóltam a többieknek miután beléptünk a teremfélébe.
-Ennyit 'az oké, siessetekről'.-röhögött Liam
-Bocs, azén drágám kissé sokat eszik és várni kellett.-majd nyomtam egy puszit Niall arcára.-Ja igen, elmúlt a csuklásod?
-Igen, most viszont kajaaaaa!-kiáltott majd elő vette az egyik legnagyobb szendvicset.
Egy pillanatra láttam Zayn tekintetét. És... és engem nézett. Ha nem vele mentem volna, vagy nem történt volna meg ez a beszélgetés köztünk akkor nem csodálkoztam volna, de most valahol lelki-ismeret furdalásom van, de nem is tudom miért. Én nem csináltam semmit.
-Hahó, itt vagy? -lóbálta a kezét a fejem előtt Niall
-Ja igen persze, kicsit kimegyek. Kiszellőztetem a fejem.
-Ok, de 5 perc és folytatjuk.-szólt utánam Niall
A hátsó kijáratnál volt egy kis hintaágy, majd gyorsan belevettem magam, olyan jó kis puha volt.
Élveztem az egyedül létet, de nem sokáig ugyanis valaki kijött.
-Zavarlak?-kérdezte egy hang amit rögtön felismertem
-Nem, dehogy.-mosolyogtam rá
-Minden rendben?-kérdezte komoly hanggal
-Igen!.-válaszoltam gyorsan,túl gyorsan
-Szóval nem. Mi bánt?
-Ki vagy te? Dr. Érzelgős srác?
-Csak egy aggódó barát, de ha nem akarod akkor nem kell.-hallottam a hangjában, hogy megsértődött, majd felállt és befele ment.
-Várj!-szóltam utána ő pedig vissza jött és leült.
-Tényleg nincs minden rendben.-hajtottam le a fejem
-És van valami köze Zayn-hez?
Gondolatolvasó?
Nem mondtam semmit csak egy aprót bólintottam.
-Gondoltam, mióta vissza jöttetek semelyik ötök nem ugyan az. El mondod mi történt?
Vettem egy nagy levegőt és belekezdtem..... volna.
-Srácok gyertek!-szólt ki Paul
-Megyünk szólt.-szólt vissza Liam
-Otthon elmondom.
A próba további részében a fotelban ültem és  merengtem.
Órát töprenghettem  amikor vége lett a próbának.
-Akkor mára ennyi is lenne, és most Natasa!
Viszont annyira elbambultam, hogy nem is hallottam Pault.
-Natasa!-szólt hangosabban
-Ja, igen? Tessék?-eszméltem fel
-Szóval, hogy döntöttél?
Úúú, tényleg. Teljesen kiment a fejemből, Folyton csak ezen a Zayn-es sztorin a járt az eszem, hogy mit akart mondani azzal az öleléssel és a puszival? Na mindegy, most nem ez a fontos, akarom, hogy most énekest faragjanak belőlem? Most amikor kételyek között vagyok? Nem köszönöm, nem kérek belőle. Legalábbis most nem.
-Nagyon köszönöm, de nem. Nem hiszem, hogy ez lenne a legmegfelelőbb idő.
-Ó, hát értem. Akkor mára ennyi is volt. Akkor sziasztok.-majd elment
Senki nem kérdezett senkitől csak mi is beültünk a kocsiba és haza mentünk.
Még csak délután öt volt így a srácok programokat tervezgettek én felslisszoltam a szobámba és újra merengtem. De hisz csak egy ölelés volt és egy gyors puszi, de az az arc, miután kicsit eltolt magától és a szemébe néztem. Azok a szemek, mintha sugalltak volna valamit, de mit? Olyan gyorsan elkapta a tekintetét.
A gondolkodásomat Liam zavarta meg.
-Gyorsan felszívódtál.-ült le mellém
-Kicsit elfáradtam.-húztam ki magam
-Értem, ahhoz is, hogy elmond mi történt?
-Igen.-vettem egy nagy levegőt majd elkezdtem.-Mikor beültünk a kocsiba megkérdezte, hogy hogy vagyok Niall-al kapcsolatban, de pont akkor értünk oda így a beszélgetésnek annyi volt. Viszont amikor a kajákat kértük ki várni kellett így én is megkérdeztem ő viszont azt mondta, hogy boldog velünk majd megölelt, ami kissé hosszasabbra sikeredett és amikor eltoltam magamtól mélyen egymás szemébe néztünk majd adott egy gyors puszit.-fejeztem be a történetemet.
Nem mondott semmit, láttam rajta, hogy töpreng.
-Hát, ez tényleg furcsa.
-Szerinted jelent ez valamit? Vagy csak sima baráti ölelés és puszi volt?
-Igen, Zayn tisztában van vele, hogy boldog vagy Niall. Nem hinném, hogy közétek állna.-biztatott Liam
-Hát rendben, szerintem is csak baráti volt csak ez nekem új.-sütöttem le a szemem
-Ezt, hogy érted?
-Csak nem rég csöppentem bele ebbe az életformába és rögtön ilyen feladatnak vagyok kitéve....
-De mi mindig itt leszünk és Niall, Louis meg én és persze Harry meg Zayn is mindig segítünk, csak szólnod kell.-majd egy kis mosolyt csalt az arcmora.-Én meg mindig itt leszek neked igaz barátként!-majd adott egy órási 'erősvagykibírod' ölelést.
-Nagyon köszönöm, most viszont mennyünk szerintem le mielőtt még valami hülyeséget csinálnak.-tanácsoltam.
-Ez jó ötlet.-helyeselte
Persze igazam lett.
Niall a hűtőbe turkált, Harry a medencében lubickolt közben kiabálta, hogy 'mindenki a vízbe', Zayn.... Zayn pedig a kanapén ült előtte a tv ordibált, pedig a laptopba volt bele merülve.
-És akkor mi is a program?-próbálva átüvöltve mindenkit, és mindent
-Kajáláááás!-kiabált Niall és a hűtőből kimászva egy pudingos piskótát majszolt majd oda jött és adott egy szó szerinti édes csókot.
-Minden rendben? Gyorsan eltűntél.-majd adott egy puszit
-Igen, csak kicsit pihentem. Szóval mi a progi?
-Használjuk a jó időt a ússzunk egyet!-kiabált be Harry
-Végre valami értelmes, benne vagytok?-kérdeztem körbe, persze mindenki beleegyezett.
Gyorsan fel siettem a szobámba és elkezdtem átöltözni már  levettem a pólót is csak a kis gatyám volt rajtam amikor valaki benyitott a szobába.
-Beszélnünk kell!-szólt határozottan


Remélem tetszett ez a rész is:)
Kicsit hosszabb az előzőeknél:) Megyek egy hétre táborba szóval nem hinném, hogy mostanában hozom az újakat:)
Az előző  közvélemény kutatás lejárt, de írtam újat és szeretném ha erre is ilyen sok szavazat jönne.
Következő rész 5-6 komi és pár feliratkozó után jön:)

14. Fejezet Döntések előtt

Szia Natasa!

Remélem elolvasod ezt üzenetet és válaszolni fogsz!

Nagyon aggódunk érted, Niall nem szól senkihez és folyamatosan csak téged hív.

Ami Louis-t illeti ezerszer megbánta amit tett és ha azt mondom, hogy nagyon aggódik miattad akkor szépen fogalmaztam. Mindenki elolvasta azt a pár sort amit írtál és mindenki megkönnyezte.

Nagyon hiányzol és annál is jobban aggódunk érted. Nem tudtuk hová mentél, jól vagy e, kérlek üzenj valamit. Bízhatsz bennem, amint mondtam itt is én mindig melletted leszek.

Ami pedig Pault illeti, természetesen nem kell duettet énekelni velünk ha nem akarod, és amint látjuk nem, szóval a lényeg, hogy akár csak annyit írj, hogy 'jól vagyok' és egy kis kő leesik a szívünkről!

Szeretünk! <3 Liam xx

Miután elolvastam az üzenetet kb. még ötször átfutottam a sorokat. Nem tudom mit csináljak.

Tényleg ennyire nagy dolog ami történt? És Niall, Niall-t annyira sajnálom, nem vagyok hozzá jó barátnő.

Egy barátnő nem vágja be a 'durcit' egy ilyen dolog miatt aztán még el is húz egy másik országba és csak egy levelet hagy neki?! Nem, nem vagyok jó barátnő. Viszont, hogy ezt így eldöntöttem arról is dönteni kéne, hogy mi lesz? Itt maradok egy évet? Vagy vissza megyek és ott fejezem be? Talán magán tanuló leszek? 

Louis! Ő az egyetlen aki.... aki. Ki is? Az egyetlen család tagom. Szükségünk van egymásra, bármi is történik, nekünk egymás mellett van a helyünk, ezen nem vázoltathat semmi.. Még egy vita sem.

Vissza megyek, de mikor?

Még szerencse, hogy miután elolvastam az üzenetet rögtön nem voltam álmos, így gyorsan megnéztem a gépeket. Kinéztem egyet, és hogy mikor indul? Ma. Reggel, reggel 07:35-kor. 

Na igen, most lehet a fejemhez vágni, hogy nem vagyok normális és, hogy döntsem már el, hogy mit akarok. Itt utazgatok össze-vissza, közbe pedig természetesen egy-két lesifotós is lekap.

Mindegy most van 00:35. Azaz 7 óra múlva indul a gépem, mivel annyira izgulok, (nem is tudom miért...?!)

Így alvás helyett vissza tettem a félig kipakolt cuccaimat és ittam egy erő kávét. Reméltem, hogy ezt jó hosszú ideig csináltam de még mindig csak 01:20 volt. Lehuppantam az ágyra majd elkezdtem írni az SMS-eket. Elsőként Liam-nek válaszoltam:

Szia Liam!

Köszönöm, hogy így aggódtok értem minden rendben van és hamarosan megérkezem szóval ne nagyon tűnjetek el otthonról...xD :) Igen, biztos furi, hogy xd-t megy :) fejet küldök, de nem tudom, hogy mondta e Lou, hogy gyorsan és könnyen megszoktam enyhülni. A lényeg viszont, hogy jól vagyok és nincs semmi bajom. Azt direkt nem mondom el, hogy hol vagyok, ne hogy az első idetartó gépre fel üljetek és ide gyertek, mert ahogy ismerlek titeket megtennétek.

Szóval, hamarosan találkozunk.

u.i. ne hívogassatok ezerrel, mert lefogok merülni!!!  Puszi: Natasa xx

Miután elküldtem az üzit jöhetett a másik. Niall-nak. Neki már kicsit nehezebben tudtam írni. De azért csak sikerült valami.

Szia Niall!

Nem csodálkozom ha azért hívtál ennyiszer, hogy szakíts velem. Nagy hülyeséget csináltam.

Nem vagyok jó barátnő, de én szeretlek, viszont ezt nem is SMS-ben szeretném megbeszélni veled, csak szeretném, hogy tudd én nagyon nagyon nagyon szeretlek és sajnálom, hogy eljöttem, csak rosszul esett. A repülő úton viszont az is eszembe jutott, hogy te nem csináltál semmit és gondolom most, hogy így olvasod e sorokat azért egy kicsit csak elérzékenyülsz! Hiányzol! Szeretlek! 

Csók: Nat <3 xx

Na ezzel is megvolnánk, azért kicsit megkönnyeztem amíg meg írtam ezt az üzit. Bele telhetett úgy huszonöt percebe. Végig gondoltam, hogy mióta ott lakom, milyen j dolgok történtek velem. Leszámítva Dave-et. 

Kaptam csodálatos barátokat akikre mindig lehet számítani, egy csodálatos testvért, bár ő eddig is volt, csak alig láttam és... és Niall-t! Nála jobb barátot nem is kívánhatnék, igaz igaz csak egy randink volt ami mellesleg valami eszméletlenül jól sikerült, de akkor is. Nem tudom elmondani csak érzem! És remélem jól érzem!

Valahogy a kávé nem nagyon hatott így kicsit elbóbiskoltam, 06:07 ennyit mutatott az óra mikor fölébredtem. Gyorsan fölvettem a már kikészített ruhát és begyömöszöltem a piszkosat.

-Szia Móni! Bocsi a korai zavarásért, de én megyek.-keltettem fel

-Ööö, oké mikor jössz?-kérdezte félkómásan

-Megyek, megyek vissza Londonba.-Persze erre rögtön felébredt

-Mi tessék? Ez biztos? Mármint nem azért, de....-kezdte

-Igen tudom, de végig gondoltam még egyszer és kb. 100x és ez a legjobb megoldás.

-És mi lesz a tanulással?

-Azt még én sem tudom, viszont augusztus 5 van.Szóval még van egy kis idő addig is vissza megyek 'rendet tenni'-majd megöleltem

-Hát jó, azért majd szívesem várlak, ha nem lenne gond valamikor hívnálak.-mosolygott rám kedvesen

-Persze, nyugodtan. Örülnék is neki ha majd ki látogatnál.

-Jó ötlet, csak tudod, most is gőz erővel dolgozom, hogy legyen majd pénz az egyetemre ha nem vennének fel és....

-Az nem probléma! Viszont mennem kell. Örülök, hogy itt lehettem és összebarátkoztunk.

-Én is, bocsi, hogy most nem tudlak kivinni....

-Ne hülyéskedj, ha akartál is volna nem engedtem volna, hogy hajnalok-hajnalán furikáztass. Ami pedig a te utazásodat illeti, úgy is tartozom neked!-majd újra megöleltük egymást.-Szia és sok sikert Petihez.-Ő az a srác aki tetszik neki.

-Köszi, bár nem hinném, hogy bármi is lenni. Vigyázz magadra! Szia

Gyorsan hívtam egy taxi-t és a számításaim most beváltak így pont akkor értem ki amikor fel lehetett szállni a gépre. Egyébként azt azért megfigyeltem, hogy reggel fél nyolckor is elég sokan vannak a reptéren.

A repülő út alatt természetesen most is gondolkoztam. Először, hogy mi lesz a tanulással végül arra jutottam, hogy elég ezen később gondolkodni. Másodszorra, hogy Mónival milyen jól ki jöttem és úgy tudom Harry a 'kis' kedvence, majd ha ki jön megpróbálom össze hozni őket. Na jó ez, így viccesnek tűnik, de nem is biztos csak lehet. Aztán gondolkoztam azon, hogy Lou-val mit csináljak, a többieknek igazuk van, Ő csak jót akart, viszont nekem is,hisz megmutatta azt a felvételt, de nem is volt ez olyan hülye ötlet még az is lehet, mondom csak LEHET, hogy elfogadom. És utoljára Niall. Vajon mi lesz velünk? Én szeretem, és ő? Csak remélni tudom, hogy még mindig szeret. Viszont ezen tudtam a legkevesebbet gondolkodni, mivel leszállt a gép.

Reggel fél tíz van, remélem azért majd meghallják ha csengetni fogok.

Persze mire eljutottam a házig 10:20 lett.

Minden erőmet össze szedve lépkedtem az ajtóhoz, az ujjamat már rá helyzetem a csengőre, csak meg kell nyomnom. És     igen, megnyomtam. Hallottam ahogy szaladnak az ajtót kinyitni majd.... majd ott állnak mind az öten.

-Sziasztok.-köszöntem vékony és halk hangon majd rájuk mosolyogtam

Mind az öten felém rohantak és mind az öten meg is öleltek.

-Oxigén hiány.-mondtam nevetve mire mindenki nevetni kezdett, de láttam mindenki szemébe a könnycseppeket.

-Szeretnék bocsánatot kéri!-kezdtem

-Nem! Én, mert igazad van annyira sajnálom, hogy megmutattam...-kezdte Lou

-Lou, te csak jót akartál ahogy mindenki, igaz az rosszul esett nem is kicsit, hogy megmutattad, de kellett egy kis idő míg a ti szemetekkel is lássam a dolgokat!

-Annyira örülök és persze a többiek is, hogy itt vagy!.-jött oda Niall majd megölelt. Abban az ölelésben minden benne volt, hogy ő is sajnálja( bár nem tudom, hogy miért), hogy...hogy még mindig szeret. Én ezt éreztem de azért erről beszélni fogunk.
Miután bementünk a házba mindenki velem szembe ült és rám nézett.
-Mi van?-nevettem el magam
-Hol voltál?-tette fel az első kérdést Lou
-Szép helyen.-válaszoltam egyszerűen
-És még szemtelenkedik is...
-Na jó vissza mentem Magyarországra Mónihoz.-miután láttam, a csodálkozó szemeket, gondolom nem tudták ki ő elmagyaráztam nekik mindent.
-Szép kis történet.-mosolyodott el Liam
-Az, viszont én most föl mennék, mert nem tudtam sokat aludni.
-Persze, menj csak a csomagjaidat majd felvisszük.
-Hol vagyok én? Hotelban? A kezemnek semmi baja, viszem én.-és mielőtt bármi mondhatott volna bármit megragadtam a cuccaimat és föl siettem, már ahogy sietni lehet ennyi cuccal. Nem szeretem ha segítenek!
Amint fölértem a szobámba a csomagjaimat eldobva(!!) az ágyra vettem magam és lehunytam a szemem.
Szerintem úgy 3 órát 'pihenhettem' amikor is kinyitottam a szemem és Niall-al találtam szembe magam.
-Jó..... további napot!-köszöntött, persze ezen mindketten dőltünk a röhögéstől.
-Neked is.-majd mellém huppant az ágyra és összekulcsolta az ujjainkat.
-Meg kaptam az üzenetet.-kezdte komoly hanggal
-És?-kérdeztem félve
-Szeretlek! És eszem ágában sincs szakítani veled!-majd bele nézett mélyen a szemembe és megcsókolt.
Először csak felém fordult majd felülre kerekedett és úgy csókolt tovább.

Hát, próbáltam mindent bele adni remélem tetszett:))
Kicsit úgy mond 'kanyargós' volt, de szerintem így jó. 
A komiba írjátok le a  véleményeteket, hogy ha tetszik mi az és ha nem tetszik az mi, hogy tudjak rajta változtatni.
Kövii rész 5-6 komi és feliratkozók után:D

u.i. ha a rövidebb részek a gondok akkor bocsi csak nincs mindig elég időm .... :/)

13. Fejezet Haragszom! De miért is...?

-Szóval a meglepetésem nem más, minthogy duettet fogsz énekelni a One Direction-nel.-jelentette ki Paul.
Ha azt mondom, hogy lefagytam az csak egy enyhe kifejezés lenne.
-Tessék?
-Duettet fog....-kezdte újra
-Igen-igen, hallottam, de hogy? És miért?
-Hát, amikor először láttalak én sem gondoltam, de után Louis vissza jött és hozott egy hangfelvételt amin énekelsz. Rögtön megtetszett és arra gondoltam te is lehetnél énekes, és....-folytatta 
-Hohohooo! Álljunk csak meg egy kicsit! Először is nem, nem fogok duettet énekelni senkivel, másodszorra, Lou! Hogy tehetted? Megígérted, hogy soha nem fogod megmutatni senkinek!-'közöltem' hangosan a véleményemet majd kirohantam az utcára.
Szerencsére a stúdió előtt állt egy üres taxi.
Amint beszálltam rögtön és leadtam a címet.
20 perc alatt /na igen, kis dugó sose árt/ haza értem majd rögtön a bőröndökhöz, igen a bőröndökhöz mentem. Ez így most furcsának tűnhet, hogy egy ilyen 'kis' meglepetés miatt lelépek, de amíg a jöttem haza, rá döbbentem, hogy mindjárt vége a nyárnak és jön a végzős évem, így inkább vissza megyek Magyarországra. Gyorsan leültem a gép elé és lefoglaltam a legközelebb induló járatot ami 1 óra múlva indul.
Mindenkinek írtam pár sort majd hívtam egy taxit ami a számításaimnál korábban kivitt a reptérre így volt még 30 perc a gépfelszállására. Szerencsére eszembe jutott, hogy hiába van hova mennem a kulcsokat otthon, mármint Pesten hagytam, így telefonáltam gyorsan.
-Szia Móni, Natasa vagyok!-köszöntem
-Szia Natasa! Mi újság?  Nyugi nem csináltunk semmi bulit.-nevette el magát amin nekem is nevetnem kellett, nagyon kedves lány.
-Semmi, csak azt szeretném kérdezni, hogy otthon vagy e,mert félórán belül indul a gépem Pestre és ugye kulcsom nincs az ajtóban pedig nem szeretnék állni.
-Persze itthon vagyok, de minden rendben?-kérdezte és hallottam a hangjában, hogy tényleg érdekli. Ezért is választottam őt amikor kiadtam a lakást, mert láttam rajta, hogy tényleg nagyon  kedves és figyelmes.
-Azt majd inkább otthon mesélném el. Délután négykor landol a gép szerintem....-majd közbe vágott
-Ha szeretnéd kimegyek eléd.-ajánlotta fel kedvesen
-Óóó, nagyon köszönöm, rendben. Akkor négykor a reptéren.Szia.-köszöntem el
-Szia!
Pont jókor tettem le a telefont ugyanis fel lehetett már szállni a gépre.
Azt azért még elmondanám, hogy volt 30 nem fogadottam Louis-tól 27 Niall-től 24 Liam-től 19 Harry-től és 18 Zayn-től. Nagyon sokra tartom, hogy így aggódnak értem, de valami azt súgja, hogy Lou elárult. Tudom, tudom, ez  furán hangzik de amikor még régen megtudtam, hogy fölvette megígérte, hogy soha nem fogja senkinek megmutatni amit nem tartott be. 
Na mindegy most már itt ülök a gépen és éppen emelkedik, azért hiányozni fognak és természetesen majd vissza fogok jönni és hívni is fogom őket, de nem holnap... vagy is egy SMS Liam-nek lehet, hogy oké talán Niall-nak is, na jó nekik biztos de a többieknek nem.
Az utazás aránylag jól telt, szerencsére nem ült senki mellettem. Az úton viszont az is eszembe jutott, hogy nem is sírtam.  Hát igen nem vagyok egy síros típus de egy könnyű eset sem.
-Natasa! Szia!-üdvözölt Móni 
-Szia!-majd megöleltük egymást.-Húú, nagyon köszi, hogy kijöttél értem.-hálálkodtam.-jövök neked egyel.
-Nincs mit, de mi is történt pontosan? Többiek egyáltalán tudják, hogy eljöttél?
Ilyen fajta kérdésekkel bombázott Móni és rögtön éreztem, hogy jó barátok leszünk majd.
Szerencsére van jogsija és kocsija is, így nem kellett taxi-zni az úton pedig elmeséltem ,hogy mi történt.
-Húú, de nem lehet, hogy csak jót akarat?-kérdezett de nem nézett rám ugyanis elég forgalmas úton mentünk.
-De de, persze. Nem ez a gond igazán, hanem, hogy elmondta vagyis megmutatta másnak a felvételt.-majd lesütöttem a szemem ugyanis ahogy hangosan kimondtam kicsit furcsán hangozott.
Most komolyan ilyen dolog miatt jöttem el? Igen, mert elárult, miközben gondolkoztam Móni valamit magyarázott.
-Oké?-kérdezte
-Bocsi, nem figyeltem elmondod még egyszer?
-Persze, szóval 3 nap múlva kicsit lelépek, mert Balatonra megyek a barátaimmal 5 napra.-mondta el még egyszer.
-Ja, oké.-mosolyogtam rá.
Húú, ez fura, most jövök Londonból, mert úgy mond 'rossz' dolog történt velem és rögtön mosolygok  Hát igen, ez is rám vall,  nem nagyon hatnak meg a dolgok de azért annyira még is, hogy elmenjek egy másik országba. Mondtam már, hogy nem vagyok könnyű eset?
-Megjöttünk!-állt le a motor 
A lakásba belépve egy kis változás fogadott, de szinte minden ugyanott volt.
-Bocsi egy kicsit változtattam, de semmi nem tört össze.-ezen persze mindketten nevettünk.-Sok kaja nincs, de rendelhetünk is valamit.
-Ez jó ötlet. Mondjuk pizza?
-Tökéletes.
Amíg a pizzát vártuk fel vittük a bőröndjeimet a szobámba, még jó, hogy nagy lakás van és beszélgettünk. 
-És akkor van egy kiszemelted is?-kérdezgettem tovább Mónit
-Igen, de nem is tudom olyan helyes meg minden....
-Hol itt a probléma?
-Timi, az egyik ismerősöm már rég ismeri és azt mondja hogy nem hűséges típus.-szomorodott el
A csöndet a csengő zavarta meg.
-Biztos a pizza.-majd az ajtó elé siettem, nem tévedtem, tényleg a pizzás srác volt. Miután rendeztem a számlát gyorsan levágtuk magunkat a fotelba amitől előtörtek belőlem a régi emlékek. Apu mindig ott ült ahol most Móni, ahogy erre gondoltam kigördült egy könnycsepp.
-Minden rendben? fal fehér vagy, hozok egy kis vizet.-majd felpattant és kicsivel később egy pohár vízzel tért vissza.
-Minden rendben?-kérdezte újra és most oda ült ahova anyu szokott.
-Persze, csak ahogy itt ülök eszembe jutottak a régi emlékek.-kicsit csöndbe voltunk aztán folytattam.-Ahol az előbb ültél ott régen apukám ült és ahol most ülsz ott anyukám szokott.-láttam rajta, hogy éppen felállni készül így gyorsan rászóltam.
-Nyugi, nyugi. Maradj csak ott, nem azért mondtam.
Megnéztünk valamilyen filmet még ami a tv-ben ment, aszem' pont Gorilla bácsi ment.
-Én szerintem megyek aludni, hosszú napom volt.
-Rendben, nem sokára én is fekszem. Jóéjt!.-köszönt Móni
-Neked is! És nagyon köszönöm!-majd gyorsan megöleltem.
A fürdőben gyorsan végeztem majd elalvás előtt gyorsan megnéztem a telómat és mielőtt feloldottam volna eldöntöttem, hogy az utolsó üzenetet fogom csak elolvasni.
-Az utolsó üzenet pedig...-gondolkoztam hangosan, lehet, hogy furcsa, de én szoktam.
Az utolsó üzi pedig Liam-től jött, nagy levegőt vettem és megnyitottam.


Hát remélem tetszett és bocsi ha kicsit nehéz volt követni.... :D :D :D
Köszönöm a sok komit és a feliratkozókat is:D 
Kövi rész 5-6 komi után és pár feliratkozó után jön:)
NE felejtsétek el, hogy pár nap múlva VÉGE a szavazásnak:)

12. Fejezet A meglepi

Reggel aránylag kipihentem ébredtem.
-Jó reggelt.-köszöntem a többieknek boldogan
-Lám-lám,mi történt?-lépett mellém Niall majd kaptam tőle egy puszit
-Ezt meg, hogy érted? Csak úgy érzem, mintha kipihentem volna magam.-húztam ki magam büszkén.
-Ez remek.-jött oda Zayn
-Tényleg?
-Igen, csinálhatod a reggelit.-erre persze mindenkiből kitört a röhögés
-Haha, mi vagyok én? Konyhás néni?
-Hát....-kezdte Harry, miután szúrósan ránéztem: nem, dehogy, csak a mi legidősebb bandatagunk gyönyörű húga aki olyan kedves, hogy megcsinálja nekünk a reggelit.-próbálta kihúzni magát Harry ami nálam sikerült, de Niall kicsit bepöccent.
-Hogy mondtad?-nézett szúrósan Niall Harry-re
-Na jó, ki fele mindenki a konyhából így nem tudok főzni.-tereltem a témát sikeresen.
-Ez a beszéd asszony.-viccelődött Niall
-Parancsolsz?- vontam fel a szemöldököm
-Igen, azt, hogy sok sikert a kajához.-aztán ki slisszolt az ajtón mielőtt bármit is mondhattam volna
20 perc alatt el is készítettem a mai reggelit ami mindenkinek egy nagy tál tejbegrízt jelentett.
-Na és mit csináljunk ma?-kérdezte Zayn
-Hát, várható, hogy ma is próbálnunk kell mivel holnap koncert lesz.- jelentette ki Liam
-Mi? Holnap? De Paul nem azt mondtam, hogy 2 hét múlva?-kezdett ideges lenni Zayn
-Igen Zayn azt mondta, 2 hete.-veregette meg a vállát Liam.-de miért vagy ezért ideges?
-Elfogyott a hajzselém.-szörnyülködött Zayn
-Ugye tudod, hogy ott mindig van?
-De nem az amit én szeretek, bocs skacok de nekem most mennem kell hajzselét venni.-majd felpattant és kiviharzott az ajtón.
-És akkor mi mit csináljunk? Város nézés?-vettet fel az ötletet Liam
-Ne, nem szeretném, hogy Zayn ki maradjon.-nyávogtam.- nézzünk filmet.
-És mit?
-Ööö, Éhezők viadala?
-Nekem tetszik.-bólintott Niall majd sorban mindenki.-akkor megyek popcornt csinálni.
Miután mindenki kényelmesen elhelyezkedett (megjegyzem mikor majdnem kezdtük a filmet Lou kiment wc-re utána Harry hozott üccsit Liam pedig behozta a telóját, hogy Paul hívná meghalljuk) végre elindítottuk a filmet. 5 perce mehetett amikor Zayn is befutott.
-Nélkülem néztek filmet?- "akadt ki"
-Psssz!
Erre Zayn ledobta a zacsit majd oda lépett a tv-hez és újra indította a filmet.
-Hééé! Ez most mire volt jó?-dobta meg popcornnal Harry Zayn-t.
-Psssz! Kezdődik a film!-huppant le mellénk Zayn
Végre csend volt és nyugalom, én Niall és Lou között ültem a fejemet pedig Niall vállára hajtottam kezünket meg össze kulcsoltam. Így ülhettünk kb. 15 percig amikor is Rihanna zavarta meg a filmet. Nem, természetesen nem Ő személyesen, hanem 'Diamonds' száma ami Liam csengő hangja volt.
-Ne máááár!-kezdtük egyszerre
-Haló! Igen...... Most?...... Persze?...... Ő is?........ Rendben. Akkkor szia!.-majd le tette a telefont
-Srácok mennünk kell és neked is Natasa!-nézett rám Liam
-Mért?-csodálkoztam
-Nem tudom, Paul mondta, hogy neked is kell jönnöd.
Véletlen pont Louisra néztem aki "tudtam én" arckifejezéssel mosolygott.
-Te talán tudsz valamiről?-vontam kérdőre
-Én? Dehogy? Hova képzelsz?-tárta szét a karjait
30 múlva már a stúdióban voltunk.
-Sziasztok! Megjöttünk.-köszönt Liam
-Sziasztok, Natasa?-mosolygott rám kedvesen
-Itt vagyok, de nekem miért is kellett jönnöm pontosan?
-Van egy meglepetésem.
-Mi?
Az majd a próba után, addig is foglalj helyet.
-Ööö, rendben.-na aztán volt min gondolkodni azon az 1-2 órán amíg ücsörögtem a srácok pedig vagy ötödjére kezték újra a Kiss you-t mert mindig beleröhögtek mivel mindig piszkálták egymást.
-Oké, látom most nehezetekre esik koncentrálni így tartunk egy kis szünetet.-majd tapsolt kettőt Paul és eltűnt az egyik ajtó mögött.
-Jók vagyunk nem?-huppant mellém Zayn
-A hülyéskedésben vagy az éneklésben?
-Hát,    úgy mindkettőben?
-Inkább az éneklésben.-nevettem el magam
-Ezt akartam hallani.-majd feltette mindkét lábát a dohányzó asztalra.
-Na ma ki megy kajáért?-kérdeztem
-Majd én!-tette fel a kezét Lou
-Csak okosan!-kiabáltam utána
Lou kicsit hamarabb jött vissza, mint mi Niall-al a múltkor így hamarabb is folytatódott a 'munka'. Na igen, kinek munka, kinek nem.
-És akkor már ennyi, de most jön a meglepetés. Kérlek Natasa gyere ide!-hívott oda a többiekhez.
Amikor egyre közelebb lépkedtem szinte a torkomban dobogott a szívem.
-Nyugi nem harapunk.-nevette el magát Liam amikor láttam milyen ideges vagyok.
-Nem, persze.-nevettem fel én is csak kissé kínosan.
-Szóval a meglepetésem nem más, minthogy......


Bocsii, hogy ez a rész kissé rövidre sikeredett de ha össze jön néhány komi hamar jön a kövii:D
Köszönöm az eddigi komikat és feliratkozókat:))

4-5 komi és 1-2 feliratkozó után kövii:D

11. Fejezet A tipikus féltékenység Pff...

-Megértem. Velünk is ez volt. Már mint minket sem hagytak békén.-próbált vigasztalni.
-Nem Liam, nem. Engem nem az zavar, hogy letámadnak, ehhez már hozzá szoktam otthon, engem az zavar, hogy ilyeneket vágnak a fejemhez.-szontyolodtam el.
-Volt egy barátnőm, de csak volt, emiatt. Nem tudta feldolgozni a sok negatív komenteket és a beszólásokat.- mondta alig hallhatóan. Már mondani akartam valamit de folytatta.- Nem szeretném ha Niall-al is ez történne. Nagyon boldog veled és Lou is. Mindig lesznek rosszallok, sajnos, de mi mindig itt leszünk melletted és mindig segíteni fogunk!-öntött belém egy kis lelket.
-Nagyon köszönöm, sokat jelent nekem és az is, hogy utánam jöttél.-mosolyogtam rá és öleltem meg, amit bár ne tettem volna.
-Ti meg mi a francot csináltok?-toppant be Niall.-én ott lent várlak titeket ti meg itt ölelkeztek? Pff.-azzal kirohant a szobámból
-Ne Niall, várj!-rohantam utána és a földszinten utol is értem.-Félre értetted!-szóltam utána
-Igen? Akkor magyarázd meg miért Liam-et ölelgeted a barátod helyett?-vágta a fejemhez
-Mert...mert én fölmentem a szobába ő meg utánam jött és beszélgettünk.-mondtam halkan
-Aha persze és ehhez meg kell ölelni?-kiabált
-Hohóó, mi ez a kiabálás? Niall miért kiabálsz Natával?-jött hozzánk Lou
-A te kis Natád épp most csalt majdnem meg.
Na ez a kijelentés már csak az utolsó csepp volt a pohárban.
-Hogy mondhatsz ilyet? Csak megöleltem, de most komolyan nem akarod, hogy minden oldalról pisztollyal felszerelt őrök álljanak?-fakadtam én is ki.
-És még én fújom föl a dolgokat.-nevetett fel kínosan Niall
-Na jó én ebből egy szót sem értek, Liam gyere ide.-kiáltott Lou
-Itt vagyok.-jött mellénk Liam
-Szóval Nata kérlek mondd el, hogy mi történt,  mert ebből semmit nem értettem.
-Szóval miután haza értünk én fölmentem a szobámba és kis idő múlva Liam utánam jött elmeséltem, hogy mi bánt ő tanácsot adott én meg megöleltem. Ennyi, és Niall pont akkor nyitott be amikor megöleltem. Ezen nem tudom mit kell túl reagálni.-zártam le
-És azt a bánatot miért nem tudtad nekem elmondani?-értetlenkedett Niall
-Mert te lent voltál és jól érezted magad, Liam meg feljött. De mit kell ezt túl reagálni?
-Majd ha te is úgy szeretsz valakit, mint én akkor megérted!-csuklott el a hangja a végén
-Én sajnálom.-majd megakartam fogni a kezét de ő elhúzta és.... és elment.
-Húh, próbáltam figyelni és a hallottak alapján azt vontam le, hogy Natának baja van, Liam, mint mindig törődik a másikkal, Niall.... Niall meg szereti Natát. Hol itt a probléma?- próbálta viccesre venni a helyzetet Lou
-Ott, hogy ezt Niall nem hallotta és ki tudja most most hol van, itt van a probléma.-adtam a tudtára a problémát Lounak
-Ez igaz.-szólt közbe Liam
-Utána megyek.-közöltem a többiekkel majd rögtön szaladtam, igen szaladtam az ajtóhoz nehogy bárki is utánam szóljon. Ahogy kiszaladtam rögtön megcsapta az orromat a friss levegő, és a hideg de mit sem törődve vele rögtön szaladni kezdtem. Fogalmam sem volt hova szaladok csak szaladtam és az járt a fejemben, hogy bármi baja lesz az az én hibám miatt történik, de ha bele gondolok még sem, hisz csak egy ölelés volt. A gondolat menetet egy fickó zavarta meg amikor az egyik közeli parkban siettem.
-Ki az?.-fordultam meg félénken
-A te féltékeny barátod, aki egy barom.-közölte majd a háta mögül előhúzott egy szál rózsát.-hoztam volna egy csokrot is de a pénzemet otthon hagytam.-nevette el magát én meg csak a nyakába ugrottam és amilyen erősen tudtam csak magamhoz öleltem, így tett ő is. Egy kicsit eltolt magától, hogy a szemebe nézhessen.
-Nagyon sajnálom.-fúrta belém a tekintetét
-Semmi gond.-majd újra magamhoz öleltem
-Viszont vissza kéne menni, mert csak kirohantam a házból.-közöltem vele
-Ó, a kis ....  szaladgálós.-nyögte ki miután jobb nem jutott eszébe
-Nagyon vicces.-nevettem el magam
-Te remegsz?-kérdezte és a válaszomat meg se várva levette a pulcsiját és rám tette.
-Most te fogsz fázni.
-De én férfiből vagyok-húzta ki magát amin muszáj volt mosolyognom
-Talán valami vicceset mondtam?-csodálkozott
-Nem dehogy.-majd újra magamhoz öleltem, ő viszont elém állt és a szemembe nézett
-Soha többet nem leszek féltékeny.-jelentette ki
-Várom a holnapot.
-Én is.-mosolygott rám 'furán' persze jó értelemben
15 perces séta után haza is értünk bár mehettünk volna lassabban is, amit otthon 'kaptunk'....
-Ti meg hol voltatok?-vont rögtön kérdőre Lou
-Csak virágot vettem Natnak.-jelentette ki olyan természetesen mintha ez olyan egyértelmű lenne
-És te, drága húgocskám? Merre jártál?-fordult felém Lou
-Mentem megkeresni az én jó képű barmomat.-nevetettem el magam, többiek persze furán néztek
-Héé.-lökött meg Niall
-Hisz te mondtad.-nevettem el magam
-Na jó, kajáljunk és én mentem aludni, mert nekem hosszú napom volt.-szólalt meg Zayn
-Azt csináltad amit mi.- értetlenkedett Harry
Ezen persze mindenki nevetett.
-Ja és Liam.-szólt Niall -Sajnálom,csak eluralkodott rajtam a féltékenység.
-Semmi baj haver, erre vannak a barátok.
-Tessék?-szóltam bele én is
-Már mint, én mindig itt leszek, mindenkinek.-érzékenyült el a végén
A vacsora pizza volt még jó, hogy Niall rendelt különben valaki éhen marad, míg én 4-et szeletet ettem ő legalább 14-et.
Már épp a lámpát akartam lekapcsolni amikor Lou jött be.
-Pont jókor, majd nem lekapcsoltam a lámpát.-mosolyogtam rá kedvesen
-Akkor gyors leszek.-mosolygott ő is.- Minden rendben van?-tért rögtön a lényegre.
-Persze.-majd leült mellém az ágyra
-Szeretném ha tudnád, én mindig jót akarok neked. Apuékat nem tudom helyettesíteni de próbálok jó testvér lenni és segíteni neked.-majd megsimogatta az arcom
-A legeslegjobb testvér vagy a világon. Jobbat nem is kívánhatnék.-majd átöleltük egymást.
-Akkor örülök, nem is zavarok tovább, jóéjt.-majd az ajtó felé ment, de az utolsó pillanatban utána szóltam.
-Te soha sem zavarsz.-mosolyogtam rá.


Ennyi lenne a mostani rész, de azért komiba írjátok le a véleményeteket:)
Köszönöm az előzőnél a sok komit<33
kövii rész 4-5 komi és egy-két feliratkozó után

10. Fejezet Próba és beszólás

Reggel kipihenten ébredtem ami pedig a tegnapot illeti csodásan végződött.
-Jó....ú ti meg mit csináltok?-mentem le a konyhába és rögtön megcsapott a rántotta illata
-Finomka rántotta.-jött mellém Niall majd egy puszit nyomott az arcomra majd megöleltük egymást.- reggeli után elmondjuk!-súgta a fülembe.
Hát ha azt mondom, hogy nem izgultam egy kicsit akkor nagyon se. Igaz Lou is megengedte, de akkor is a reakcióktól.
-Kész a kaja!-üvöltötte Liam
Na igen, ki más csinálna kaját ha nem Ő vagy Én?
-Isteni, ez az illat és.. és ez az egész. Kajára fel.-miután Niall befejezte a mondandóját szakadtunk a röhögéstől.
-Ez nem vicces, ez igaz!- durcizott Niall
-Persze, persze.-vágtuk rá egyszerre.
Miután mindenki megreggelizett át cammogtunk teli hassal a nappaliba,mindenki leült kivéve Niall meg Én.
-Szeretnénk mondani valamit.-kezdett bele mire mindenki felénk nézett,mi meg csak megfogtuk egy más kezét az ujjunkat pedig össze kulcsoltuk.
-Akkor ez azt jelenti, hogy.... -kezdett bele Lou
-Igen.-fejeztem be helyette
-Ugye tudod, hogy ha megbántod a húgom neked véged?-fenyegetőzött Niall felé
-Tudom, tudom haver és úgy fogok rá vigyázni, mint a szemem fényére!
-Egyszer nem vakultál majdnem meg?-hülyéskedett Harry
Ezen persze mindenki 10 percig röhögött. A meghitt nevetgélést Liam telefon csörgése zavart meg.
-Haló?...Igen.....Persze.....Most?...Oké,indulunk is. Szia.-hát így kell gyorsan telefonálni, nekem mindig órákig tart.
-Paul volt, a menedzserünk. Mennünk kell.-szomorodott el.
-Hát jó.-szomorodtam el én is.-akkor menjetek, nehogy aztán miattam késsetek!
-Te nem jössz?-csodálkozott az újdon sült barátom
-Nem, jobb nekem itt!
-Mi, ja elbambultam, szó sem lehet róla, jössz velünk.-pattant fel Lou
-Mi? Hogy? De miért?-csodálkoztam hirtelen
-Tudod, van egy volt barátod aki fenyeget, és van egy jó bátyád aki megvéd.-na itt Niall 'khmm'-özni kezdett.-és persze egy barátod aki aggódik érted, szóval 15 perc múlva mindenki indulásra készen itt!-szögezte le mire nekem eszembe jutott apa.
-Apa.-suttogtam tök halkan de így is mindenki hallotta
-Tessék?-sietett mellém Lou.-minden rendben?-kérdezte aggódva.
-Apa volt mindig ilyen határozott, hogy nem lehetett bele kötni abba amit kijelentett.-mikor ezt kimondtam mindenki csak ült kivéve Lou-t aki mellettem állt és átölelt.
-Na jó, nem akarom, hogy miattam késsetek, szóval ha tényleg mennem kell akkor megyek öltözni.-bontakoztam ki Lou öleléséből és siettem a lépcső felé.
Hallottam ahogy Niall utánam kiabál egy 'minden rendben van?' kérdést én meg csak vissza fojtott sírással válaszoltam, hogy 'már ahogy értjük.'
15 perc múlva mindenki lent volt indulásra kész.Megint kettő kocsival mentünk.
30 perc utazás után megérkeztünk egy nagy épülethez, ahol rengeteg rajongó állt.
Ez a másik rémálom, a rajongók. Vajon ha megtudják, hogy Niall a barátom mit fognak szólni? Bár gondolom lesz egy-kettő aki örül és egy-kettő aki nem.
-Kiszállás.-parancsolt ránk a sofőr, aszem Bobnak hívják.
-Amikor kiszállsz tűnj maga biztosnak.-mondta Niall és megragadt a kezem
-Ezt most miért mondod?-kérdeztem rémülten. Hát igen ennyit a magabiztosságról.
-Csak fogadd meg.-hadarta gyorsan mert már kiszálltunk, a rajongók meg olyan hangosan sikoltottak, hogy majdnem megsüketültem.
-Kérem, kérem menjenek arrébb.-hallottam egy biztonsági őr kiabálását
Húú, nem hittem, hogy életemben bármikor is így örülhetek annak, hogy négy fal vesz körül.
-Örülök, hogy végre megérkeztetek.-szólt Paul. Ezt onnan tudom, hogy Niall gyorsan elmondta kikkel dolgoznak, hát ha nem mondott 20 nevet akkor egyet sem.
-És ő....-mutatott rám.
-Ő az egyetlen nő az életemben.-fejezte be a mondatot Lou
-Ó, akkor örülök, hogy megismerhetem Louis barátnőjét.-fogott velem kezet.
-Ööö, nem én nem vagyok a barátnője.-kezdtem pirulni
-Ő az én barátnőm.- jött mellém Niall és nyomott egy puszit az arcomra.
-És akkor te...-kezdte megint persze a többiek már szakadtak a röhögéstől.
-Ő a húgom Paul, tudod....-kezdte Lou és kicsit komor lett
-Jaj, igen persze. Sajnálom.
-Semmi gond, a nevem Natasa Tomlinson.-mutatkoztam be
-És a barátnőm.-mondta Niall teli szájjal
-Köszönjük, ezt mindenki felfogta szerintem.-nevette el magát Paul
-És persze nyugodtan tegezz, srácok munkára!.-kiáltotta el magát és tapsolt kettőt
Épp a Little Thingst énekelték amikor Niall rám nézett és úgy éreztem csak nekem énekel.
-Szünet.-kiabált Paul
-Na mi a helyzet tesó, jók vagyunk?-huppant mellém Lou
-Nem.-mondtam nyugodtan
-Tessék?-pattant fel
-Zseniálisak vagytok.-majd nem bírtam tovább és elröhögtem magam.
-Azért.-aztán nyomott egy puszit a homlokomra.
-Jössz kajálni Nat?-kérdezte Niall
-Kicsoda?-vontam fel a szemöldököm
-Nat, ez a beceneved tőlem.-majd oda jött és nyomott egy csókot a számra.
-Ó, értem ez már is más.-nevettem.
-Szóval, jössz?-mosolygott huncutul
-Ki nem hagynám.-majd adtam neki egy cuppanósat
-Ki mit kér?-néztem körbe
Miután mindenki leadta a rendelést elindultunk a kocsi felé, már majd nem beültünk amikor meghallottam valamit.
-Ő az enyém, te csak a pénz miatt vagy vele! Ezt még megbánod!-kiabálta egy nálam pár évvel fiatalabb lány.
Gondolom Niall is hallotta mivel nem szállt be a kocsiba hanem oda ment hozzá de húzott magával.
-Most azonnal kérj tőle bocsánatot!-parancsolt rá, de olyan lekezelő hanggal, hogy én magam elcsodálkoztam. Amíg a próba volt a tömeg nagy része már elment így csak kb. 20-an lehettek akik ezt mond látták és hallották.
-Tessék?-kérdezett vissza, persze látszott az arcán, hogy igen is hallotta.
-Kérj tőle bocsánatot! Most!-parancsolt rá Niall
-Ööö, bocsánat.-mondta alig hallhatóan amit még én is alig hallottam.
-Hangosabban!-szólt rá Niall
-Bocsánat.-mondta hangosabban
Nem válaszoltam, csak biccentettem és próbáltam mérgesen nézni rá ami szerintem sikerült is.
-És megkérném az itt jelenlévő rajongókat, hogy ne csak a videókat illetve képeket posztolják, hanem azt is írják oda, hogy minden directioner számítson erre ha meglátom, hogy így viselkedik a barátnőmmel.-kiabálta  Niall, hogy mindenki hallja. Persze ezek után senki meg sem moccant, mi pedig gyorsan beültünk a kocsiba és elhajtottunk.
A Nando's-ba mentünk. Miután megvettük az összes kaját vissza indultunk.
-Megjöttünk.-szóltam oda a többieknek.
-Ideje volt, mi tartott ennyi ideig?-csodálkozott Zayn
-Csak néhány rajongó nem tudja mit illik és mit nem.-mondta dühösen Niall
-Ezt meg, hogy érted?-nézett furán Lou
-Semmi, semmi csak valaki elmondta a véleményét.-zártam le sikeresen a témát bár össze akadt a tekintetem Liam-mel aki 'ugye minden rendben van' nézéssel nézett rám én pedig csak biccentettem.
Még próbáltak aszem 2 órát de olyan jó volt velük, hogy nem is lehetett érzékelni az idő múlását.
-Köszönöm már ennyi.-kiabált Paul
-Holnap hívlak titeket addig sziasztok.-majd kilépett az ajtón
-Mi nem megyünk?-csodálkoztam amikor mindenki leült és elővette a telóját.
-Jaj húgi eddig énekeltünk pihenünk egy kicsit és indulunk.-válaszolt Louis
-Oké.
Leültem és gondolkoztam. Hogy min amit az a lány mondott, hogy gondolhat valaki ilyet? A pénz miatt vagyok vele? Pff. Egy másodperce össze akadt a szemem Liam-mel. Most is olyan ' minden rendben van' nézéssel nézett és meg megint biccentettem.
Abból a piciből 1 óra lett de azért csal elindultunk.
Mikor haza értünk mindenki levágódott a fotelba kivéve én, én fölmentem a szobába és tovább gondolkoztam amikor Liam lépett be az ajtón.
-Minden rendben?-kérdezte aggódva
-Ezt már kérdezted.-válaszoltam mosolyogva.
-Tényleg?-csodálkozott
-Már mint a szemeddel.-nevettem el magam
-Ja, értem.-nevetett ő is-szóval, mi bánt? És ne mond, hogy semmi, mert nem tudsz jól hazudni.
Na ezen már tényleg nevettem.
Kicsit gondolkoztam majd úgy döntöttem, hogy elmondom.
Miután befejeztem egy kicsit csöndben volt aztán elmondta a véleményét. Kicsit elcsodálkoztam.


Próbáltam most hosszabb részt írni remélem tetszett:D
Köszönöm a komikat nagyon jól estek és köszönöm a feliratkozókat is:)
Kövii rész 3-4 komi és +1 feliratkozó után:D

9. Fejezet Értsétek meg! +Randi?

-Minden rendbe Nata?- ért mellém Lou
Én csak ott álltam és magam elé meredve néztem a papírt.
-Ez mi?-kérdezte Lou majd kivette a kezemből.-az a szemét,meddig süllyed még le?-kezdett dühös lenni
-Mi történt?-értek mellénk a többiek
-Dave hagyott egy üzenetet.-jelentettem ki, de úgy mintha ez lenne a világ egyik legtermészetesebb dolga
-Téged nem zavar? Nem zaklat?-akadt Zayn.
Na jó ezen kicsit meglepődtem, nem láttam rajta eddig, hogy halálra törné magát, ami persze nem is azt jelenti, hogy nem érdekelné mi történik velem.
-De érdekel, de ez a papír már itt van, és ezen már nem lehet változtatni.-na jó, tudtam, hogy 'furcsát' mondtam,de hogy ettől kb. 2 perces csönd lett, erre nem számítottam.
-Na akkor megyünk?-tereltem a témát
-Nem, Natasa mondd el! Téged miért nem érdekel?-kérdezte magatehetetlenül Lou és ha Natasának hív akkor tényleg nagyon szomorú.
Hirtelen nem is tudtam, hogy erre mit mondjak. Azt, hogy ezen már nem lehet változtatni, nem ezt már mondtam. Vagy hogy engem ezek a dolgok nem viselnek meg, mondjuk ez igaz, de ezt nem hiszik el, azt hinnék beteg vagyok. Vagy a leghülyébb ötlet, hogy lehet, hogy nem is ő volt. Na ez az ami kizárt
-Mert....mert engem nem lehet ilyen könnyen megijeszteni. Könnyen túl lépek az ilyen dolgokon, amíg nem történik valami komolyabb nem foglalkozom vele.-mondtam végül az igazat.
-Mi az, hogy téged nem érdekel?-kezdett kiabálni Lou
-Louis ne kiabálj velem, mert elmondtam az igazságot. Én ilyen vagyok! Nem érdekelnek mások amíg.....amíg komolyabbra nem fordulnak a dolgok! De te ezt honnan is tudhatnád? 2 éve szinte nem is láttalak, előtt meg más voltam!-mondtam fél hangosan majd vissza rohantam a házba,még szerencse, hogy nyitva volt. Azonnal bezárkóztam a szobámba és magamra zártam az ajtót. Na, aszem ebből a város nézésből sem lesz semmi.
Úgy 2 perce lehettem a szobámba amikor kopogásra lettem figyelmes.
-Bárki is vagy menny el!-közöltem egyértelműen
-Én vagyok, Liam! Kérlek engedj be!-kérlelte majd hallottam ahogy leül az ajtó túl oldalára.
Kellett egy kis idő majd kinyitottam neki az ajtót.
-Gyere be.-szóltam neki
Miután be jött csak percekig néztük egymást.
-Én mindig melletted leszek.-törte meg a csendet
Nem válaszoltam,mert nem tudtam mit. Olyan hirtelen jött minden vagy is ez a kijelentés,a reakcióm csak egy nagy ölelés volt amit persze ő is viszonzott.
-Bármi bajod van, rám mindig számíthatsz.-folytatta tovább
-Nagyon köszi.-mondtam a rövid választ és még mindig öleltük egymást. Éreztem ahogy elmosolyodik majd a hátamat kezdte simogatni.
-Engem tényleg nem ijeszt Dave egy ilyen papírfecnivel....-kezdtem a magyarázkodást és gyülekeztek a könnycseppjeim. Kicsit eltolt magától, hogy a szemembe nézzen
-Cshh.... én tudom, és elhiszem.-nyugtatgatott Liam
Nagyon jó Liammel lenni, persze ezt nem úgy értem, hogy beleszerettem meg minden csak nagyon jó a társasága, jól lehet vele beszélni.
A város nézésből tényleg nem lett semmi,erre akkor jöttem rá amikor rá néztem az órára az pedig 17:23 órát mutatott.
-Jól elment az idő.-mondtam miután befejeztük a filmet.
Hát igen, egy csomót beszéltünk és még filmet is néztünk
Mielőtt bármit is mondhatott valaki kopogott az ajtón, az a valaki pedig nem más volt, mint Niall.
-Csak szeretném tudni, hogy akkor a mai nap áll e?-mosolygott fél oldalasan
-Ööö, persze az jó ha hatkor lent?-kérdeztem
-Tökéletes, akkor én nem is zavarok.-majd becsukta maga mögött az ajtót.
-Mi lesz hatkor?-kérdezte csodálkozva Liam
-Randim.-mondta motyogva
-Ó, értem. Akkor én leptem, készülődj csak nyugodtan és jó randit.-mosolygott és már ki is ment.
30 perc. Ennyi időm volt elkészülni, nem sok de nekem pont elég volt.
Egy sima csőnaci, egy 'London' feliratú póló és egy fehér converse.
A sminkem csak egy egyszerű szájfény volt a körmöm meg kékre lett kifestve.
Pontban hatkor értem le, de Niall még sehol viszont Louis, na ő pont lent volt.
-Hova, hova?-kérdezte felvont szemöldökkel
-Niall-al randira.-és már vártam is a sok kérdést, hogy 'biztos jó ötlet?' 'nem túl korai?'
-Szép estét!-jelentette ki egyszerűen
-Kösz.-majd megindultam a konyhába amikor utánam szólt.
-Héé Nata, sajnálom és igazad van, rég nem láttalak, csak sok embert ez nagyon megvisel. A telefon beszélgetésnél is, miután letetted alig tudtál beszélni, ezért csodálkoztam.-majd lehajtatta a fejét szomorúan, amit csak akkor szokott ha valamit tényleg megbánt. Na erre még emlékszem
-Semmi gond, biztos én is túl reagáltam.-majd oda mentem hozzá és adtam neki egy biztató erős ölelést.
-Itt is vagyo... Óh, én akkor vissza megyek.-jött le Niall, de ahogy meglátott rögtön vissza akart fordulni.
-Ne, nem kell, mehettek is, de ha megbántod akkor.... ne akard tudni.-nevette el magát a végén.
-Oké, nyugi  vigyázni fogok rá.-mosolyodott el majd megölelt.
-Na jó mennyetek.
-De akkor szent a béke?-kérdeztem félénken Loutól
-Persze.-mosolygott Lou majd ő is megölelt majd és nyomott egy puszit a homlokomra.
Miután beültünk a kocsiba hiába kérdeztem bármit nem mondta, hogy hova visz, egy idő után meg is untam.
Niall az útra figyelt én meg rá.
-Cuki vagyok, nem? -nevette el magát. Gondolom feltűnt neki, hogy nézem.
-És egoista.-nevettem el magam
Úgy 10 percet utazhattunk még amikor megérkeztünk.
-Most csukd be a szemed.-utasított Niall
-Öö, oké, de ugye nem fogsz neki vezetni semminek?-nevettem el magam
-Úgy ismersz?-nevetett ő is.
Na mindegy, becsuktam a szemem és pedig még egy kendővel bekötötte, hogy biztos ne lessek.
Mind a ketten csendben mentünk, én ügyeltem nehogy elessek bár amennyit láttam, Niall, Niall vezetett engem.
-Megjöttünk.-közölte Niall majd levette rólam a kendőt.
Ha azt mondom gyönyörű volt, akkor azt meg kell még szorozni 100-szor.
Ki vitt a tengerpartra ahol le volt terítve egy pokróc és azon voltak az ételek, körülötte.... körülötte meg gyertyák amik egy óriási szívet zártak be.
Csak álltam és gyönyörködtem a szépségben, alig akartam hinni a szememnek.
-Remélem tetszik, mert...-nem is hagytam, hogy befejezze csak megöleltem jobb oldaláról.
-Niall ez a legszebb randim ami valaha volt.-mosolyogtam rá.
-Igen? Miért hány volt eddig?-düledezett
-Nyugi, csak 1-2.- nyomtam egy puszit az arcára.
-Akkor megyünk?-majd nyújtotta a kezét
-Ez csak természetes.
A randi valami csodálatosan telt. Rengeteget beszéltünk. Szerintem ennyit nem is beszéltem, mint amennyit most. Nagyon egy húron pendülünk.
Elmondta, hogy neki is volt egy barátnője, Stefani, de már nem tartja vele a kapcsolatot ami egy kicsit megnyugtatott.
-Be megyünk a vízbe?-kérdezte féloldalas mosollyal.
-Ruhában?-csodálkoztam
-Miért ne?- rögtön felkapott az ölébe, amilyen gyorsan tudott csak rohant velem a vízbe.
-Nagyon jól érzetem magam.-mondtam miközben átkaroltam a nyakát.
-Akkor ebben is egyetértünk.-válaszolta majd...... majd megcsókolt.
Olyan gyengéd volt, de még is maga biztos.
Ez volt életem legszebb napja.
-Lassan haza kéne menni, így is kezdek fázni.
-Persze akkor megyünk is.-válaszolta gyorsan majd magához ölelt
-Szóval akkor..-kezdtem bele de ő gyorsabb volt
-Leszel  a barátnőm?-kérdezte majd bele néztem azokba a gyönyörű kék szempárba.
A válaszom csak egy szenvedélyes csók volt.


Próbáltam most egy hosszabb fejezetet hozni:D
 Kinek, hogy tetszik írjátok le komiba:D
Nagyon köszönöm a kommenteket és a feliratkozókat is, hogy feliratkoztak..xDD:D
Kövi rész 3-4 komi és +1 feliratkozó jön:D

U.i. szavazzatok és lépjetek be a fb-os csopiiba is:DD

8. Fejezet Események

Lent állt, Ő! Igen Ő, Dave.
-Takarodj innen, vagy hívom a rendőröket!-kiabált Lou
-Húú, de megijedtem, majd megyek ha beszéltem a te kis húgocskáddal.-nevette el magát cinikusan
-Még mit nem, most azonnal hord el innen magad!-csatlakozott a vitához Niall is.
-Ki vagy te, hogy dirigálsz nekem? Te is talán a testvére vagy? Vagy talán a pasija? Azt kétlem, mert ő az enyém.
-Takarodj! Most mondom utoljára!-kiabált Lou, de olyan ideges volt, hogy ilyennek még sosem láttam
-Legyen, de még vissza jövök!.-ezzel Dave távozott és becsapta hangosan az ajtót.
Ennél a pillanatnál kicsit megkönnyebbültem, hisz maga a tudat, hogy nincs már a házban,csodálatos volt.
Tudom kicsit furán hangzik, hogy ez csodálatos, de ha az én helyemben lennél megértenéd.
-Sziasztok!-köszöntem vékony hangon
-Nata!-könyebült meg Lou is majd jó erősen magához szorított
-Soha nem fog bántani, ez a szemét.-súgta a fülembe, mire a válaszom egy erősebb ölelés volt.
-Mindegy, ne rontsa el ez az egész a napunkat, nem igaz?-próbáltam oldani a feszültséget.
-Persze, ha neked így jó, de kezdeni kell vele valamit, nem?-maradt a témánál Liam
-Majd, de nem most!-mondtam határozottan majd vissza mentem a szobába.
Éppen a pizsama fölsőmet akartam levenni, ami egy egyszerű pólóból állt amikor valaki kopogott az ajtómon.
-Gyere.-kiabáltam
-Szia, csak én vagyok.-köszönt a kék szemű szépség. Hát igen, aszem bele zúgtam, bár ezt korai lenne kijelenteni.
-Óhh, szia.-köszöntem neki mosolygósan
-Jól vagy?-lépkedett egyre közelebb
-Persze,elég nehéz meg rémiszteni.- nevettem el magam, de tényleg. Nagyon nehéz, nem ijedek meg egy könnyen.
-Akkor jó, ha meg bánt akkor én fogom őt bántani.-láttam az arcán a dühöt
-Niall, nyugi nem lesz semmi, minden rendben van. - próbáltam elhitetni vele a hazugságot, ugyan is semmi nincs rendben, az igaz, hogy nem félek, de attól még lehetnek kétségeim.
-Legyen.-mosolygott el majd még közelebb lépett és megfogta a kezem. Hireteken kirázott a hideg, de persze jó élelemben és egyre gyorsabban vettem a levegőt is, de ezt próbáltam  vissza venni a tempóból de nem ment ugyan is ....... meg....... meg puszilta az arcom. Igen, tudom nem csók volt meg minden, hanem csak egy puszi. Nekem tetszett és szerintem nagyon aranyos volt tőle, hogy nem rögtön össze vissza csókolt meg letepert hanem csak egy sima puszit adott.
-Mit szólnál hozzá ha ma elvinnélek egy randira?-kérdezte, de olyan hirtelen, hogy majd nem hangosan kérdeztem, hogy ' miii vaan?' de csak majd nem:)
-Öhh, felőlem oké, és Lou?-kérdeztem félénken
-Ő nem jön.-röhögte el magát amin én is elnevettem magam, mert tényleg viccesen jött ki.
-Úgy értem, hogy elenged?
-Amikor kórházban volt én pedig bementem hozzá erről, beszéltünk, de te is bementél. Ti miről beszéltetek, az év végi bizidről?-viccelődött, majd gyengéden fölemelte a fejemet és egy újabb puszit adott, majd kiment az ajtón.
Még csak reggel 10 óra van, de ennyi esemény ilyen rövid idő alatt nem történt még velem, mondjuk mindent el kell kezdeni egyszer.
Miután felöltöztem és újra mindenki a konyhában volt ( nem értem miért kell mindig a konyhában lenni, de ez mindegy) jött a kérdés.
-Mit eszünk?-persze ezt Niall kérdezte, ki más?!
-Tegnap én csináltam palacsintát, most ti vagytok soron.-jelentette ki Liam és ki ment a nappaliba
-Remek. Natasa? Csinálsz nekünk valamit?-nézett rám kölyökkutya szemekkel Zayn, Meg kell hagyni nagyon aranyos volt.
-Kösz, de nem. Tegnap én mosogattam.- majd Liam után mentem
-Te sem csinálsz kaját?
-Én is mosogattam.
-Akkor egy óra múlva sem lesz reggeli.-szomorodott el Liam
-Azért csak lesz valami.-nevettem el magam
Végül is igaza lett csak másfél óra után tudtunk enni, viszont addig nagyon jót beszélgettem Liammel és talán egy kicsit jobb megismertem.
-Kész a reggeli.-jött ki a konyhából Harry
-Vagy is valami olyasmi.-röhögött Liam
-Héé, ti csak itt heverésztetek. Mi keményen dolgoztunk.-durcizott Harry
Mikor beértünk a konyhába 'enyhe rendetlenség' fogadott.
-Remélem olyan finom lesz a reggeli is mint amekkora felfordulást csináltatok.- humorizáltam
-Azért akkor nincs.-jött elő Lou és a feje tisztára lisztes volt
-Persze, ha te mondod.-röhögtem el magam
-Na jó, ha túl tettétek magatok a viccelődésen akkor ehetnénk is.-jött felénk Niall egy frissen gőzölgő tejbegrízes tányérral
-Hmmm. tejbegríz finom.- nyaltam meg a szájam szélét
-Még szép, hisz mi csináltuk.
Úgy 30 perc alatt végeztünk is a reggelivel 11:30-kor. Hát igen.
-Na, ma mit csináljunk?-kérdeztem két nagy levegővétel között,  elég sokat ettem
-Bemutathatnánk neked Londont.-mondta Lou
-Ez jóó. Már rég felakartam ülni a London Eye-ra!-örültem meg az ötletnek, kb. úgy nézhettem ki, mint egy 5 éves.
-Akkor öltözzünk és menjünk. Elég nagy London.-mosolygott Niall
20 perc alatt mindenki kész lett, na jó Zayn 30. Kellett egy kis idő a hajára.
A kocsiba akartunk beszállni amikor valami papírt láttunk a szélvédőn,
Mivel én voltam a leggyorsabb, gyorsan el is olvastam, de bár ne tettem volna.

Remélem ez a rész is tetszett:)
Nagyon köszönöm a 4 komit és a 6. feliratkozót:D Nagyon jól esik:)
kövi rész 2-3-4 komi és +1 feliratkozó után:D 
NE FELEJTSETEK SZAVAZNI ÉS CSATLAKOZNI A FACEBOOK-OS CSOPORTHOZ :D
https://www.facebook.com/groups/146537735504478/

7. Fejezet Dave

-Szerbusz cicuskám.-szólalt meg Dave, a volt barátom
-Mit akarsz te mocsok?-torzult el az arcom
-Téged.-jött a gyors válasz
-Hagyj békén és ne zaklass!.-üvöltöttem a telefonba és lecsaptam
Ne bírtam ki. Rögtön sírni kezdtem, azt hittem, hogy itt Londonban új életet kezdhetek amiben Dave nincs benne.
-Mi történt? Ki volt ez?-pattant mellém Lou
-Senki csak egy régi ismerős.-szipogtam
-Persze, mert én is így szoktam beszélni velük.-mondta cinikusan. -szóval? Ki volt ő?-faggatott tovább, persze ezt az egészet a többiek is tágra nyílt szemekkel figyelték.
-A volt barátom.-nyögtem ki nagy nehezen, mire Niall felpattant és mellém sietett
-Nem hagyjuk, hogy még egyszer bántson.-ölelt át majd meg simogatta a hátamat is, hogy valamennyire meg nyugodjak
-Hogy mit mondtál?-hüledezett Lou. - még egyszer bántson? Valamiről lemaradtam?
Senki sem válaszolt, igaz nem is tudtak volna, hisz ők se tudják csak Niall aki engem vigasztal, én pedig a sírástól alig tudok beszélni.
-Kérdeztem valamit!-kiabált Louis
-Ne most!-szólt rá Niall
-Mi az, hogy ne most? Te észnél vagy? A húgom bajban van, te meg azt mondod, ne most?-förmedt rá Louis
-Srácok!-nyögtem olyan halkan, hogy meg sem hallották a nagy vita közepette
-Igen,mert.... -kezdett bele Niall
-Mert??-türelmetlenkedett Louis
-Srácok!-mondtam halkan, de ezt már meg hallották
-Igen?- szólalt meg Niall
-Mond el, nekem nincs hozzá erőm.-tisztára úgy éreztem magam mintha előttem állt volna és újra megpofozott volna, pedig nem, csak telefonon beszéltünk. Bele se merek gondolni mi lesz ha fel keres, ha megint megüt. Nem, idáig biztos nem fajulnak a dolgok, hisz a srácok is itt vannak.
Miközben merengtem Niall elmesélte a sztorit a többieknek.
-Meg ölöm ezt a barmot!.-jelentette ki magabiztosan és ingerülten Louis
-Ne Lou, ne tedd!
-De miért? Az ilyen csak ezt érdemli.
-Tudom, de várjunk. Végül is miről beszélünk? Csak telefonáltam vele!.-kezdtem kicsit kiakadni én is
-Jó, rendben legyen, de ha még egyszer zaklat azonnal szólj!-parancsolt rám, mint egy igazi magabiztos bátyó.
-Szóval akkor megyünk a strandra?-tereltem a témát
-Persze, hozom a cuccokat.- sietett Liam a cuccokért
Úgy bő fél óra alatt készek is voltunk az indulásra.
-Na jó ennyien nem férünk be egy kocsiba.-adta tudtunkra Zayn az információt
-Jó, akkor Lou, Niall és én megyünk Lou kocsijában, Harry, Zayn és Liam pedig Harry kocsijában. -kezdtem utasítgatni.
-Rendben főnök asszony.- humorizált Harry
Miután mindenki beszállt a meg felelő helyre el is indultunk. Az út kb. 20 perc lehetett.
Mindenki gyorsan ledobta a cok-mokját és rohant is  a vízbe, kivéve Zany-t meg engem.
- Te nem mész?-kérdezte Zayn
-Nem. Inkább napozom előbb.
-Ez szerintem nem jó ötlet.- nevette el magát
-Miért?-csodálkoztam
-Mindegy. Majd megtudod.
Olyan 10 perce süttethettem magam amikor két erős kart éreztem a kezemen és kettőt a lábamon.
-Ágyú golyóóó!-kiabált Lou majd Niall-al együtt bedobtak a vízbe.
-Na erről beszéltem.- kiabált Zayn utánam. Gondolom az 'ágyú golyóról' beszélt.
-Ezt még vissza kapjátok!-kezdtem a fenyegetőzést
-Állunk elébe! Ugye Lou?-nevetett Niall
-Persze, várunk.-majd elkezdtük egymást fröcskölni.
Nagyon jól éreztük magunkat, de azért este 8 felé úgy gondoltuk haza kéne menni.
-Ne má'. Legalább kajáljunk valamit.-nyöszörgött Niall
Na igen vagy 4 órája semmit nem ettünk, várható volt, hogy ezt mondja.
-Legyen, de gyorsan- dünnyögött Lou akin lehetett látni, hogy alaposan elfáradt. Nem csodálom, amennyit hülyéskedett.
Na igen, abból a 'gyors' kajálásból 1 óra lett, Lou pedig be is aludt amin jól elcsodálkoztam.
A lényeg, hogy este 10-re haza értünk mindenki elköszönt mindenkitől és már ment is durmolni.
Reggel nagy kiabálásra keltem.Vagy a telóm csörög vagy kiabálnak, remek.
Mikor lement alig akartam hinni a szememnek.



 Remélem tetszett ez a rész is:)
Szeretném ha több lenne a komi:D
Kövi rész 2-3 komi és +1 feliratkozó után:D

u.i. csatlakozzatok a csoporthoz:)
(bocsii ha rövid lett)

6. Fejezet És Ő szólt vissza, Ő.....

-Ezt, hogy érted?-kérdeztem remegő hangon
-Tudod te. Szóval?-nevette el magát. Na ja, én is nevetnék az helyében.
-Hát      szerintem nincs semmi.-mondtam alig hallhatóan amit ő persze simán hallott.
-Gondolom akkor tudod, hogy vele mit beszéltem.
-Nem.
-Én úgy gondolom, de javíts ki ha rosszul gondolom, hogy Niall beléd zúgott, amit te félsz viszonozni.
Hűűű ő lenne az én bátyám? Milyen jól gondolja. Szerintem is belém zúgott én pedig nem tudom mit kezdjek vele. Viszonozzam vagy ne?
-Szóval? Jól gondolom?-kérdezte magabiztosan
-Igen.-nyögtem ki
-Miután anyuék már nincsenek te meg még 17 vagy így 2 hónapon át én vagyok a felelős érted, viszont miután betöltöd a 18-at én után az én kis húgomnak foglak tartani és mindig fogok rád vigyázni. Viszont a fiú ügyeidbe nem szeretnék bele folyni, de mivel ismerem a kiszemelted...
-Louis!-szóltam rá kicsit hangosan, hogy mondhatja, hogy a "kiszemelt''? Mi ő? Egy hal?
-Ez van, tetszik neked és ezt felesleges titkolnod legalább is előlem biztos. Na szóval azt mondtam neki,
hogy nyugodtan elhívhat randira. Jó igen tudom kicsit furi, hogy megengedem meg minden de nem szeretném, hogy csalódások érjenek meg...
-Louuu!-húztam el a végét, hogy mondja már a lényeget
-Ezért meg mondtam, hogy ha megtudom, hogy meg bántott vagy bármi rosszat okozott neked akkor velem gyűlik meg a baja.-fejezte be a mondandóját.
-Hát ez szép.
-Mi?
-Mikor ki jött úgy nézett ki, mint egy kisfiú akit megfenyegettek. Elég rémisztő képet vágott.
-Akkor jó.-mondta elégedetten
Pont befejeztük a nagy beszélgetést amikor be jött meg vizsgálni Lou-t.
Mikor kiléptem minden szem rám szegeződött.
-Na mi volt?-jött az első kérdés Zayn-től
-Semmi..-válaszoltam Niall-ra néztem
-Na persze.
-Ezt most, hogy érted?
-Ki jössz azt mondod nem történt semmi és Niall-ra nézel. Szóval azt már tudjuk, hogy Niall volt a téma.
-Te most hangosan gondolkodsz?-viccelődött Harry
-Hahóó én  is itt vagyok.-szólt közbe Niall majd mellénk lépett
-Na akkor valaki elmondaná miről szólt a beszélgetés vagy szuper nagy titok?-érdeklődött Liam is
Nagy szerencsére ki jött az orvos a szobából és a beszélgetés félbe szakadt.
-Louis nagyon jó állapotban van így már holnap délelőtt haza mehet.-mondta gyorsan az orvos majd el is ment. Milyen sietősek ezek az orvosok, még köszönni se lehet aztán én vagyok az udvariatlan, hogy nem köszönök, na mindegy.
-Akkor megyünk?-kérdeztem és reméltem, hogy már elfelejtették az előző témát
-Téma nincs elfelejtve, otthon folytatjuk!-közölte Liam majd mindenki elköszönt Louis-tól.
Az autó út csöndben telt én Niall és Harry mellett ültem de nem történt semmi.
Haza értünk, számomra szomorú pillanat volt hiszen el kellett kezdeni a temetést intézni.

************************* 3 hét múlva **************************

Szerencsésen(már ahogy lehet egy temetés szerencsés) lezajlott minden.
Niallal azóta nem történt semmi, mondjuk időnk sem volt, én végleg ide költöztem ugyanis ez volt a legegyszerűbb megoldás. A Magyarországi házat kiadtuk egyetemistáknak, ez két okból is jó volt. 1. valahogy én is eltudtam magam tartani, nem mintha különben éhen halnék. 2. A tudat, hogy ha vissza kell valamiért menni nem kell szállodába menni.
Ez volt az első reggel amikor minden stresszen túl voltunk és ráadásul a srácoknak van 5 nap szabad napjuk.
-Jó reggelt.-köszöntem amikor mindenkit meg láttam a konyhában
-Neked is.-jött az egybehangzó válasz
-És mit csináljunk Nata?-kérdezte Lou
-Nata?-csodálkozott Zayn
-Igen, mivel ő  húgom úgy hívom ahogy akarom.-nevette el magát majd adott egy puszit az arcomra.- És csak én hívhatom így!
-Én hívhatlak Natinak?-kérdezte Niall és egy olyan édes mosolyt varázsolt magára, hogy ott helyben szét folytam volna a gyönyörűségtől.
-Igen.-válaszoltam röviden, de mosolyogva
-És én nyuszinak?-jött a vicces kérdés Harry-től
-Nyuszi? Mi? Nem Harry. - nevettem el magam
-De ők mér' hívhatnak ahogy akarnak?- vágta be a 'durcit'
-Mert az a nevem csak becézve.-majd oda mentem és megöleltem.- Na jó viszont kajás vagyok, szóval mi a reggeli?
-Finom palacsinta.- válaszolta Liam nagy vigyorral az arcán
-Kérek hatot.-adtam ki az 'utasítást'. Hát igen szeretek dirigálni de be válik, mert mindig elém teszik bár mondták egy-kétszer, hogy én is megmozdulhatnék.
-Íme. Van kakaós, lekváros és mézes.
Miután bevágtam a jó nagy adag palacsintákat mindenki átfáradt a nappaliba és levágta magát a tv elé, ki
kivéve Liam. Szegény Liam nem csak megfőzte, de ő is mosogatta el. Na jó ne teljesen kicsit én is be segítettem.
-Hát ez gyors volt, köszi.-köszönte meg és ő is elővette a cuki mosolyát. Most komolyan minden fiúnak van ilyen cuki mosolya?
Miután már mindenki a nappaliban volt jött a nagy kérdés.
-És   mit csináljunk ma?-tette fel a nagy kérdést Harry
-Straaaaaaaaaand!-kiabálta Louis
Mielőtt elkezdődött volna a 'nagy' vita megcsörrent a telóm.
-Haló?-szóltam bele miután nem írta ki a nevet.
És Ő szólt vissza, Ő.....


Remélem ez a rész is jól sikerült:) 
Szeretném komiba látni a meglátásotokat a blogról:)
Addig is itt van a link: ide is azonnal felkerülnek az újabb részek, csatlakoznak sokan:)
https://www.facebook.com/groups/146537735504478/
Ha lehet kérnék 2-3 vagy 4 komit is és +1 feliratkozót:)

u.i. nagyon köszönöm a 4 feliratkozót és a +1000 olvasót <33

5. Fejezet Együtt át tudjuk vészelni...

-Mi? Ez nem lehet! Ez a én hibám! Biztos igaz?-mint egy őrült kiabálni kezdett és csapkodott. Rá sem ismertem soha nem csinált ilyet, viszont azt is tudtam, hogy meg fogja viselni, dehogy ennyire.
-Lou, nyugi! Együtt át tudjuk vészelni ezt a tragédiát!-próbáltam nyugtatgatni, de nem nagyon sikerült.
Olyan dolgot mondott amit tudom, hogy nem gondolt komolyan, de mégis meg viselt.
-Neked kellett volna vigyázni rájuk! Te vagy a hibás!-üvöltött olyan hangosan, hogy a srácok rohantak be az ajtón.
-Mi történt?-jött gyorsan mellém Niall. Még jó, különben ott helyben össze estem volna Lou kijelentésétől.
-Csak Lou elmondta a véleményét.-szipogtam halkan majd kimentem a kórteremből.
Egyenesen a női mosdó felé vettem az irányt, majd gyorsan be is mentem az egyik wc fülkébe.
Próbáltam nem sírni, de amikor harmadszorra játszódott le az agyamban nem bírtam tovább és sírni kezdtem. Úgy húsz percig lehettem a wc-ben amikor eszembe jutottak a többiek, szegények semmit nem tudnak. Sem azt, hogy miért rohantam el se azt, hogy hova.
Így erőt vettem magamon és kiléptem a fülkéből majd egyenesen a mosdókhoz léptem ahol végig nézhettem magamon egy nagy tükör 'segítségével'. Hát igen, nem voltam egy túlzottam szép látvány. Piros szemek, néhány hajszálam a homlokomra ragadva, ilyen csapzottan álltam. Gyorsan megmostam az arcom újra gumiztam a hajam és egy kis sminket vittem a szemem köré. Igen tudom, kicsit furcsa, hogy smink is van nálam, de egy kis alapozó nélkül soha nem indulok el.
-Itt vagyok.-szóltam halk vékony hangon amikor a többiek elé értem
-Jaj de jó. hogy itt vagy! Már kezdtünk aggódni! Hívtalak,de nem vetted fel!-jött gyorsan felém Niall majd átölelt erősen amit én persze viszonoztam.Olyan jó illatú volt, persze mint mindig.
-Ja, igen lemerült.És mi van Lou-val?
-Semmi, miután kimentél megkérdeztük mi történt, de ő csak annyit mondott, hogy a keserűség és a düh beszélt belőle, meg hogy reméli nem veszed magadra.-válaszolt Liam majd a végén kis mosolyra húzta a száját. -és reméli, hogy még bemész hozzá.- fejezte be a mondatot.
Kicsit gondolkoztam, majd eszembe jutott, hogy mióta Lou kórházba került mit mondogatok magamban: "Nem, nem szabad most össze törni, főleg nem így, hogy csak mi ketten vagyunk egymásnak." Így erőt véve magamon újra benyitottam a kórterembe.
Némán léptem Lou ágya mellé majd megálltam egymást néztük. Ez beletelhetett úgy 2 percbe is amikor a tesóm megtörte a csendet.
-Nagyon, sajnálom! Nem gondoltam komolyan! Csak mióta eljöttem otthonról alig láttam őket és annyira készültem a találkozásra, már vissza is számoltam.A srácoknak is minden órában mondtam, de amikor elmondtad mi történt nagy ideges lettem! Tényleg sajnálom és nagyon szeretlek, húgom- fejezte a mondandóját, majd erősen megnyomta a 'húgom' szócskát.
-Tudom Lou. Mikor megtudtuk, hogy mi történt veled egyből jöttünk. Anyuék nagyon megijedtek nekem meg csak azon járt az agyamba, hogy most nem törhetek össze, erősnek kell lennem, mikor megtudtam,hogy anyuékkal mi történt, akkor még jobban csak ez járt a fejemben és az, hogy hogy mondjam el neked, viszont amikor 'nekem estél' végleg elszakadt a cérna és nem tudtam tovább magamban tartani a könnycseppeket.-láttam Lou-n, hogy akar valamit mondani, de én gyorsabb voltam.-Nem, előbb befejezem. Aztán amikor kimentem a mosdóba alaposan kisírt szemmel megint eszembe jutott. Nem szabad most össze törni, most erősnek kell lenni. Majd amikor vissza jöttem Liam elmesélte, hogy nem mondtál semmit és, hogy sajnálod. Lou én megbocsájtok teljes szívemből, de ha még egyszer így meg bántasz elveszem Kevint.-majd el kezdtünk nevetni.
-Rendben soha többé, de még is véletlen akkor se Kevint bántsd!-nevetett Lou is
Valami motoszkálást hallottam a hátam mögül, mikor hátra néztem meg pillantottam a négy fiút akik könnyes szemmel és kis mosollyal a szájukon álltak az ajtóban. Persze, ahogy hátra néztem ők gyorsan ki slisszoltak a teremből.
-Gyertek vissza!-kiabáltam utánuk, ők persze gyanúsan gyorsan már bent is voltak.-Tudom, hogy az egészet hallottátok, de ez így csak jó,mert nem kell még egyszer elmondanom.-mosolyogtam
-Kis lusta.-szólt közbe Lou
-Tudom.-és mosolyogtam még jobban
-De mi így szeretjük.-közölte mosolyogva Niall és oda jött megölelni. Most is olyan jó érzés volt, az erős karjaiban éreztem magam, biztonságban. Erre persze mindenki "húúúú"-zni kezdett és meg láttam Lou-t is.
N ő egyáltalán nem volt elragadtatva, de ez senkinek nem tűnt fel csak nekem és neki, hogy őt nézem.
-Na, jó azért pihennem is kell, szóval ha lehet kint tomboljatok.- vette komolyra a szót,de még ez sem tűnt fel senkinek.- Kivéve Niall.
-Öööö, oké.-csodálkozott Niall.
Na azért kint sem volt jobb hangulat.... nekem.
-És mi van közted és Niall között?-jött a kínos kérdés Zayn-től.
-Mi lenne?-tettem a hülyét
-Hát folyton ölelget meg rólad beszél?-folytatta
-Komolyan rólam beszél?-fordultam hirtelen felé
-Nem, csak kíváncsi voltam a reakciódra.-nevette el magát Zayn majd mindenki.
Erre persze rögtön bevágtam a 'mű durcit' és erről eszembe jutottak anyák, hogy ők állandóan azt mondták 'nem áll jól' 'te már túl nagy vagy ehhez'. Persze ez engem nem érdekelt és folytattam tovább. Viszont eszembe jutott, hogy anyuék már nincsenek Lou pedig kórházban és valakinek a temetést is intéznie kell.
Hát igen persze,hogy nekem.
A srácok még mindig nevettek ezen az egészen ami tényleg vicces volt, de azért ennyire nem hinném, na mindegy, a lényeg, hogy Niall lépett ki a a kórteremből meglehetősen meg gyötört fejjel.
-Veled meg mi történt?-lépett mellé Niall
-Csak beszéltem Lou-val.-mondta halkan majd rám nézett.-Lou hív.-szólt hozzám
-Engem? De miért?-csodálkoztam
-Nem tudom.
Kezdetem kicsit félni, hogy mit fog mondani, bár volt egy sejtésem.
-Itt vagyok.-léptem be félénken
-Gyere ide. Ülj le mellém.-szólt kedvesen
Gyorsan oda mentem és leültem mellé.
-Szóval miért hívtál?-kérdeztem alig hallhatóan
-Mi van közted és Niall között?
Na itt még levegőt is el felejtettem venni.


Remélem tetszik a blog.:) Nagyon köszönöm a 3 feliratkozót.
Próbálom továbbra is hozni a hosszú részeket,remélem ez jó hosszú lett.
A kövi részt minimum 3-4 komi és ha lehet 1 feliratkozó után hozom :)
Komiba a véleményt:DD

u.i. a SZAVAZÁSt se felejtsétek el :D :D :D