2. Fejezet Utálom a korai telefonálást....

-Szóval az történt, hogy volt egy rossz időszakom és ott ismerkedtem meg a barátommal bár csak ő tart az ő "cicusának". Én már százszor szakítottam vele, de ő nem törődik vele...- itt elcsuklott a hangom és készülődtek a könnycseppek is.
-Jaj, bocsi nem akartalak ilyen helyzetbe hozni.-kért bocsánatot majd lesütötte a szemét
-Nem semmi! Jól esett valakinek ezt elmondani. Mindenki Tudja, hogy ki a testvérem és, hogy milyen tökéletes élete van. Azt hiszik, hogy nekem is, mert én meg az ő húga vagyok pedig ez nagyon nem igaz. Cseppet sem tökéletes az életem mióta Lou híres, de soha nem is fogok senkit hibáztatni, valahol ezt csak is én szúrhattam el.-és most én is lesütöttem a szemem
-Köszönöm, hogy elmondtad, ígérem soha nem mondom el senkinek, de azért kérdezhetek egy utolsót?
-Persze.-vágtam egy "mű"mosolyt viszont közben leadtuk a rendelést.
-Szóval...meg is ütött?-kérdezte halkan
-Igen.-válaszoltam még halkabban még szerencse, hogy pont kész lettek a kaják így vissza is fordultunk, vissza felé nem szóltunk egymáshoz csak mentünk.
-Meghoztuk a kajákat. -szólt oda Niall majd mindenki megkapta a sajátját.
-Louval mi a helyzet?-kérdeztem a többiektől.
-Most jöttem ki, de még nem ébredt föl. Az orvos azt is mondta, hogy  nagyon jó állapotban van a helyzethez képest!-fejezte be a mondatot anya
Még egy kicsit ott voltunk, de rájöttünk, hogy felesleges mivel Lou csak kb. 1 nap múlva fog felébredni így haza mentünk, vagyis csak a srácok.
-Mi akkor keresünk egy hotelt, Holnap majd itt találkozunk.-adta apa tudtunkra a tényeket. Ugyanis amit apa mond az mindig úgy is van.
-Rendben, akkor holnap találkozunk, majd telefonálunk! Viszlát!-köszönt el Liam majd sorba mindenki. Tőlem utoljára Niall köszönt el.
-Számíthatsz rám bármikor.-súgta a fülembe
-Nagyon köszönöm.-majd egy szoros ölelés után elváltunk, de valamit a kezembe nyomott. Egy kis cetli volt egy telefonszámmal, gondolom az övé.
A "nagy" búcsúzkodás után elindultunk egy közeli hotelbe ahol nagy szerencsére külön szobát vagy inkább lakosztálynak mondanám.
Épp aludni készültem amikor anyu jött be.
-Szerbusz kincsem! Csak azért jöttem, hogy a suli miatt ne aggódj beszéltem az osztályfőnökkel és minden le van rendezve. Dolgozatok miatt meg ne izgulj mivel már nem fogtok írni.-majd adott egy puszit a homlokomra.
-Köszönöm anyu, de ez a legkevesebb.-majd mosolyogtam egy nagyot
-Na jó, én nem is zavarok. Aztán jó éjszakát!
-Neked is!-majd elhagyta a lakosztályomat
Miután lefeküdtem gyorsan jöttek az álom manók és vittek is magukkal.
Reggel. Na igen az a bizonyos reggel. Ahogy kinyitottam a szemem rögtön megszólalt a telefonom,amit én nagyon utálok. Nem szeretem azt, hogy még alig vagyok ébren rögtön beszélnem is kell.
-Háló?-szóltam bele kis vékony halk hangon
-Elnézést, ön Natasa Tomlinson?
-Igen, tessék? Ki az?
-Dr.Phill vagyok és azért hívom mert.....


3 kommi és ha lehet 1 feliratkozó és kiderül miért keresik pont Natasát és nem a szülőket az orvos:)
Kérem, hogy kommentbe írjátok le a véleményeteket és SZAVAZNI SE FELEJTSETEK EL! :D

//ui. bocsii ha túl rövid lett!//