Új Blogom:)

Sikeresen megírtam az új blogom prológusát:)

www.facebook.com/l.php?u=http%3A%2F%2Ffriendorlovefanfiction.blogspot.hu%2F&h=gAQHfewLL

Remélem ez a blogom is tetszeni fog. :)

27. Fejezet Biztos?

                                           *Natasa szemszöge*

Hallottam, ahogy Louis elhaló hangon szól, hogy menjek. Nem kellett kétszer kérni, de amint beléptem szörnyű látvány fogadott. Szemem láttára esett össze, a kép amit a kezében tartott leesett a földre, a képkeret pedig össze tört.

- Louis!- rogytam mellé és fejét az ölembe tettem úgy kezdtem kicsit pofozgatni, hogy felébredjen, de nem történt semmi.

- Lou, nem te nem hagyhatsz itt! Kérlek nyisd ki a szemed!- kiabáltam már, de nem történt semmi a többiek  viszont utol értek.

                                             *Harry szemszöge*

Natasa előre rohant minket meg megrohamozott néhány rajongó. Hihetetlen, hogy ezek mindent tudnak rólunk, hogy hol és mikor vagyunk. Nagy nehezen azért átvergődtünk a tömegen, amikor meghallottuk, hogy valaki kiabál. Hirtelen mindenki megtorpant, de szerencsére Niall észbe kapott és fölrohant a lépcsőn utána pedig én. Követtük a hangokat és megláttuk a földön Natasát és az....az ölében Louis-t.

- Lou, nem te nem hagyhatsz itt! Kérlek nyisd ki a szemed!- kiabálta keservesen Natasa, de nem történt semmi. Ott feküdt eszméletlenül a legjobb barátom.

- Hívom a mentőket!!- szólt Liam, majd elővette a telefont, de nem csinált semmit.

- Akkor nem hívod??

- De, hogy van magyarul?- esett pánikba.

- Úristen Payne, már ennyit nem lehet rád bízni?- akadtam ki majd kikaptam a kezéből a telefont és tárcsáztam a számot. Nem törődve a nyelvvel elmondtam a angolul az infókat a mentősek pedig azt mondták, néhány perc és itt vannak.

Amíg vártunk Lou-t feltettük az ágyra, Natasa meg végig fogta a kezét és beszélt hozzá, hogy "Louis ébredj fel!" "Nem hagyhatsz itt!" és keservesen sírt. Olyan rossz volt így látni őket. Niall próbálta vigasztalni Natasát, de ez nem igazán jött össze. Csöngettetek. Megjöttek a mentősök, Móni felkísérte őket, majd egy orvos megvizsgálta a barátomat. Valamit, mondott, de nem értettem.

                                          *Natasa szemszöge*

Végre, hogy megjött az orvos.

- Mi a baja?- szipogtam.

- Egyszerű kimerülés.

- De miért nem ébred fel?

- Mint mondtam, kimerülés és nagyon kimerült. Pár óráig még aludni fog, komolyabb baja nincs.- kezet fogtam az orvossal majd távozott.

- Na mit mondott?- ugrott mellém Harry.

- Csak, hogy kimerült és pihenni e kell.- mosolyogtam biztatóan mire ő is mosolygott.

*Pár órával később*

Épp a nappaliban néztük a tv-t amikor Lou battyogott le a lépcsőről. Mi csak néztük ő pedig a konyhába ment. Gyorsan felpattantam és utána mentem.

- Jól vagy?- öleltem át szorosan, kis ideig habozott majd vissza ölelt.

- Igen, jobban.- mosolygott.

- Az orvos azt mondta kimerültél.

Nem mondott semmit csak kiment a többiekhez.

- Jól vagy tesó?- ölelte meg Hazz.

- Természetesen.- nevette el magát, majd levágta magát az én helyemre.

Órákig csak néztük a tv-t még szerencse, hogy betudtuk állítani angolra így ők is értették a filmet. De minden jónak vége van egyszer, így ennek is. Liam telefonja csörgött.

- Halo?Igen…..Tudjuk…..Most?......Oké, indulunk. Paul hívott, hogy menjünk a hotelbe, mert holnap korán kell kelni.

- Akkor holnap találkoztunk.- néztem Mónira.

- Nagyon köszönöm.- ölelt meg erősen, majd sorra ölelte a srácokat, a taxi is megérkezett és 20 perc alatt már a hotelban voltunk.

- Remek. Mindenki itt van?- jött Paul.

- Igen.

- Akkor itt van a holnapi menetrend.

07:30  Kelés

08:00 Reggeli

10:00 Rádiós megjelenés

10:45 Koncertpróba

12:00 Ruhapróba

13:00 Ebéd

13:30 Autogramosztás, fénykép készítés Directionerekkel

14:40 Pihenés

16:00 Főpróba

18:00 V.I.P. jegyesekkel találkozás és beszélgetés

18:30 Sminkelés és átöltözés

19:00 koncert

Hát mit ne mondjak elég jól bevannak osztva szinte percre pontosan.

 - Akkor én most aszem’ megyek aludni.- vakarta a tarkóját Li

- Nem csak te, mindenki!- nézett ránk.

Mindenki elvonult, először én mentem a fürdőbe, majd Niall.

Már majdnem elaludtam, amikor éreztem, hogy besüpped egy kicsit az ágy, szóval Ő is itt van.

- Alszol?- szólalt meg.

- Nem.

- Izgulsz?

- Nem.

- Héé, ugye minden rendben?- fordított meg.

- Persze, csak álmos vagyok. – mosolyogtam rá és kezemmel megsimítottam a puha bőrét. Ő is mosolygott majd egyre közeledett, majd megcsókolt. A pillangók újra felébredtek a gyomromban és csakúgy szárnyaltak. Annyira szeretem ezt a haspókot. Mire észbe kapok már csak egy boxer van rajta rajtam pedig egy melltartó és bugyi. Kicsit eltoltam magamtól.

- Óó, bocsi nem akartam csak annyira…- szabadkozott, de én újra megcsókoltam.

- Nem a te hibád.- csókoltam tovább, majd a boxeréhez nyúltam, de most ő állított le.

- Akarod?

- Igen.- pirultam el.

- Biztos? Én várok rád ameddig csak kell!- nézett rám azokkal a gyönyörű kék szemeivel.

- Biztos.

Majd tovább csókolt hevesen, de ugyan akkor lágyan.

A többi pedig már történelem.

Hát akkor ez lett volna a 27. Fejezet :)

Várnák pár komit, hogy tudjam mi a véleményetek a blogról.

Már nincs sok a szavazás végéig :D Elég szoros eddig az állás.

Van egy új blogom, hamarosan jön a prológus is :) 

http://friendorlovefanfiction.blogspot.hu/

26. Fejezet Nekem is van egy gyenge oldalam

- Ja igen, szóval arra gondoltam, hogy Móni jöhetne velünk.
 - Ezt kifejtenéd kicsit jobban?
 - Hát.... Ő most fejezte be a tanulmányit, vagyis inkább félbe hagyta és fél attól, hogy az a barom bármikor rá találhat. Így arra gondoltam, hogy kijöhetne velünk Angliába LAKNI!- emeltem ki a lakni szócskát.
- Ez biztos jó ötlet? Mármint nem az a típus, hogy "Jaj, a One Direction-nal fogok együtt lakni posztoljunk gyorsan!" ?- kérdezte félve Liam.
 - Nem! Hisz egyszer már haza jöttem és nála szálltam, meg, vagyis a régi házunkban.-pillantottam Loura aki elmélyülten gondolkodott, gondolom, hogy jó ötlet e, végül megszólalt:
- Ha Paul engedi tőlem okés. - Srácok?-fordultam a többiek felé. - Jöhet, de a kajáimat nem fogja felfalni.-egyezett bele Niall
- Felőlem jöhet, csak a tükröket nem bántsa.- dőlt hátra Zayn
- Liam?
 - Ha azt mondod, hogy megbízható akkor jöhet.- mosolygott.
 - Na Hazz? Egy lány. Egy fúi. És mindketten szinglik. Mi lesz itt? Megcsalsz? Vagy hű maradsz?- színészkedett Lou -
Nyugodj már le Boo Bear! Nem csinálok vele semmit!- nevetett Hazz
- Óó igen? Önmegtartózkodás?- nevetett Lou
- Nem, csak már van egy másik lány.- és rám nézett.
- Ugy nem Natasa?- hördült fel Niall.
 - Persze, hogy nem.- nevetett.
- Akkor kivele Harry!
 - Wikinek hívják és Londonban ismertem meg.
- Akkor minek kellett Natasára nézni?
- Mert ő már tudta.
- Te tudtad, hogy Harry-nek van valakije?- fordított maga felé Niall.
- Hát igen.... reggel mondta amikor utána jöttem, csak megkért, hogy ne szóljak egy szót se!- védekeztem.
A nap további részében Harry-t faggattuk egy kicsit, majd mutatott egy képet róla.

- Cuki, de remélem nem a következő 'ágyasod' !- néztem szúrósan Harry-re 

- Nem, ő más. Annyira gyönyörű és kedves. Ő annyira....

- Szóval megcsalsz csak még is.- szipogott Lou és letörölte a nem létező könnyeit.

- Jaj, Boo Bear téged is szeretlek.- majd adott egy ölelést neki.

A nap további részében mindenki elvonult a saját szobájába. Niall kicsit fáradt volt ő így ledőlt aludni én pedig csak néztem, hogy milyen édesen alszik az én ír barátom.

Milyen szerencsés vagyok azok után is, hogy elvesztettem a szüleimet.

Előkaptam a laptopom és kicsit felnéztem netre.

Facebook-on 222 új barátnak jelölés, 300 új üzenet és 345 értesítésem érkezett.

Íme néhány az üzenetek közül:

" Igaz, hogy te vagy Louis húga és Niall barátnője??"

" Szállj le az ÉÉN férjemről vagy megkeserülöd te cafka!! :OO"

Na igen ez egy kicsit durva volt azért... de vannak itt még kedvesek, inkább azokat olvastam.

" Szia. Igaz, én akartam Nill barátnője lenni, de ha te vagy az és Niall boldog akkor én is az vagyok! De aztán meg ne bántsd, mert megismered a másik énemet is :D !"

Ettől kicsit elmosolyodtam majd vissza írtam neki.

" Szia. örülök, hogy így vélekedsz róla és nyugi, nem fogom megbántani, de sosem szeretném elvenni a Directionerektől Niellert."

 Majd megnyomtam a küldés gombot és áttértem twittere.

Kisé gyarapodott a követőim száma és itt is kaptam üzeneteket.

Pár emberkét vissza követtem, aki valami szépet írt és frissítettem az állapotomat.

@Natasa_Tomlinson csodás nap csodás helyen és holnap csodás nap CSODÁLATOS emberekkel! Szeretlek MAGYARORSZÁG xx

Kikapcsoltam a gépet majd néztem még egy kicsit az én szőke barátomat majd valaki vadul kezdett dörömbölni az ajtón. Gyorsan kisiettem, nehogy Niall felébredjen.

- Mi az?

- Lou eltűnt!!

- MIII?

- Igen! Azt mondta, hogy 10 perc múlva a halban, de az félórája volt, és a telefont se veszi fel. Jah, és ha kérdeznéd a szobában sincs!- mondta el egy szuszra Liam.

- 2 prc múlva legyen mindenki itt! Addig felkeltem Niall-t!- utasítottam 

- Niall! Niall!klj fel! Lou eltűnt!-kezdtem rázogatni, hát igen nem a legnyugodtabban ébresztgettem. Mondjuk Lou-ról van szó, az egyetlen család tagomról.

- Mi? Mi van?- ébredzett

- Louis eltűnt!- kezdtem zokogni.

Gyorsan felpattant majd mellém sietett, átölelt. A hajamat kezdte el simogatni.

- Nyugi, minden rendben lesz! Jól van érzem!-vigasztalt

- Nekem kéne érezni. Nekem! Én vagyok a testvére!Ő megérezte, hogy elraboltak. De Én? Én vagyok a világ legrosszabb testvére!- akadtam ki végleg és sírógörcsbe kezdtem. Pont ekkor érkeztek meg a többiek.

- Mi történt?- ugrott mellém Liam és simogatni kezdte a hátamat, de én tovább sírtam Niall meg mesélt.

- Natasa te nagyon jó testvér vagy! Ez nem a te hibád!

Vigasztaltak még pár percig majd össze szedtem magam és gondolkozni kezdtem, hogy hová mehetett, majd eszembe jutott valami.

- Tudom már hol lehet!- majd tárcsázni kezdtem Mónit.

- Szia!- köszönt félve.

- Kérlek válaszolj, Lou ott van?-nem mondott semmit.- Kérlek Válaszolj!- kezdtem megint sírni.

- Igen, itt van. Sajnálom, hogy nem szóltam, de megkért rá!

- Már is indulunk.-letettem a telót majd a srácok felé fordultam.- A régi házunkban van.

Gyorsan össze kaptuk magunkat majd 20 perc alatt 'haza' értünk. Amilyen gyorsan csak tudtam szaladtam a bejárathoz és a csengőt nyomtam.

- Szia!-nyitott ajtót Móni.

- Szia, hol van?

- A szobádban.- mondta halkan.

                                                                  *Louis szemszöge*

A srácok már biztosan keresnek, és tuti kifognak akadni, hogy nem szóltam, de nem érdekel!

Itt vagyok, itt. Ahol...ahol laktam....vagyis talán csak megszálltam?? Ez az illat, már nem a régi, csak egy kicsit. És ezek a képek. Milyen boldogok voltunk. Natasának mindig azt a felemet mutatom ami erős és bátor. De nekem is van egy gyenge oldalam, nekem is nagyon fáj, hogy anyu meg apu nincs már itt. Könnyezem....de nem zavar, most nem.

Valaki kopog.....

- Tessék?

- Én vagyok az.- szól halkan a húgom.

- Gyere be!-kértem meg majd sírni kezdtem és össze estem.

Íme a 26. Fejezet :) Bocsi ha kicsit rövidebb lett, őszi szünetben megpróbálok többet és hosszabb részeket hozni. :)

Már csak 11 nap van a szavazásból! :D

Komi határ: 3-4 megjegyzés:) 

By Natália

 

 

25. Fejezet Beszélgetés

Remekül aludtam. Mondjuk nem csoda. Itt vagyok Magyarországon azokkal az emberekkel akik a mindent jelentik számomra. De hány óra is van? Reggel 9.
- Niall! Jó reggelt!-keltegettem és közben adtam pár csókot.
- Ez a legjobb reggelem.- szólt rekedtes reggeli hangon, majd vissza csókolt.
- Én kelek, mert még fel kell hívnom Mónit, hogy jó e ha ma találkozunk.- keltem fel.
- Látom nagyon fontos számodra.- mosolyodott el.- elkísérjelek?
- Nem, nem kell, egyedül szeretnék menni.
Be vonultam a fürdőbe és elvégeztem a szokásos teendőket.
Kicsit válogattam a ruhák között majd nagy nehezen emellett döntöttem:

 Gyorsan tárcsáztam Mónit:
- Sziaa!- üdvözöltem lelkesen
- Natasa? Mizu? Hol vagy?- bombázott a kérdéseivel
- Itt Magyarországon.
- MII? De ugye most nem azért, mert megint össze vesztetek?- hallottam a hangjában az ijedtséget.
- Nem, nyugi. 20-dika miatt jöttünk és arra gondoltam, hogy találkozhatnánk, ha neked most jó?!
- Persze, nekem tökéletes. Mikor és hol?
- Mondjuk 2 óra múlva a Vörösmarty téri Gerbaeud-ban? (Zserbó)
- Uuu, nem is tudom, így is nehezen jövök ki a fizuból, nekem az drága lenne.- mondta csalódottan
- Én állom, hisz te meg ki jöttél elém még anno a reptére.- nevettem kedvesen
- Háát legyen. Akkor 2 óra múlva Gerbaeud-ban. Szia
- Szia.
- Na? Akkor ma eltűnsz?-közeledett Niall
- Ezt meg, hogy értsem?- nevettem fel
- Nem mintha hallgatóztam volna, de mintha 2 óra múlva találkozni fogsz valakivel.- vonta fel szemöldökét.
- Ja igen.- mosolyogtam huncutul.
- És mi addig mit csinálunk?
- Hát.... szerveztem nektek egy fellépést.
- Hogy MIII?- akadt kicsit ki.- És te nem leszel ott?
- Nyugi ma csak próbálni fogtok, a 'nagy' fellépés holnap lesz és én természetesen ott leszek.- nyomtam egy puszit az orrára.
- Így már jobban hangzik.- suttogta a fülembe közben a nyakamat puszilta.
- Akkor megyünk enni?
- Ez nem kérdés.- nézett rám ijedten
Már mindenki lent volt mikor mi is leértünk.
- Sziasztok.- köszöntem mosolygósan
- Szia, Paul beavatott minket a te kis tervedbe.- nézett rám kissé szúrósan Harry
- És talán valami baj van vele?
- Ha ott lennél akkor semmi kifogásunk nem lenne.- nézett a többiekre akik együtt értően bólintottak egyet.
- Jaj, bocsi, de nem megy, már megbeszéltem egy találkozót.- sajnálkoztam és egy szomorú fejet vágtam, persze a számsarkában ott volt az a kis mosoly.
- Aha.... Hát ez szép....
- De most komolyan ez a nagy gond?- csodálkoztam miközben kihozták a reggelit.

- Igen, hisz elutaztunk tök messzire, hogy neked jó legyen erre te itt szervezkedsz, utána pedig eltűnsz.- csattant fel majd felugrott és felrohant, gondolom a szobába.
- Most ti is haragszotok rám?- néztem rájuk
Ők csak rázták a fejüket, hogy nem.
- Utána megyek.- tápászkodtam fel
Kicsit hezitáltam, hogy benyissak vagy ne, végül kopogtam.
- Ki az?
- Natasa vagyok. Bejöhetek?
Nem jött válasz. Kicsit bátortalanul, de benyitottam.
- Mit akarsz?
- Csak bocsánatot kérni, nem tudtam, hogy neked ekkora áldozat volt ide jönni.- ironizáltam a végén.
- Nem, nem volt AKKORA áldozat.- emelte ki az 'akkora' szócskát.
- Akkor?
- Csak sajnálom, hogy nem leszel velünk.
Miközben beszéltünk egyszer sem nézett a szemembe.
 - Harry, én tényleg sajnálom, hogy a próbán nem leszek itt, nem gondoltam volna, hogy ez ennyire számít.-hajtottam le a fejemet.
Ő felállt és elém lépett majd mutató ujjával felemelte a fejemet.
- Te ne sajnáld csak én reagáltam túl a dolgokat. Tudod van egy lány.....
-Ooo, szóval erről fúj a szél.- néztem rá kacéran
- Igen, és pont találkoztunk volna amikor te bejelentetted, hogy haza akarsz jönni.
- Oh.
- Hát igen...
- De két nap múlva pedig vissza megyünk.- néztem rá bizakodóan.
- Igen-igen, szóval sajnálom, hogy így kiakadtam.
- Én meg, hogy miattam nem tudtál találkozni azzal a titokzatos lánnyal.- mosolyogtam kedvesen.
- Annak a titokzatos lánynak Wiki a neve.- húzta ki magát
- Hmm, remélem majd nekem is bemutatod.
- Csak mindent a maga idejében, először én aztán majd meglátjuk.
- Remek meglátás Styles.- ezen persze mindketten nevettünk.
- Viszont nem megyünk vissza? A többiek a végén valami rosszra gondolnak.
- De menjünk.
Lent már mindenki izgatottan várt.
- Hééé, hol a kajám?- néztem szúrósan Niallra
- Hát... nem tudtam mikor jössz vissza, és nem akartam, hogy a végén kárba vészen.- nézett rám kutyaszemekkel amiknek persze nem tudtam ellen állni.
- És az enyémet is meg kellett enni?- nézett Harry unottan
- Ühüm....
Rendeltünk egy újabb adag kaját és Paul is megérkezett. Részletesen elmesélte a srácoknak napi programot majd mindenki ment  a dolgára.
Pont időben értem a megbeszélt helyre.

Kicsit nézelődtem, hogy itt van e már végül egy kis asztalánál megtaláltam.
- Szia Móni!.- üdvözöltem boldogan
- Natasa, juj de régen láttalak.- ugrott fel majd adott egy nagy ölelést.
- Miújság?
- Ezt én kérdezhetném.- nevetett.
- Hát, élem a boldognak mondható életemet.
- Talán valami baj van?- komorult el.
- Nem dehogy.- nevettem
Gyorsan leadtuk a rendelést, bár Mónit kicsit noszogatni kellett, hogy ne csak egy pohár vizet rendeljen hisz én állom. Így mindketten ettünk egy-egy zserbót és ittunk meleg tejet. Oké, ez így furcsán hangzik, de az esett jól.
- És mi a helyzet a kiszemelteddel?- tértem rögtön a témára.
- Hát.... Nem igazán jött össze.- halkult el
- Figyi, ha nem szeretnéd, nem kell el mondanod.- jöttem kicsit zavarba, hisz azért annyira nem ismerjük egymást, hogy rögtön elmondjuk minden problémáinkat.
- De-de, egy barátom sincs, és így jobb lesz. Szóval elmentünk és Ő is ott volt. Első nap nem nagyon beszéltünk, de folyton magamon érzetem a tekintetét, másnap viszont másnap elmentünk egy buliba és ott nagyon nyomult.- itt kicsit elhalkult és a földet pásztázta.- Aztán....aztán elment mellettem, de a fülembe súgta, hogy "az ajtó mögött várlak". Először nem értettem, de mikor megláttam az ajtót gondoltam, hogy oda kell mennem. Kicsit hezitáltam, hogy bemenjek vagy ne, de már annyit ittam, hogy nem voltam elég józan ahhoz, hogy nemet mondjak így bementem. Ő...ő. pedig rám vetette magát...- itt elcsuklott a hangja és kicsordult egy könnycsepp.
Gyorsan elővettem egy zsepit és átnyújtottam neki. Gyorsan letörölte a könnyeket.
- De ugye-ugye n-nem?- gondoltam rögtön a legrosszabbra.
- Nem, szerencsére egy lámpával leütöttem és elrohantam, azóta rettegek, hogy megkeres.- láttam rajta, hogy kicsit remeg, így megfogtam a kezét, hát ha így kicsit megnyugszik.
- Annyira sajnálom.
- Áááh, nekem sose volt szerencsém a fiúkkal, és már nem is lesz.
- Ilyet ne is mondj, még csak 19 vagy, előtted az élet.
- Ez most nagyon anyás volt.- ezen persze mindketten nevettünk.
Épp mondani akartam egy jó ötletet amikor megcsörrent a telefonóm. Niall volt az.
- Bocs, csak ezt fel kell vennem.-  csak bólintott kedvesen
- Szia Niall, mizu?
- Semmi, most próbáltuk el a dalokat, és egy csomó fan van kint.- a végén már nevetett.- És veled mizu?
- Hát támadt egy remek ötletem, de ehhez majd a srácok is kellenek.
- Nagyon komolynak hangzik...
- Mert az is.
- Na jó, mi 2 óra és végzünk, utá...
- De ugye a 2 órában az is benne van, hogy fényképet csináltok meg autogramokat osztotok?- vágtam közbe.
- Húú, de harcias lett valaki.
- Igen, mert tudom, hogy mennyire szeretnek a magyar fanok és, hogy mennyien vannak.
- Sokan?
- Nem.
-NEM?!
- Annál is többen.
- Jól van, akkor 3 óra és végzünk.
-Remek, addigra én is a hotelban találkozunk, Szia.
-Szia.
Kicsit kivirultan néztem Mónira.
- Na mi volt?
- Lesz holnap egy One Direction koncert és arra próbálnak.
- Húúú, de jó. Bár a jegyek biztosan elkeltek már.... majd az utolsó sorokba megpróbálok szerezni-szontyolodott el.
- Ugye nem képzelted, hogy majd a kukák mellől nézed? Szépen jössz velem és kapsz egy VIP jegyet!
- Ezt nem fogadhatom el.
- De!Hisz ismersz, tudod, hogy kivagyok, hol élek, kikkel, te pedig nem mondtad el senkinek! Ez a legkevesebb.
- Legyen.
 Még beszélgettünk egy kicsit, de sajnos mennie kellett dolgozni. Még gyorsan megkérdeztem, hogy hol, de ő csak annyit mondott, hogy "nem álmaim munkahelye az biztos".
Mire vissza értem a hotelba már mindenki ott volt, ráadásul a mi szobánkba, azaz ahol Niall és én alszom.
- Na, milyen volt a beszélgetés?- köszöntött Lou majd megölelt.
- Nagyon jó, pont erről szeretnék veletek beszélni.
- Hallgatunk.
Elmeséltem nekik, hogy min ment át szegény Móni. Bő félórán át meséltem amikor Niall szakított meg.
- És mi az a nagyon fontos? Nem mintha unalmas lenne, csak éhes vagyok!- nyöszörgött a végére, hogy "élethű legyen''.
- Ja igen, szóval arra gondoltam, hogy......


Remélem tetszett ez a rész is :)
 Páran már írtatok rám fb-on, hogy szeretnétek társírók lenni, de még senki sem küldött folytatást, bár a döntés a ti kezetekben van. Eddig úgy néz ki, hogy nem is lesz a szavazás alapján.
Szeretnék pár komit, hogy lássam a ti véleményeteket a blogról. :D
Ha nem siettek hagyatok magatok után nyomot :D

24. Fejezet Egy csodás nap Magyarországon.

És itt vagyunk! Itthon! Magyar földön. El sem hiszem. Pár könnyt el is ejtettem, de a többit gyorsan letöröltem.
Készítettem egy gyors képet is:

Majd elkezdtük az ereszkedést. Kivételesen Lou mellett ültem és folyamatosan szorongattam a kezét.
Szerencsére nem volt sok fotós, így gyorsan fölkaptuk a cuccainkat és bepakoltunk egy taxiba, majd egyenesen a hotelhoz mentünk.
Minden szobában ketten voltak, kivéve Harry,Liam meg Zayn, Louis-Eleanor, Niall és én.
Miénk volt a 622-es szoba.
A hordárok felcipelték a bőröndöket, így nekünk csak magunkat kellett vinni.
A lakosztály valami gyönyörű volt.

- Niall ez gyönyörű!.- néztem bele mélykék szemébe.
- Te csak szebbé teszed.- majd adott egy csókot.
- Most viszont és megmutatom neked Budapestet.
- Már alig várom.- és egy újabb csókot adott, amibe muszáj volt bele mosolyognom, ő pedig beleharapott az ajakamba, és tovább csókolt.
- Na akko.... Oo, csak nem rosszkor?- nevetett Hazz
- Nem, pont jókor. Többiek?
- Lent várnak.
- Remek akkor induljunk.
Kb. úgy nézhettem ki, mint egy 10 éves. Össze-vissza ugráltam és egy hatalmas vigyor volt az arcomon.
- Na mehetünk?-ugrottam rá Lou-ra.
- Persze.- majd egy puszit nyomott az arcomra.
- A taxi hamarosan itt van.- nézett az órájára Liam
- MI? Ti komolyan taxival akartátok megnézni a várost?- nyitottam tágra a szemem.
- Hát arra gondoltam...-vakarta a tarkóját Li
- Hát rosszul gondoltad.- nevettem el magam
- Akkor vezess minket.-karolt belém Niall



******

Hát ez valami gyönyörű volt.
És a tűzijáték. Meg Niall. Uhh. Íme néhány kép:

Parlament:

Lánchíd:

Hősök tere:
                           

Budai Vár:

                           

Tűzijáték:

Ez az egész nap fenomenális volt. Szerencsére nem sokan ismerték fel a srácokat, de van egy ötletem.

És Niall....hát ő is annyira cuki volt.

Találkoztunk néhány magyarral akik nem igen tudtak angolul, és Niall meg magyarul, én pedig kissé szemét voltam, mivel a háttérből néztem az egészet, de Niall nagyon jól állta a próbát, és még néhány szót meg is tanult magyarul, például: szeretlek. Na jó, csak ezt az egyet, de ezt nagyon édesen mondja. 

- Min gondolkozol ennyire drága?- lóbálta a kezét a fejem előtt Niall

- Csak, hogy mennyire aranyos voltál ma.

- Ugye milyen szépen mondom, hogy "szeretlek"?- na itt muszáj volt nevetnem.- Hé? Talán nem mondom elég szépen, vagy valamit rosszul mondtam?-ijedt meg

-Nem, csak annyira cuki, ahogy mondod.- majd egy puszit nyomtam az arcára, amiből ő egy szenvedélyes csókot formált.

- Viszont enni is kellene valamit.- szakítottam meg a csókunkat.

- Igazad van.- majd megint megcsókolt.

- Szólok a többieknek, jössz?-nézett rám.

- Persze.

Gyorsan beszóltunk mindenkihez, bár Louis-ék kicsit elvoltak foglalva, de mindegy....majd folytatják később. 

Mivel este 11 volt, így csak a svédasztalról lehetett enni, és mivel Niall a felét felfalta így a többiek épp, hogy maradt valami.

- Remek Horan, felzabáltad a kajáNKAT ÉS ÉHESEK VAGYUNK!-akadt ki Zayn

- Nyugi Zayn, itt is van kajálda.

- Igen?-csillant fel Niall szeme

- Igen, de nem neked.- nézett rá szúrósan

- Szóval akkor indulunk?- nevetett El

- Ja, mert itt fogok éhen halni. Hova is megyünk?

- Mcdonald's.

- Széép és finom.-mosolygott Niall

Oda már kocsival mentünk, viszont a srácok ragaszkodtak ahhoz, hogy ott együk meg a kaját és ne vigyük el. Ezt nem nagyon értettem, de végül ott kajáltunk és mindenki jól megpakolta a tálcáját.

- Hát én jól laktam.- dőltem hátra a széken

- Én is.- jelentette ki Niall

Erre persze, mindenki rá nézett ő pedig csak röhögött.

- Dehogy csak vicceltem. 

Gyorsan össze szedtük magunkat és vissza mentünk a hotelba.

- Holnapra mi a terv?- villantottam egy 100 wattos mosolyt.

- Hát, holnap nincs semmi.

- Remek, akkor meglátogatom Mónit.

- Ki az a Móni?- vonta fel a szemöldökét Niall

- Az a lány akinek kiadtam a szüleink lakását.- néztem Louisra aki csak mellém jött és adott egy nagy ölelést.

- Viszont én álmos vagyok, szóval.....-húzta a szót

- Persze, szerintem hosszú napunk volt, úgyhogy jó éjszakát mindenkinek.- majd mindenki adott mindenkinek egy ölelést és elvonultunk a szobánkba.

És ez lett volna a 24. Fejezet. Mint látjátok új lett a design, amit utólag is köszönök Gabriella Szabónak. Az újítás még az is, hogy Chat is található :)

Örülnék 4-5 kominak:)