26. Fejezet Nekem is van egy gyenge oldalam

- Ja igen, szóval arra gondoltam, hogy Móni jöhetne velünk.
 - Ezt kifejtenéd kicsit jobban?
 - Hát.... Ő most fejezte be a tanulmányit, vagyis inkább félbe hagyta és fél attól, hogy az a barom bármikor rá találhat. Így arra gondoltam, hogy kijöhetne velünk Angliába LAKNI!- emeltem ki a lakni szócskát.
- Ez biztos jó ötlet? Mármint nem az a típus, hogy "Jaj, a One Direction-nal fogok együtt lakni posztoljunk gyorsan!" ?- kérdezte félve Liam.
 - Nem! Hisz egyszer már haza jöttem és nála szálltam, meg, vagyis a régi házunkban.-pillantottam Loura aki elmélyülten gondolkodott, gondolom, hogy jó ötlet e, végül megszólalt:
- Ha Paul engedi tőlem okés. - Srácok?-fordultam a többiek felé. - Jöhet, de a kajáimat nem fogja felfalni.-egyezett bele Niall
- Felőlem jöhet, csak a tükröket nem bántsa.- dőlt hátra Zayn
- Liam?
 - Ha azt mondod, hogy megbízható akkor jöhet.- mosolygott.
 - Na Hazz? Egy lány. Egy fúi. És mindketten szinglik. Mi lesz itt? Megcsalsz? Vagy hű maradsz?- színészkedett Lou -
Nyugodj már le Boo Bear! Nem csinálok vele semmit!- nevetett Hazz
- Óó igen? Önmegtartózkodás?- nevetett Lou
- Nem, csak már van egy másik lány.- és rám nézett.
- Ugy nem Natasa?- hördült fel Niall.
 - Persze, hogy nem.- nevetett.
- Akkor kivele Harry!
 - Wikinek hívják és Londonban ismertem meg.
- Akkor minek kellett Natasára nézni?
- Mert ő már tudta.
- Te tudtad, hogy Harry-nek van valakije?- fordított maga felé Niall.
- Hát igen.... reggel mondta amikor utána jöttem, csak megkért, hogy ne szóljak egy szót se!- védekeztem.
A nap további részében Harry-t faggattuk egy kicsit, majd mutatott egy képet róla.

- Cuki, de remélem nem a következő 'ágyasod' !- néztem szúrósan Harry-re 

- Nem, ő más. Annyira gyönyörű és kedves. Ő annyira....

- Szóval megcsalsz csak még is.- szipogott Lou és letörölte a nem létező könnyeit.

- Jaj, Boo Bear téged is szeretlek.- majd adott egy ölelést neki.

A nap további részében mindenki elvonult a saját szobájába. Niall kicsit fáradt volt ő így ledőlt aludni én pedig csak néztem, hogy milyen édesen alszik az én ír barátom.

Milyen szerencsés vagyok azok után is, hogy elvesztettem a szüleimet.

Előkaptam a laptopom és kicsit felnéztem netre.

Facebook-on 222 új barátnak jelölés, 300 új üzenet és 345 értesítésem érkezett.

Íme néhány az üzenetek közül:

" Igaz, hogy te vagy Louis húga és Niall barátnője??"

" Szállj le az ÉÉN férjemről vagy megkeserülöd te cafka!! :OO"

Na igen ez egy kicsit durva volt azért... de vannak itt még kedvesek, inkább azokat olvastam.

" Szia. Igaz, én akartam Nill barátnője lenni, de ha te vagy az és Niall boldog akkor én is az vagyok! De aztán meg ne bántsd, mert megismered a másik énemet is :D !"

Ettől kicsit elmosolyodtam majd vissza írtam neki.

" Szia. örülök, hogy így vélekedsz róla és nyugi, nem fogom megbántani, de sosem szeretném elvenni a Directionerektől Niellert."

 Majd megnyomtam a küldés gombot és áttértem twittere.

Kisé gyarapodott a követőim száma és itt is kaptam üzeneteket.

Pár emberkét vissza követtem, aki valami szépet írt és frissítettem az állapotomat.

@Natasa_Tomlinson csodás nap csodás helyen és holnap csodás nap CSODÁLATOS emberekkel! Szeretlek MAGYARORSZÁG xx

Kikapcsoltam a gépet majd néztem még egy kicsit az én szőke barátomat majd valaki vadul kezdett dörömbölni az ajtón. Gyorsan kisiettem, nehogy Niall felébredjen.

- Mi az?

- Lou eltűnt!!

- MIII?

- Igen! Azt mondta, hogy 10 perc múlva a halban, de az félórája volt, és a telefont se veszi fel. Jah, és ha kérdeznéd a szobában sincs!- mondta el egy szuszra Liam.

- 2 prc múlva legyen mindenki itt! Addig felkeltem Niall-t!- utasítottam 

- Niall! Niall!klj fel! Lou eltűnt!-kezdtem rázogatni, hát igen nem a legnyugodtabban ébresztgettem. Mondjuk Lou-ról van szó, az egyetlen család tagomról.

- Mi? Mi van?- ébredzett

- Louis eltűnt!- kezdtem zokogni.

Gyorsan felpattant majd mellém sietett, átölelt. A hajamat kezdte el simogatni.

- Nyugi, minden rendben lesz! Jól van érzem!-vigasztalt

- Nekem kéne érezni. Nekem! Én vagyok a testvére!Ő megérezte, hogy elraboltak. De Én? Én vagyok a világ legrosszabb testvére!- akadtam ki végleg és sírógörcsbe kezdtem. Pont ekkor érkeztek meg a többiek.

- Mi történt?- ugrott mellém Liam és simogatni kezdte a hátamat, de én tovább sírtam Niall meg mesélt.

- Natasa te nagyon jó testvér vagy! Ez nem a te hibád!

Vigasztaltak még pár percig majd össze szedtem magam és gondolkozni kezdtem, hogy hová mehetett, majd eszembe jutott valami.

- Tudom már hol lehet!- majd tárcsázni kezdtem Mónit.

- Szia!- köszönt félve.

- Kérlek válaszolj, Lou ott van?-nem mondott semmit.- Kérlek Válaszolj!- kezdtem megint sírni.

- Igen, itt van. Sajnálom, hogy nem szóltam, de megkért rá!

- Már is indulunk.-letettem a telót majd a srácok felé fordultam.- A régi házunkban van.

Gyorsan össze kaptuk magunkat majd 20 perc alatt 'haza' értünk. Amilyen gyorsan csak tudtam szaladtam a bejárathoz és a csengőt nyomtam.

- Szia!-nyitott ajtót Móni.

- Szia, hol van?

- A szobádban.- mondta halkan.

                                                                  *Louis szemszöge*

A srácok már biztosan keresnek, és tuti kifognak akadni, hogy nem szóltam, de nem érdekel!

Itt vagyok, itt. Ahol...ahol laktam....vagyis talán csak megszálltam?? Ez az illat, már nem a régi, csak egy kicsit. És ezek a képek. Milyen boldogok voltunk. Natasának mindig azt a felemet mutatom ami erős és bátor. De nekem is van egy gyenge oldalam, nekem is nagyon fáj, hogy anyu meg apu nincs már itt. Könnyezem....de nem zavar, most nem.

Valaki kopog.....

- Tessék?

- Én vagyok az.- szól halkan a húgom.

- Gyere be!-kértem meg majd sírni kezdtem és össze estem.

Íme a 26. Fejezet :) Bocsi ha kicsit rövidebb lett, őszi szünetben megpróbálok többet és hosszabb részeket hozni. :)

Már csak 11 nap van a szavazásból! :D

Komi határ: 3-4 megjegyzés:) 

By Natália