28. Fejezet Pörgős nap /1/

 *Natasa szemszöge*

 

Ma van az utolsó napunk Magyarországon, aztán irány haza.

Mónival még beszélnem kell erről a költözés témáról, de szerintem bele fog egyezni, és jó lenne, ha nem egyedül lennék lány, ennyi fiú között.

- Jó reggelt!- ébrezgettem Niall-t.

- Már az - válaszolt csukott szemmel és egy hirtelen mozdulattal Ő volt fent én meg lent.

- Nem hittem volna, hogy már korán reggel ilyen fitt vagy – túrtam a hajába, mire egy férfias nyögés hagyta el a száját.

Egyre közeledett, már éreztem a forró leheletét az orromon, amikor kivágódott az ajtó.

- Jó reg… Oo, csak nem meg zavartam valamit?- nevetett Liam. Mondjuk volt is min, mivel annyira megijedtem, hogy szegény Niall-t lelöktem magamról és hanyatt vágódott. 

- Haha, nagyon vicces- fogta a fájó pontot- amúgy miért is jöttél?

- Csak szólni, hogy 5 perc és kész a reggeli.

- Nem lehetett volna szólni 5 perccel később?- morgolódott tovább.

- Nem tehetek róla, hogy Natasa ennyire ijedős, ezt Louis nem mondta.

- Okéoké, 5 perc és lent vagyunk- tessékeltem ki.

- Ugye tudod, hogy gyógy puszi nélkül nem fog begyógyulni?- nézegette magát a tükörben.

- Már kezdtem reménykedni- turkáltam a bőröndben.

- Héé! Gyógy puszit akarok!- kezdett hisztizni, mint egy 5 éves.

- Legyen, és hol fáj?

- Megmutatom- maga felé fordított és újra megcsókolt- most már jobb.

Gyorsan kiválasztottam a ruhát és besiettem a fürdőbe.

- Megvárlak!

- Nem kell Niall, rád nagyobb szükség van, mi rám- szóltam ki.

- Biztos?

- Igen! Hisz nem én éneklek milliók előtt.

Pár perccel később én is kész lettem, de abból az 5 percből 15 lett.

 

- Itt is vagyok- huppantam le az üres székre.

- Ha meg tudsz reggelizni 5 perc alatt, akkor, nincs gond, amúgy neked is jó reggelt- üdvözölt Paul.

Oké, ez az 5 perc most tényleg 5 perc volt és kissé éhes maradtam, de Liam azt mondta, annyi mindent kell ma csinálni, hogy levegőt is elfelejtek majd venni. Na, erre kíváncsi leszek. A hotel előtt egy fekte kis busz várt, sötétített ablakokkal. Mindenki elfoglalta a helyét mire Paul még egyszer elmondta a napi programot.

- Remélem a kis lap, amit tegnap adtam mindenkinek itt van- erre persze csak nekem volt itt- még jó, hogy számítottam erre- majd még egyet adott mindenkinek, még nekem is.

- Nekem itt van!

- Ja tényleg, ha elhagyod akkor egyszerre csak egyet- nevetett, majd vissza adtam neki- szóval, most megyünk a közeli rádióba interjút adni, amin szerintem Natasa is szerepelni fog, azt…

- MII?

- Nyugi, mivel te vagy Lou tesója és Niall barátnője, így 90%-ban biztos vagyok. Apropó Lou! Hallottam mi történt veled, arról még beszélünk!

- Ahaaha- mormogta, bár inkább a telójával foglalkozott.

- Hol is tartottam? Ja, igen, a rádiós meghallgatás után irány az aréna, a többit meg később mondom.

Az út többi részében senki nem szólt senkihez, inkább azt néztünk, hogy Louis milyen gyorsan válaszol az SMS-ekre.

- Eleanor?

- Igen, most van szünete.

- Mit csinál?

- Egyetemen tanul, és 10 perc múlva kezdődik a következő órája.

Többet nem lehetett kihúzni belőle.

- Megjöttünk!- nyitotta ki Paul az ajtót.

Még szerencse, hogy nem a főbejáratnál álltunk meg.

Kaptunk egy-egy kártyát, hogy ezzel tudjuk igazolni magunkat, mintha erre szükség lenne…

- Sziasztok, Johanna vagyok. Én fogom vezetni a rádióműsort, amiben szerepelni fogtok. 20 perc és kezdünk.

Huhh, szerencsére én nem fogok szerepelni. Eddig úgy tűnik.

A srácokat elvitték sminkelni, bár rádióban lesznek nem tv-ben. Mindegy, ők jobban tudják.

 

- Kívánj sok sikert!- adott egy gyors csókot Niall.

- Sok sikert!

- Nem lesz rá szükség!- kiabált vissza, nevetve.

***

A műsor sikeresen lement. Nekem nem kellett szerepelni.

Megint a kocsiban ültünk Papul megfolytatja a napi programot.

-… próba után pedig ruhapróba.

- NEEEEE!!!!!!

- Az olyan rossz?

- Órákon át ruhákat kell próbálni! Nem vagyunk mi lányok!!!

- Csak egy óra az egész utána meg ebéd- fejezte be Paul.

- Az hány órakor is van?- csillant fel Niall szeme.

- 13:00-13:30-ig.

Bólintott egyet majd fejét visszahelyezte a vállamra, ujjainkat pedig összekulcsolta.

- És ruhapróba után?- érdeklődött Liam.

- Nem hinném, hogy a te papírodon más állna, de azért elmondom, hogy autogarmosztás és fénykép készítés a Directionerekkel- olvasta a sorokat.

- Ja, igen. A papírt a rádióállomáson hagytam- vakarta a tarkóját.

- Ezt nem hiszem el, ha mindenhol ott lesznek a paparazzik, azt köszönjétek Liam-nek- turkált a táskájában majd adott még egy lapot.

- Kösz tesó, remélem nem 14:40 és 16:00 között találnak meg- morgolódott Zayn.

- Mi van akkor?

- Jajj, Liam!! Ott a papír előtted! PIHENÉS!! És én nem a paparazzikkal képzeltem el!- akadt ki még jobban.

- Minden rendben van Liam?- fordultam felé?

- Igen- válaszolt gyorsan.

- Jó, de ha va…

- Kiszállás!- vágott közbe Paul.

Itt nem voltak sokan, de azért pár fan itt is volt. A srácok adtak aláírást, meg pár képet is csináltak. Már majdnem beléptem az ajtón, amikor egy 10 éves kislány hangját hallottam meg:

- Kaphatok egy autogarmmot?- kicsit meglepődtem, még soha nem adtam senkinek.

- Persze - mosolyogtam rá kevesen.

Megcsináltuk a képet és adtam neki aláírást is.

- Szerintem nagyon cukik vagytok Zayn-nel.

Először nem tudtam neki mit mondani. Most komolyan összekeverte Zayn-t meg Niall-t, vagy csak a hülyét játssza?

- Zayn Malik?

- Igen, te laksz, velük csak tud, melyikre gondolok! Aki félig pakisztáni- majd elment és csinált egy képet Liam-mel.

Eléggé furcsa volt. Én meg Zayn? De hogy? És… Uhh, ne erről még beszélnünk kell, de kivel is? Niall vagy Zayn, vagy egyszerre mindkettővel. És mit fogok mondani?

Találkoztam egy fannal, aki azt mondta cukik vagyunk Zayn-nel, azzal, aki félig pakisztáni, ha már nem tudom ki az a Zayn.

Hát igen, ez így egy kicsit furán hallatszik.

- Jössz?- tessékelt be szinte az ajtón Zayn.

- Jaa, ige-en.

- Minden ok?- nézett furán.

- Niall?

- Már mindenki bent van, nem tűnt fel?

- Elkalandoztam, viszont majd be…

- Na, végre, hogy Natasa is itt van, akkor Zayn kérlek, gyere!- tuszkolta be egy ajtón – Te pedig- mutatott rám – velem jössz!- intézkedett Paul.

Bevezetett egy stúdióba, ahol épp egy csapat lány énekelt.

- Szünet!- szólt a kis mikrofonba egy 25 év körüli srác – Helo, Szabó Tamás vagyok- fogtak kezet Paul-al.

- Natasa Tomlinson- nyújtottam én is a kezem mire, kezet csókolt.

- Tudom ki vagy- mosolygott kedvesen.

- Khm, hát igen, Ő lenne az, akiről beszéltem.

- Remek, akkor szerintem kezdjünk is hozzá.

- Mihez?- vontam fel a szemöldököm.

- Liam-nek nem sokára itt a szülinapja és arra gondoltam, hogy lenne egy közös ajándék, ami egy lemez lenne.

- De azon énekelni szoktak- vettem gyorsabban a levegőt.

- Hát igen, általában azt szokták csinálni- nevetett Tamás.

- Tudom, ebből már volt egy kis kellemetlenség, de gondolj Liam-re és ha megtetszik még talá…

- Jó! Megcsinálom! De csak Liam kedvéért. Több meg nem lesz.

- Örülök, hogy az Ő kedvéért megcsinálod!- majd adott egy ölelést.

Viszont kiderült, hogy most nem tudjuk elkezdeni, mivel technikai gondok akadtak.

- És amúgy hogy-hogy van itt egy ilyen jól felszerelt stúdió?

- Öö, miért ne lenne? 

- Nem tudom, csak pár szobával arrébb pedig ruhákat próbálnak.

- Nem zárja ki a kettő egymást- nevetett.

A kellemes beszélgetést, Paul telefoncsörgése zavarta meg. Valami fontos lehetett, rögtön felpattantam és kiviharzott az ajtón.

A kis szobában egyedül maradtam. Már majdnem halálra untam magam, amikor megcsörrent a telefonom.