3. Fejezet Miért pont velem....?

--Dr.Phill vagyok és azért hívom mert a szülei autóbalesetet szenvedtek.-mondta ki, amikor ezt meg halottam a levegőt egyre gyorsabban kezdtem  venni és az tűnt fel, hogy a vonal másik végen még mindig ott van az orvos.
-Haloo! Ott van még? Kérem őrizze meg nyugalmát és jöjjön a Szent Ignác Kórházba, ott a recepción meg mondják majd hová kell mennie.
-Rendeben, máris indulok.-majd le tettem a telefont és villám gyorsasággal felöltöztem. Gyorsan fogtam egy taxit. Egész úton az járt az agyam, hogy mi lesz ha a szüleim meghalnak és még Lou is. Nem, erre nem szabad gondolnom. De egyáltalán anyuék miért kocsikáztak? És hogy történt a baleset. És ha a anyuék halnak meg, de itt vége is ért a gondolkozásom mivel meg érkeztem. Gyorsan kifizettem a fuvart majd siettem is a recepciós hölgyhöz.
-Jó napot kívánok! Mr. és Mrs. Tomlinsont keresem.-adtam tudtára a nőnek aki pötyögött valamit a gépében majd megmondta, hogy
-A 2. emeleten most műtik kérem fáradjon fel oda és ott várjon.-adta az információt a tudtomra.
Gyors léptekkel mentem a lépcsőn mivel a lift mikor romlana el ha nem most? 
Mikor felértem leültem az egyik székre és vártam mikor is eszembe jutott, hogy Liam azt mondta hívni fog. Hisz csak az apám számát tudja és ha őt hívja kitudja ki veszi fel, így én hívtam Liamet. 
-Itt Liam Payne. Sajnos most nm tudom fel venni, de ha üzenetet hagy amint tudom vissza hívom. -szólt az előre felvett hang majd megvártam a pittyegő hangot és rámondtam mi történt és, hogy hol vagyok és ahogy tehetik jöjjenek ide.
Valami Isteni sugallat lehetet amikor is eszembe jutott, hogy Niall adott nekem ey fecnit rajta egy számmal. Gyorsan elő kotortam a táskámból és már tárcsáztam is.
-Itt Niall Horan. Tessék.-szólt bele teli szájjal, gondolom most reggelizik
-Szia! Natasa vagyok.-szipogtam a telefonba. 
-Szia Natasa, épp most reggelizem, de minden rendben, mert a hangod nagyon....-nem is tudta be ugyanis rögtön közbe szóltam.
-Nem semmi sincs rendeben, a  szüleim karamboloztak és most műtik őket.-és újra sírni kezdetem
-Jézusom Natasa, ez szörnyű hol vagy most?-hallottam a hangján, hogy tényleg komolyan gondolja és nem csak udvariasságból mondja
-A Szent Ignác Kórház 2. emeletén. Tudom nagy kérés de ide tudnátok jönni?
-Persze ez természetes, 10 perc és ott vagyunk.-válaszolt majd gyors köszönés után le is tettük.
Épp fel álltam a székről amikor megérkeztek a srácok.
-Szia Natasa!-köszönt Niall majd megölelt szorosan és utána a többiek is.
-Mi történt?-kérdezte Liam
-Nem tudom engem is kora reggel hívtak.-válaszoltam halkan
Többet nem is kérdeztek csak mindenki leült egy székre és vártak. 
Úgy 20 perc múlva ki jött a műtőből az orvos
-Ki Mr. és Mrs. Tomlinson hozzá tartozója?
-Én. Én a lányuk vagyok.-válaszoltam magabiztosán már ahogy ez ilyenkor megy.
-Sajnálom, de nem szolgálhatok jó hírekkel. Olyan súlyosak voltak a sérülések, hogy nem tudtunk segíteni. Sajnálom de mind ketten meghaltak.- és ez az a mondat amitől egész életemben tartottam.
-Mi? Az nem lehet! Az lehetetlen!-kiabáltam és kezdtem ki kelni magamból. Szerencsére ott voltak a srácok akik lefogtak és Niall pedig erősen de még is gyengéden lefogta a karom.
-Nagyon sajnálom, de most mennem kell.-majd ott hagyott az orvos
Nekem ez sok volt, és még ott volt Louis is. Neki, hogy fogom ezt elmondani és maga a tudat, hogy árva lettem.
Valahogy kivánszorogtam a kórház ajtajáig majd megint eszembe jutott Lou, hogy ma hozz is be kell mennem. Csak nehogy vele is ez történjen.
-Srácok meglátogatom Lout. Ti is jöttök?
-Persze.-felelték egyszerre
Mivel ők autóval jöttek így nem kellett taxizni. Beültem hátra mellém Niall és Harry.
Gyorsan oda is értünk a másik kórházhoz ahol már jobb hírekkel fogadtak, de mondta az orvos, hogy igaz, hogy Lou felébredt de ne terheljük rossz hírekkel mert arra még gyenge a szervezete így nem is most fogjuk elmondani neki. 
Egyszerre így is csak egy ember mehetett be. Az  első én voltan.
-Szerbusz Louis!- köszöntem neki mosolyogva
-Szerbusz Nata!- na persze még szép, hogy becézve hív
-Hogy vagy?-kérdeztem
-A helyzethez képest jól, az orvos azt mondta olyan gyorsan javul az állapotom,hogy akár holnap haza mehetek.-ujjongott tisztára mint egy 5 éves
-Na az tényleg jó.
-És anyuék? Vagy csak te jöttél, bár anyuék nem hiszem, hogy elengedtek volna.-na igen már most is vicces kedvében volt ellentétben velem.
-Nem nekik most el kellett menniük...-lett halkabb a hangom
-Minden rendben?-kérdezte teljesen komoly hangon
-Persze, viszont az orvos azt mondta, hogy ne terheljelek le túlságosan. Szóval én most megyek, holnap bejövünk érted. Szia
-Szió hugi, kösz, hogy benéztél.-majd adott egy puszit-na igen elég jóban vagyunk testvétekhez képest.
Ahogy kiléptem rögtön sírni kezdtem, miért pont velem történik mindez, és eszembe jutott, hogy most erősnek kell lennem, így hamar letöröltem a könnycseppeket és kifelé igyekeztünk a kórházból addig elmeséltem mi volt Lounál.
-Na én akkor megyek.-köszöntem el tőlük de ekkor Niall utánam szólt.
-Csal nem a hotelba? Egyedül?
-Úgy látszik,de.-fordultam vissza
-Ezt nem engedhetjük meg, gyere hozzánk.-javasolta Harry
-Igen, ez szerintem is  jó ötlet.-támogatta Zayn majd mindenki bele egyezett.
Így csak néhány holmi miatt mentünk a hotelba majd a mikor a One Direction házba beléptem fura látvány fogadott. 

Remélem tetszik a történet, most egy ideig nem leszek ugyan is az osztállyal most mek kirándulni. Kérem, hogy legalább 3 kommi és 1 feliratkozó legyen. Írjátok le a véleményeteket a blogról:)) ÉS MINDENKINEK BOLDOG VAKÁCIÓT ELŐRE IS:DDDDDDDDDDDD