2013. november 24., vasárnap

29. Fejezet Pörgős nap /2/

 
A kis szobában egyedül maradtam. Már majdnem halálra untam magam, amikor megcsörrent a telefonom.

- Halo?

- Maga Natasa Tomlinson?

- Igen, maga kicsoda?

- Dr. Tot Árpád vagyok. Tegnap a testvéréhez kiment egy mentőautó, ugye?

- I-igen.

- A kollegám elmondta, hogy mi történt, és véleményem szerint több van itt, mint fáradság. Be tudnának jönni valamikor a korházba?

 - Ööhm, persze. Egy pillanat!- gyorsan elő kotortam a kis lapot, remélem elég lesz egy óra az egészre - ha negyed négyre oda megyünk jó?

- Tökéletes! - lediktálta a címet majd elköszöntünk és letettem.

Vajon mi baja lehet? Nem bírnám ki, ha őt is elveszíteném. Nekem már csak ő maradt. Senkim sincs.

Már a sírsás kerülgetett, amikor Paul idegesen jött be.

- Mi történt? – közben letöröltem a könnycseppjeimet, nehogy észrevegye, bár majd neki is el kell mondani, hogy korházba viszem Lou-t, ahova természetesen Ő is jön és ezek után az egész banda is.

- Nagy nehezen elkészültek a srácok az átöltözéssel az utolsó fényképezéshez, amikor Lou-nak elkezdett vérezni az orra.

-Mii? Hisz neki sohasem szokott!

- De most nagyon is! Valami itt nincs rendben! – idegeskedett tovább. Mi baja lehet? Biztos hülyéskedtek a srácokkal, de akkor azt mondta volna Paul is.

- Lou egyre rosszabbul van! – rontott be Niall.

- Hol van?

Karon ragadott és egy-két ajtót kinyitott előttem, majd egy kis szobába vezetett. A falak barnák voltak. Nyugodóságot árasztott, de valahogy még is egyre és egyre idegesebb letettem amint megláttam egy ágyat. Ott feküdt. Liam nagyon tett-vett. Gondolom az orrvérzést próbálta elállítani. Mikor az utolsó lépést is megtettem, ott álltam az ágy mellett. Louis-nak csukva volt a szeme. A mellkasán látni lehetett, ahogy a levegőt veszi. Nem egyenletesen.

- Mi történt? – nyögtem ki.

- Mi sem tudjuk pontosan, Ő volt már csak egyedül az öltözőben, és amikor nem jött ki utána mentem és az orrvérzést próbálta elállítani – ecsetelte Harry.

 - Aztán szóltunk Paul-nak aki kicsit kiakadt, aztán eltűnt. Közben Lou jobban érezte magát és kijött Harry-vel a stúdióba, de ott megint rosszul lett és összeesett. A feje tűz forró volt. Most viszont már normális a testhőmérséklete – fejezte be Zayn.

Nagyon rosszul nézett ki. Tiszta fehér volt. Eszembe jutott Dr. Tot.

- Mentőt hívtatok?

- Nem, nem gondoltuk, hogy szükség lenne rá.

Elő kaptam a telefonom, és kikerestem az híváslistámról a doktort. Pár csengetés után felvette.

- Jó napot!

- Jó napot Doktor Úr! Natasa Tomlinson vagyok, és Louis állapota miatt hívom.

- Igen?

- Hírtelen elkezdett vérezni az orra, magas láza lett, de mostanra már lement és nagyon gyenge, szinte már elájult.

- Ha meg mondja, a tartózkodásuk helyét azonnal küldetek egy mentőautót. Most azonnal ki kell vizsgálnunk!

Leadtam a címet, azt mondta 10 perc és itt van a kocsi. A srácoknak elmondtam kivel beszéltem, de kicsit nehéz volt, mivel én magyarul beszéltem az orvossal, azt akarták szóról szóra fordítsak szóval… a lényeg, hogy megértették. Elég jól, Liam most keresi Paul-t, hogy szóljon neki, addig mi megpróbáljuk Lou-t felébreszteni.

- Louis! Hogy érzed magad? – simogattam meg az arcát. Olyan rossz volt ilyen állapotban látni.

- Natasa? Hogy kerülsz ide? – kérdezett elhaló hangon.

- Többiek szóltak, hogy rosszul lettél!

- Én? Nincs is semmi bajom! – ellenkezett és felült.

- Emlékszel mi történt? – csodálkozott Harry.

- Persze, kicsit rosszul lettem – végig nézett magán, majd megakadta a szeme a vérfolton – Uhh, ezt én csináltam?

- Igen, tesó, nagyon rosszul néztél ki.

- De már jobban festek, nem?

- Igen, de…

- Akkor jó! Folytathatjuk is!

Lassacskán felállt és az ajtóhoz, ment. A többiek viszont ott maradtak, ahol voltak.

- Nem jöttök? – Mi csak ráztuk a fejünket, én pedig a földet kémleltem – Minden rendben?

- Ez igaz? Jönnek a mentők? – lépett, de Paul.

- Mi van? – kiabált Louis

- Igaz! Jönnek és elvisznek kivizsgálni! – pattantam fel az ágyról.

- Natasa, te meg miről beszélsz? Normális vagy? – közeledett felém idegesen.

- Nem vagy jól, mármint nem vagy 100% egészséges! – próbáltam magabiztosnak tűnni, de felesleges, hisz Ő a testvérem, ismer.

- Ezért rögtön ki kell hívni a mentősöket?

- Igen!

A nagy veszekedés közepette meg is érkeztek. Ha azt mondom könnyen belement akkor egy nagyot hazudnék! Kiabált, szinte már verekedett, de a végén bele ment.

***

Egy mentőautóban ülök Lou-val és két mentőssel. Szörnyű, ezt nem így képzeltem. A többiek kocsival jönnek mögöttünk. A tesómon látni lehet, hogy ideges, csak akkor ideges, ha fél és jelen esetben nem is csodálkozom.

- Natasa? – szólalt meg először, mióta kocsiban vagyunk.

- Igen?

- Félek!

- Tudom, de nincs mitől. Én melletted leszek és a srácok is! – bíztattam, bár a vigasztalás nem az én területem. Sose voltam jó benne.

- Én, sem akarlak elveszíteni! – fogta meg a kezem.

- Ezt meg, hogy érted?

- Hallottam, amikor beszéltél hozzám, mikor bejöttél a szobába.

- Héé! Én azt hittem nem vagy magadnál! – ’akadtam’ ki.

Az út további részén egymást próbáltuk nevettetni, de egyszer csak oda értünk.

Lou-t elvitték egy szobába és egy halom vizsgálat alá vetették.

- Tessék, ezt neked hoztam – nyomott Niall egy brióst a kezembe.

- Most nem bírok enni – utasítottam vissza.

- Figyelj! – fordított maga felé – Tudom, hogy most izgulsz, de nincs semmi baja, és ha van, akkor megoldjuk, viszont Lou semmi képen nem szeretné, hogy te is rosszul legyél, mert nem eszel! – majd adott egy csókot és szorosan megölelt – Nem szeretnélek elveszíteni! Szeretlek! – suttogta a fülembe.

- Ki Louis Tomlinson hozzátartozója? – lépett ki a szobából a doktor.

- A húga vagyok, közelebbi nincs. Tudnak már valamit?

- Igen, de négyszemközt szeretnék önnel beszélni.

- Rendben – megszorítottam Niall kezét majd követtem az orvost. Egy kis szobába értünk. Leültem vele szembe. Felkészültem mindenre… vagy még sem?

- Sajnálom, de a testvére egy súlyos betegségben szenved.

- Ne kerteljen doktor Úr! Kérem, mondja el!

- Természetesen, de mielőtt ezt elmondanám előtte meg kell említenem, hogy csak 80% lehetünk biztosak a mostani eredményben.

- Mikor tudjuk 100%? – idegeskedtem tovább.

- Pár óra múlva, amikor a leleteket megnéztem, de az előzetesek alapján a testvérénél…


Bocsi, hogy ilyen későn, de van egy másik blog és hamarosan egy harmadik is ami kívételesen nem One Direction lesz :D
Erre a bejegyzésre szeretnék látni 3-4 komit és egy-két feliratkozót is:)
Ha nem sietsz hagyj nyomot magad után!
by Natália

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése