24. Fejezet Egy csodás nap Magyarországon.

És itt vagyunk! Itthon! Magyar földön. El sem hiszem. Pár könnyt el is ejtettem, de a többit gyorsan letöröltem.
Készítettem egy gyors képet is:

Majd elkezdtük az ereszkedést. Kivételesen Lou mellett ültem és folyamatosan szorongattam a kezét.
Szerencsére nem volt sok fotós, így gyorsan fölkaptuk a cuccainkat és bepakoltunk egy taxiba, majd egyenesen a hotelhoz mentünk.
Minden szobában ketten voltak, kivéve Harry,Liam meg Zayn, Louis-Eleanor, Niall és én.
Miénk volt a 622-es szoba.
A hordárok felcipelték a bőröndöket, így nekünk csak magunkat kellett vinni.
A lakosztály valami gyönyörű volt.

- Niall ez gyönyörű!.- néztem bele mélykék szemébe.
- Te csak szebbé teszed.- majd adott egy csókot.
- Most viszont és megmutatom neked Budapestet.
- Már alig várom.- és egy újabb csókot adott, amibe muszáj volt bele mosolyognom, ő pedig beleharapott az ajakamba, és tovább csókolt.
- Na akko.... Oo, csak nem rosszkor?- nevetett Hazz
- Nem, pont jókor. Többiek?
- Lent várnak.
- Remek akkor induljunk.
Kb. úgy nézhettem ki, mint egy 10 éves. Össze-vissza ugráltam és egy hatalmas vigyor volt az arcomon.
- Na mehetünk?-ugrottam rá Lou-ra.
- Persze.- majd egy puszit nyomott az arcomra.
- A taxi hamarosan itt van.- nézett az órájára Liam
- MI? Ti komolyan taxival akartátok megnézni a várost?- nyitottam tágra a szemem.
- Hát arra gondoltam...-vakarta a tarkóját Li
- Hát rosszul gondoltad.- nevettem el magam
- Akkor vezess minket.-karolt belém Niall



******

Hát ez valami gyönyörű volt.
És a tűzijáték. Meg Niall. Uhh. Íme néhány kép:

Parlament:

Lánchíd:

Hősök tere:
                           

Budai Vár:

                           

Tűzijáték:

Ez az egész nap fenomenális volt. Szerencsére nem sokan ismerték fel a srácokat, de van egy ötletem.

És Niall....hát ő is annyira cuki volt.

Találkoztunk néhány magyarral akik nem igen tudtak angolul, és Niall meg magyarul, én pedig kissé szemét voltam, mivel a háttérből néztem az egészet, de Niall nagyon jól állta a próbát, és még néhány szót meg is tanult magyarul, például: szeretlek. Na jó, csak ezt az egyet, de ezt nagyon édesen mondja. 

- Min gondolkozol ennyire drága?- lóbálta a kezét a fejem előtt Niall

- Csak, hogy mennyire aranyos voltál ma.

- Ugye milyen szépen mondom, hogy "szeretlek"?- na itt muszáj volt nevetnem.- Hé? Talán nem mondom elég szépen, vagy valamit rosszul mondtam?-ijedt meg

-Nem, csak annyira cuki, ahogy mondod.- majd egy puszit nyomtam az arcára, amiből ő egy szenvedélyes csókot formált.

- Viszont enni is kellene valamit.- szakítottam meg a csókunkat.

- Igazad van.- majd megint megcsókolt.

- Szólok a többieknek, jössz?-nézett rám.

- Persze.

Gyorsan beszóltunk mindenkihez, bár Louis-ék kicsit elvoltak foglalva, de mindegy....majd folytatják később. 

Mivel este 11 volt, így csak a svédasztalról lehetett enni, és mivel Niall a felét felfalta így a többiek épp, hogy maradt valami.

- Remek Horan, felzabáltad a kajáNKAT ÉS ÉHESEK VAGYUNK!-akadt ki Zayn

- Nyugi Zayn, itt is van kajálda.

- Igen?-csillant fel Niall szeme

- Igen, de nem neked.- nézett rá szúrósan

- Szóval akkor indulunk?- nevetett El

- Ja, mert itt fogok éhen halni. Hova is megyünk?

- Mcdonald's.

- Széép és finom.-mosolygott Niall

Oda már kocsival mentünk, viszont a srácok ragaszkodtak ahhoz, hogy ott együk meg a kaját és ne vigyük el. Ezt nem nagyon értettem, de végül ott kajáltunk és mindenki jól megpakolta a tálcáját.

- Hát én jól laktam.- dőltem hátra a széken

- Én is.- jelentette ki Niall

Erre persze, mindenki rá nézett ő pedig csak röhögött.

- Dehogy csak vicceltem. 

Gyorsan össze szedtük magunkat és vissza mentünk a hotelba.

- Holnapra mi a terv?- villantottam egy 100 wattos mosolyt.

- Hát, holnap nincs semmi.

- Remek, akkor meglátogatom Mónit.

- Ki az a Móni?- vonta fel a szemöldökét Niall

- Az a lány akinek kiadtam a szüleink lakását.- néztem Louisra aki csak mellém jött és adott egy nagy ölelést.

- Viszont én álmos vagyok, szóval.....-húzta a szót

- Persze, szerintem hosszú napunk volt, úgyhogy jó éjszakát mindenkinek.- majd mindenki adott mindenkinek egy ölelést és elvonultunk a szobánkba.

És ez lett volna a 24. Fejezet. Mint látjátok új lett a design, amit utólag is köszönök Gabriella Szabónak. Az újítás még az is, hogy Chat is található :)

Örülnék 4-5 kominak:)