3. Fejezet Miért pont velem....?

--Dr.Phill vagyok és azért hívom mert a szülei autóbalesetet szenvedtek.-mondta ki, amikor ezt meg halottam a levegőt egyre gyorsabban kezdtem  venni és az tűnt fel, hogy a vonal másik végen még mindig ott van az orvos.
-Haloo! Ott van még? Kérem őrizze meg nyugalmát és jöjjön a Szent Ignác Kórházba, ott a recepción meg mondják majd hová kell mennie.
-Rendeben, máris indulok.-majd le tettem a telefont és villám gyorsasággal felöltöztem. Gyorsan fogtam egy taxit. Egész úton az járt az agyam, hogy mi lesz ha a szüleim meghalnak és még Lou is. Nem, erre nem szabad gondolnom. De egyáltalán anyuék miért kocsikáztak? És hogy történt a baleset. És ha a anyuék halnak meg, de itt vége is ért a gondolkozásom mivel meg érkeztem. Gyorsan kifizettem a fuvart majd siettem is a recepciós hölgyhöz.
-Jó napot kívánok! Mr. és Mrs. Tomlinsont keresem.-adtam tudtára a nőnek aki pötyögött valamit a gépében majd megmondta, hogy
-A 2. emeleten most műtik kérem fáradjon fel oda és ott várjon.-adta az információt a tudtomra.
Gyors léptekkel mentem a lépcsőn mivel a lift mikor romlana el ha nem most? 
Mikor felértem leültem az egyik székre és vártam mikor is eszembe jutott, hogy Liam azt mondta hívni fog. Hisz csak az apám számát tudja és ha őt hívja kitudja ki veszi fel, így én hívtam Liamet. 
-Itt Liam Payne. Sajnos most nm tudom fel venni, de ha üzenetet hagy amint tudom vissza hívom. -szólt az előre felvett hang majd megvártam a pittyegő hangot és rámondtam mi történt és, hogy hol vagyok és ahogy tehetik jöjjenek ide.
Valami Isteni sugallat lehetet amikor is eszembe jutott, hogy Niall adott nekem ey fecnit rajta egy számmal. Gyorsan elő kotortam a táskámból és már tárcsáztam is.
-Itt Niall Horan. Tessék.-szólt bele teli szájjal, gondolom most reggelizik
-Szia! Natasa vagyok.-szipogtam a telefonba. 
-Szia Natasa, épp most reggelizem, de minden rendben, mert a hangod nagyon....-nem is tudta be ugyanis rögtön közbe szóltam.
-Nem semmi sincs rendeben, a  szüleim karamboloztak és most műtik őket.-és újra sírni kezdetem
-Jézusom Natasa, ez szörnyű hol vagy most?-hallottam a hangján, hogy tényleg komolyan gondolja és nem csak udvariasságból mondja
-A Szent Ignác Kórház 2. emeletén. Tudom nagy kérés de ide tudnátok jönni?
-Persze ez természetes, 10 perc és ott vagyunk.-válaszolt majd gyors köszönés után le is tettük.
Épp fel álltam a székről amikor megérkeztek a srácok.
-Szia Natasa!-köszönt Niall majd megölelt szorosan és utána a többiek is.
-Mi történt?-kérdezte Liam
-Nem tudom engem is kora reggel hívtak.-válaszoltam halkan
Többet nem is kérdeztek csak mindenki leült egy székre és vártak. 
Úgy 20 perc múlva ki jött a műtőből az orvos
-Ki Mr. és Mrs. Tomlinson hozzá tartozója?
-Én. Én a lányuk vagyok.-válaszoltam magabiztosán már ahogy ez ilyenkor megy.
-Sajnálom, de nem szolgálhatok jó hírekkel. Olyan súlyosak voltak a sérülések, hogy nem tudtunk segíteni. Sajnálom de mind ketten meghaltak.- és ez az a mondat amitől egész életemben tartottam.
-Mi? Az nem lehet! Az lehetetlen!-kiabáltam és kezdtem ki kelni magamból. Szerencsére ott voltak a srácok akik lefogtak és Niall pedig erősen de még is gyengéden lefogta a karom.
-Nagyon sajnálom, de most mennem kell.-majd ott hagyott az orvos
Nekem ez sok volt, és még ott volt Louis is. Neki, hogy fogom ezt elmondani és maga a tudat, hogy árva lettem.
Valahogy kivánszorogtam a kórház ajtajáig majd megint eszembe jutott Lou, hogy ma hozz is be kell mennem. Csak nehogy vele is ez történjen.
-Srácok meglátogatom Lout. Ti is jöttök?
-Persze.-felelték egyszerre
Mivel ők autóval jöttek így nem kellett taxizni. Beültem hátra mellém Niall és Harry.
Gyorsan oda is értünk a másik kórházhoz ahol már jobb hírekkel fogadtak, de mondta az orvos, hogy igaz, hogy Lou felébredt de ne terheljük rossz hírekkel mert arra még gyenge a szervezete így nem is most fogjuk elmondani neki. 
Egyszerre így is csak egy ember mehetett be. Az  első én voltan.
-Szerbusz Louis!- köszöntem neki mosolyogva
-Szerbusz Nata!- na persze még szép, hogy becézve hív
-Hogy vagy?-kérdeztem
-A helyzethez képest jól, az orvos azt mondta olyan gyorsan javul az állapotom,hogy akár holnap haza mehetek.-ujjongott tisztára mint egy 5 éves
-Na az tényleg jó.
-És anyuék? Vagy csak te jöttél, bár anyuék nem hiszem, hogy elengedtek volna.-na igen már most is vicces kedvében volt ellentétben velem.
-Nem nekik most el kellett menniük...-lett halkabb a hangom
-Minden rendben?-kérdezte teljesen komoly hangon
-Persze, viszont az orvos azt mondta, hogy ne terheljelek le túlságosan. Szóval én most megyek, holnap bejövünk érted. Szia
-Szió hugi, kösz, hogy benéztél.-majd adott egy puszit-na igen elég jóban vagyunk testvétekhez képest.
Ahogy kiléptem rögtön sírni kezdtem, miért pont velem történik mindez, és eszembe jutott, hogy most erősnek kell lennem, így hamar letöröltem a könnycseppeket és kifelé igyekeztünk a kórházból addig elmeséltem mi volt Lounál.
-Na én akkor megyek.-köszöntem el tőlük de ekkor Niall utánam szólt.
-Csal nem a hotelba? Egyedül?
-Úgy látszik,de.-fordultam vissza
-Ezt nem engedhetjük meg, gyere hozzánk.-javasolta Harry
-Igen, ez szerintem is  jó ötlet.-támogatta Zayn majd mindenki bele egyezett.
Így csak néhány holmi miatt mentünk a hotelba majd a mikor a One Direction házba beléptem fura látvány fogadott. 

Remélem tetszik a történet, most egy ideig nem leszek ugyan is az osztállyal most mek kirándulni. Kérem, hogy legalább 3 kommi és 1 feliratkozó legyen. Írjátok le a véleményeteket a blogról:)) ÉS MINDENKINEK BOLDOG VAKÁCIÓT ELŐRE IS:DDDDDDDDDDDD

2. Fejezet Utálom a korai telefonálást....

-Szóval az történt, hogy volt egy rossz időszakom és ott ismerkedtem meg a barátommal bár csak ő tart az ő "cicusának". Én már százszor szakítottam vele, de ő nem törődik vele...- itt elcsuklott a hangom és készülődtek a könnycseppek is.
-Jaj, bocsi nem akartalak ilyen helyzetbe hozni.-kért bocsánatot majd lesütötte a szemét
-Nem semmi! Jól esett valakinek ezt elmondani. Mindenki Tudja, hogy ki a testvérem és, hogy milyen tökéletes élete van. Azt hiszik, hogy nekem is, mert én meg az ő húga vagyok pedig ez nagyon nem igaz. Cseppet sem tökéletes az életem mióta Lou híres, de soha nem is fogok senkit hibáztatni, valahol ezt csak is én szúrhattam el.-és most én is lesütöttem a szemem
-Köszönöm, hogy elmondtad, ígérem soha nem mondom el senkinek, de azért kérdezhetek egy utolsót?
-Persze.-vágtam egy "mű"mosolyt viszont közben leadtuk a rendelést.
-Szóval...meg is ütött?-kérdezte halkan
-Igen.-válaszoltam még halkabban még szerencse, hogy pont kész lettek a kaják így vissza is fordultunk, vissza felé nem szóltunk egymáshoz csak mentünk.
-Meghoztuk a kajákat. -szólt oda Niall majd mindenki megkapta a sajátját.
-Louval mi a helyzet?-kérdeztem a többiektől.
-Most jöttem ki, de még nem ébredt föl. Az orvos azt is mondta, hogy  nagyon jó állapotban van a helyzethez képest!-fejezte be a mondatot anya
Még egy kicsit ott voltunk, de rájöttünk, hogy felesleges mivel Lou csak kb. 1 nap múlva fog felébredni így haza mentünk, vagyis csak a srácok.
-Mi akkor keresünk egy hotelt, Holnap majd itt találkozunk.-adta apa tudtunkra a tényeket. Ugyanis amit apa mond az mindig úgy is van.
-Rendben, akkor holnap találkozunk, majd telefonálunk! Viszlát!-köszönt el Liam majd sorba mindenki. Tőlem utoljára Niall köszönt el.
-Számíthatsz rám bármikor.-súgta a fülembe
-Nagyon köszönöm.-majd egy szoros ölelés után elváltunk, de valamit a kezembe nyomott. Egy kis cetli volt egy telefonszámmal, gondolom az övé.
A "nagy" búcsúzkodás után elindultunk egy közeli hotelbe ahol nagy szerencsére külön szobát vagy inkább lakosztálynak mondanám.
Épp aludni készültem amikor anyu jött be.
-Szerbusz kincsem! Csak azért jöttem, hogy a suli miatt ne aggódj beszéltem az osztályfőnökkel és minden le van rendezve. Dolgozatok miatt meg ne izgulj mivel már nem fogtok írni.-majd adott egy puszit a homlokomra.
-Köszönöm anyu, de ez a legkevesebb.-majd mosolyogtam egy nagyot
-Na jó, én nem is zavarok. Aztán jó éjszakát!
-Neked is!-majd elhagyta a lakosztályomat
Miután lefeküdtem gyorsan jöttek az álom manók és vittek is magukkal.
Reggel. Na igen az a bizonyos reggel. Ahogy kinyitottam a szemem rögtön megszólalt a telefonom,amit én nagyon utálok. Nem szeretem azt, hogy még alig vagyok ébren rögtön beszélnem is kell.
-Háló?-szóltam bele kis vékony halk hangon
-Elnézést, ön Natasa Tomlinson?
-Igen, tessék? Ki az?
-Dr.Phill vagyok és azért hívom mert.....


3 kommi és ha lehet 1 feliratkozó és kiderül miért keresik pont Natasát és nem a szülőket az orvos:)
Kérem, hogy kommentbe írjátok le a véleményeteket és SZAVAZNI SE FELEJTSETEK EL! :D

//ui. bocsii ha túl rövid lett!//

1. Fejezet /Kínos kérdés/

-Anya mi történt?- kérdeztem újra
-Louis autóbalesetet szenvedett, most hívott Liam-és megeredtek anya könnyei
-Anya, ne sírj! És ugye jól van?-nyugtatgattam, bár szívem szerint én is sírtam volna, de úgy érzem, most egy nehéz korszak elé nézünk, amikor nem szabad "összeesni".
-Kórházban. Liam csak ennyit mondott meg, hogy oda kell utaznunk.
-Persze ez csak természetes.-szólt hozzá apa is. Láttam rajta, hogy ő is nehezen tud ellenállni a sírásnak.
1 óra alatt kész is voltunk a csomagolással 2 óra múlva pedig a legközelebbi Londonba tartó járaton ültünk. Senki nem szólt senkihez. Láttam anyán és apán is, hogy mennyire megviseli őket ez az egész, engem ez csak még jobban arra késztetett, hogy nem szabad összetörnöm.
Amint megérkeztünk, anya tárcsázta Liamet. Gyors szóváltás történt és már indultunk is, persze a csomagokkal együtt nehogy azzal is húzzuk az időt.
20 perc taxizással ott is voltunk majd 5 perc bolyongás után megtaláltuk a többieket.
Lehet, hogy furán hangozik meg minden de én csak most látom először a srácokat,  ugyanis amikor jöttek én pont nem voltam itthon.
-Sziasztok. Na mi a helyzet?- sietett oda anyu
-Szerencsére stabilizálták az állapotát és akár 4 nap múlva elhagyhatja a kórházat. -válaszolt Liam
-Ez nagyon jó hír.-örült apa
-Sziasztok.-köszöntem én is- engem még nem hiszem, hogy láttatok, én vagyok Louis húga. Natasa Tomlinson
-Szervusz.-köszöntek a srácok majd sorra megöleltek és bemutatkoztak bár erre nem volt szükség, ugyanis a nevüket tudtam
-Elmegyek valami étekért. Ti kértek valamit? -kérdezte Niall
-Én megyek veled, nem hiszem, hogy elbírnál annyi kaját.-ajánlottam fel a segítségemet, amit csak egy mosollyal nyugtázott.
Miután mindenki leadta a rendelését, elindultunk a büfébe, addig anyu be tudott menni Louhoz, de beszélni nem tudott, mivel még az altató hatása alatt van.
Niallal nagyon egy hullámhosszon vagyunk, szinte mindenben egyetértünk.
Viszont most jött a számomra nagyon kínos kérdés:
- És szingli vagy?
-Hát az egy nagyon bonyolult kérdés....
-Ha gondolod, elmondhatod,jó titoktartó vagyok, bár megértelek. Csak 20 perce ismersz nem kell elmondanod
-Igazad van de valami azt súgja, hogy jobban teszem ha elmondom hátha te tudsz segíteni.
  Szóval az történt, hogy.....



2 kommi és ha lehet 1 feliratkozó és jön a kövii:)
szeretném a kritikákat és véleményeket:))

//ui. próbálok minél hosszabban írni//

Bevezetés

Natasa Tomlinson: 17 éves átlagos lány amennyire tud lenni, mivel hogy a testvére Louis Tomlinson, aki tagja One Direction . Mióta a  bátyja híres lett talán, ha ünnepekor látta, de egy fordulat megváltoztat mindent.

One Direction:

Minden egy szép napos délután kezdődött,  amikor az iskolából tartottam haza. Május vége volt.. Hamarosan itt a nyár, én pedig rögtön utazom a rég nem látott bátyókamat meglátogatni. Vagy már egy éve nem láttam.

 Gyorsan haza értem, beköszöntöm anyának, majd gyorsan föl siettem a szobámba, amikor is eszembe jutott, hogy holnap nincs is suli vagyis inkább tanítás. Na ja, kicsit zizi tudok lenni. Miután ezt lerendeztem magamban, lementem anyuhoz a konyhába, hogy megkérdezem, apa mikor jön haza.

- Azt mondta, hogy este 7 felé , mert valami fontos munkája van.

-Aham. Segíthetek?- hát igen én ilyen kis konyhatündér vagyok, de most komolyan. Ha valakinek elmondom, hogy nagyon szeretek főzni, azt hiszik, beteg vagyok,pedig csak egyszerűen szeretek.

-Most, hogy így kérdezed süthetnénk palacsintát, mit szólsz hozzá?

-Benne vagyok.

Olyan 45-percen belül el is készültünk. De még mindig csak du. 4 volt. Fölmentem a szobámba, majd leültem egy kicsit a facebook elé. Miután lerendeztem az üzieimet, meg néztem egy filmet majd apa meg is érkezett.

-Szia apu.-üdvözöltem boldogan.

-Szervusz kicsim! Mi újság veled? Mi volt az iskolában?- kérdezősködött.

-Semmi és semmi. Veled?

-Úgyszintén. 

A "nagy beszélgetést" a telefon csörgése zavarta meg,

-Szervusz kicsim. -köszönt anya telefonba és mivel " kicsim"-et mondott biztos Lou volt.

-Jaj, te vagy Liam? Mi újság veletek?...... Mi? De hogy? És mikor?...... Persze azonnal!

Anya kicsit ideges lett  vagyis nagyon.

-Mi történt?-siettem mellé, mert majdnem elesett.

-Lou....Loui.....Louis....

-Igen?

-Szörnyű dolog történt!

Kérnék minimum 1 kommit és feliratkozókat is ! Kinek, hogy tetszik? 

Ezt a történetet főleg nyáron fogom írni egy hét alatt akár 3-4 bejegyzés is lesz:))