- Niall! Jó reggelt!-keltegettem és közben adtam pár csókot.
- Ez a legjobb reggelem.- szólt rekedtes reggeli hangon, majd vissza csókolt.
- Én kelek, mert még fel kell hívnom Mónit, hogy jó e ha ma találkozunk.- keltem fel.
- Látom nagyon fontos számodra.- mosolyodott el.- elkísérjelek?
- Nem, nem kell, egyedül szeretnék menni.
Be vonultam a fürdőbe és elvégeztem a szokásos teendőket.
Kicsit válogattam a ruhák között majd nagy nehezen emellett döntöttem:
- Sziaa!- üdvözöltem lelkesen
- Natasa? Mizu? Hol vagy?- bombázott a kérdéseivel
- Itt Magyarországon.
- MII? De ugye most nem azért, mert megint össze vesztetek?- hallottam a hangjában az ijedtséget.
- Nem, nyugi. 20-dika miatt jöttünk és arra gondoltam, hogy találkozhatnánk, ha neked most jó?!
- Persze, nekem tökéletes. Mikor és hol?
- Mondjuk 2 óra múlva a Vörösmarty téri Gerbaeud-ban? (Zserbó)
- Uuu, nem is tudom, így is nehezen jövök ki a fizuból, nekem az drága lenne.- mondta csalódottan
- Én állom, hisz te meg ki jöttél elém még anno a reptére.- nevettem kedvesen
- Háát legyen. Akkor 2 óra múlva Gerbaeud-ban. Szia
- Szia.
- Na? Akkor ma eltűnsz?-közeledett Niall
- Ezt meg, hogy értsem?- nevettem fel
- Nem mintha hallgatóztam volna, de mintha 2 óra múlva találkozni fogsz valakivel.- vonta fel szemöldökét.
- Ja igen.- mosolyogtam huncutul.
- És mi addig mit csinálunk?
- Hát.... szerveztem nektek egy fellépést.
- Hogy MIII?- akadt kicsit ki.- És te nem leszel ott?
- Nyugi ma csak próbálni fogtok, a 'nagy' fellépés holnap lesz és én természetesen ott leszek.- nyomtam egy puszit az orrára.
- Így már jobban hangzik.- suttogta a fülembe közben a nyakamat puszilta.
- Akkor megyünk enni?
- Ez nem kérdés.- nézett rám ijedten
Már mindenki lent volt mikor mi is leértünk.
- Sziasztok.- köszöntem mosolygósan
- Szia, Paul beavatott minket a te kis tervedbe.- nézett rám kissé szúrósan Harry
- És talán valami baj van vele?
- Ha ott lennél akkor semmi kifogásunk nem lenne.- nézett a többiekre akik együtt értően bólintottak egyet.
- Jaj, bocsi, de nem megy, már megbeszéltem egy találkozót.- sajnálkoztam és egy szomorú fejet vágtam, persze a számsarkában ott volt az a kis mosoly.
- Aha.... Hát ez szép....
- De most komolyan ez a nagy gond?- csodálkoztam miközben kihozták a reggelit.
- Most ti is haragszotok rám?- néztem rájuk
Ők csak rázták a fejüket, hogy nem.
- Utána megyek.- tápászkodtam fel
Kicsit hezitáltam, hogy benyissak vagy ne, végül kopogtam.
- Ki az?
- Natasa vagyok. Bejöhetek?
Nem jött válasz. Kicsit bátortalanul, de benyitottam.
- Mit akarsz?
- Csak bocsánatot kérni, nem tudtam, hogy neked ekkora áldozat volt ide jönni.- ironizáltam a végén.
- Nem, nem volt AKKORA áldozat.- emelte ki az 'akkora' szócskát.
- Akkor?
- Csak sajnálom, hogy nem leszel velünk.
Miközben beszéltünk egyszer sem nézett a szemembe.
- Harry, én tényleg sajnálom, hogy a próbán nem leszek itt, nem gondoltam volna, hogy ez ennyire számít.-hajtottam le a fejemet.
Ő felállt és elém lépett majd mutató ujjával felemelte a fejemet.
- Te ne sajnáld csak én reagáltam túl a dolgokat. Tudod van egy lány.....
-Ooo, szóval erről fúj a szél.- néztem rá kacéran
- Igen, és pont találkoztunk volna amikor te bejelentetted, hogy haza akarsz jönni.
- Oh.
- Hát igen...
- De két nap múlva pedig vissza megyünk.- néztem rá bizakodóan.
- Igen-igen, szóval sajnálom, hogy így kiakadtam.
- Én meg, hogy miattam nem tudtál találkozni azzal a titokzatos lánnyal.- mosolyogtam kedvesen.
- Annak a titokzatos lánynak Wiki a neve.- húzta ki magát
- Hmm, remélem majd nekem is bemutatod.
- Csak mindent a maga idejében, először én aztán majd meglátjuk.
- Remek meglátás Styles.- ezen persze mindketten nevettünk.
- Viszont nem megyünk vissza? A többiek a végén valami rosszra gondolnak.
- De menjünk.
Lent már mindenki izgatottan várt.
- Hééé, hol a kajám?- néztem szúrósan Niallra
- Hát... nem tudtam mikor jössz vissza, és nem akartam, hogy a végén kárba vészen.- nézett rám kutyaszemekkel amiknek persze nem tudtam ellen állni.
- És az enyémet is meg kellett enni?- nézett Harry unottan
- Ühüm....
Rendeltünk egy újabb adag kaját és Paul is megérkezett. Részletesen elmesélte a srácoknak napi programot majd mindenki ment a dolgára.
Pont időben értem a megbeszélt helyre.
Kicsit nézelődtem, hogy itt van e már végül egy kis asztalánál megtaláltam.
- Szia Móni!.- üdvözöltem boldogan
- Natasa, juj de régen láttalak.- ugrott fel majd adott egy nagy ölelést.
- Miújság?
- Ezt én kérdezhetném.- nevetett.
- Hát, élem a boldognak mondható életemet.
- Talán valami baj van?- komorult el.
- Nem dehogy.- nevettem
Gyorsan leadtuk a rendelést, bár Mónit kicsit noszogatni kellett, hogy ne csak egy pohár vizet rendeljen hisz én állom. Így mindketten ettünk egy-egy zserbót és ittunk meleg tejet. Oké, ez így furcsán hangzik, de az esett jól.
- És mi a helyzet a kiszemelteddel?- tértem rögtön a témára.
- Hát.... Nem igazán jött össze.- halkult el
- Figyi, ha nem szeretnéd, nem kell el mondanod.- jöttem kicsit zavarba, hisz azért annyira nem ismerjük egymást, hogy rögtön elmondjuk minden problémáinkat.
- De-de, egy barátom sincs, és így jobb lesz. Szóval elmentünk és Ő is ott volt. Első nap nem nagyon beszéltünk, de folyton magamon érzetem a tekintetét, másnap viszont másnap elmentünk egy buliba és ott nagyon nyomult.- itt kicsit elhalkult és a földet pásztázta.- Aztán....aztán elment mellettem, de a fülembe súgta, hogy "az ajtó mögött várlak". Először nem értettem, de mikor megláttam az ajtót gondoltam, hogy oda kell mennem. Kicsit hezitáltam, hogy bemenjek vagy ne, de már annyit ittam, hogy nem voltam elég józan ahhoz, hogy nemet mondjak így bementem. Ő...ő. pedig rám vetette magát...- itt elcsuklott a hangja és kicsordult egy könnycsepp.
Gyorsan elővettem egy zsepit és átnyújtottam neki. Gyorsan letörölte a könnyeket.
- De ugye-ugye n-nem?- gondoltam rögtön a legrosszabbra.
- Nem, szerencsére egy lámpával leütöttem és elrohantam, azóta rettegek, hogy megkeres.- láttam rajta, hogy kicsit remeg, így megfogtam a kezét, hát ha így kicsit megnyugszik.
- Annyira sajnálom.
- Áááh, nekem sose volt szerencsém a fiúkkal, és már nem is lesz.
- Ilyet ne is mondj, még csak 19 vagy, előtted az élet.
- Ez most nagyon anyás volt.- ezen persze mindketten nevettünk.
Épp mondani akartam egy jó ötletet amikor megcsörrent a telefonóm. Niall volt az.
- Bocs, csak ezt fel kell vennem.- csak bólintott kedvesen
- Szia Niall, mizu?
- Semmi, most próbáltuk el a dalokat, és egy csomó fan van kint.- a végén már nevetett.- És veled mizu?
- Hát támadt egy remek ötletem, de ehhez majd a srácok is kellenek.
- Nagyon komolynak hangzik...
- Mert az is.
- Na jó, mi 2 óra és végzünk, utá...
- De ugye a 2 órában az is benne van, hogy fényképet csináltok meg autogramokat osztotok?- vágtam közbe.
- Húú, de harcias lett valaki.
- Igen, mert tudom, hogy mennyire szeretnek a magyar fanok és, hogy mennyien vannak.
- Sokan?
- Nem.
-NEM?!
- Annál is többen.
- Jól van, akkor 3 óra és végzünk.
-Remek, addigra én is a hotelban találkozunk, Szia.
-Szia.
Kicsit kivirultan néztem Mónira.
- Na mi volt?
- Lesz holnap egy One Direction koncert és arra próbálnak.
- Húúú, de jó. Bár a jegyek biztosan elkeltek már.... majd az utolsó sorokba megpróbálok szerezni-szontyolodott el.
- Ugye nem képzelted, hogy majd a kukák mellől nézed? Szépen jössz velem és kapsz egy VIP jegyet!
- Ezt nem fogadhatom el.
- De!Hisz ismersz, tudod, hogy kivagyok, hol élek, kikkel, te pedig nem mondtad el senkinek! Ez a legkevesebb.
- Legyen.
Még beszélgettünk egy kicsit, de sajnos mennie kellett dolgozni. Még gyorsan megkérdeztem, hogy hol, de ő csak annyit mondott, hogy "nem álmaim munkahelye az biztos".
Mire vissza értem a hotelba már mindenki ott volt, ráadásul a mi szobánkba, azaz ahol Niall és én alszom.
- Na, milyen volt a beszélgetés?- köszöntött Lou majd megölelt.
- Nagyon jó, pont erről szeretnék veletek beszélni.
- Hallgatunk.
Elmeséltem nekik, hogy min ment át szegény Móni. Bő félórán át meséltem amikor Niall szakított meg.
- És mi az a nagyon fontos? Nem mintha unalmas lenne, csak éhes vagyok!- nyöszörgött a végére, hogy "élethű legyen''.
- Ja igen, szóval arra gondoltam, hogy......
Remélem tetszett ez a rész is :)
Páran már írtatok rám fb-on, hogy szeretnétek társírók lenni, de még senki sem küldött folytatást, bár a döntés a ti kezetekben van. Eddig úgy néz ki, hogy nem is lesz a szavazás alapján.
Szeretnék pár komit, hogy lássam a ti véleményeteket a blogról. :D
Ha nem siettek hagyatok magatok után nyomot :D
imádom siess a kövivel..
VálaszTörlésNagyon jó lett,siess a kövivel :P
VálaszTörlés