4. fejezet Már megint ki hív? -.-

Minden hol rend. Na jó ez most így viccesen hangzik de még is csak öt fiú lakik itt. Kicsit 'nagyobb' rendetlenségre számítottam. De mindegy, ez így még is csak jó.
-Meg mutatom a szobádat.-lépett mellém Niall
Miközben fel mentünk a lépcsőn én csak ájuldoztam.Egy ilyen kecóban lakik az én drága jó tesóm?! Tudtad, hogy gazdagok, de hogy ennyire. Na jó, térjünk a lényegre. Miután felmentünk az első emeltre (ugyanis kettő van) meg mutatta kinek hol van a szobája és végül az enyémet is.
-És íme. Ez a tiéd.-nyitott be egy hatalmas szobába
-Hűűűűű.-hát igen nem vagyok a szavak mestere
-Ha valami igazítás kéne, vagy valami rossz vagy...
-Nem Niall, ez csodálatos.-
-Rendben.-mosolyodott el - segítsek ki pakolni?
-Nem köszi. Menni fog.
-Oké. Le megyek kajálni. Kérsz valamit?
-Nem, nem vagyok éhes.
-Hát jóó. Ja igen külön fürdőd is van.-van majd ki nyitott még egy ajtót és ott volt előttem egy hatalmas fürdő.
-Nagyon köszönöm a támogatásotok.
-Ez a minimum amit tehetünk. lépett közelebb Niall
Beállt pár másodpercnyi csend majd én törtem meg.
-Szerintem már nem megyek ki. Szóval jó éjszakát és üzenem a többieknek, hogy nekik is köszönöm!
-Átadom.-majd közelebb lépett és átölelt.
Éreztem az izmait ahogy megfeszül, a Niall 'illatot' és.... ennyi. Ennyi volt az ölelés. Ilyen rövid, ennyit tudtam felfogni.
-Jó éjszakát!-köszönt el
-Neked is!
Miután becsukta az ajtót még egy helyben álltam, hallani akartam a lépteit, ahogy elhagyják az emeletet. Bár ez hülyeség mivel két szobával arrébb van a szobája, de legalább tudom nem az ajtóm előtt áll.
Miután tuti volt, hogy mindenki lent van, gyorsan bementem a fürdőbe és megengedtem a vizet.
Még jó, hogy rögtön a hideg jött. Kis híján le is 'fagytam'.
Nagy nehezen sikerült be állítani a hőfokot és csak folyt rám a langyos víz. Úgy húsz percet el időzhettem a fürdőben majd miután minden rendebe tevéssel kész voltam lehuppantam az ágyra és elővettem a egy régi albumot a táskámból amit mindig magamnál hordok.
Könnyes szemmel néztem őket végig. Benne volt az a kép ahol apu tanít biciklizni, vagy ahol anyuval csinálom Lou szülinapi tortáját. Mire a végére értem patakokban hullottak a könnycseppek. De aztán eszembe jutott valami. Az hogy árva vagyok. Nincs se apukám se anyukám, csak egy testvér, a Világ legjobb testvére. Nem szabad most összetörnöm. Ki kell bírnom, és képes vagy rá! Itt vannak Lou csodás barátai, már most számíthatok rájuk. Már csak egy 'kis' probléma van. A sajtó. Nem szabad, hogy meg tudják. Várjunk csak ! Van még egy! Csak 17 éves vagyok, azaz kis korú! Nem, nem baj! Szerencsére két hét és itt van a szülinapom és tizennyolc éves leszek, a magam ura!
Miután meg vitattam magamban ezeket a problémákat gyorsan ágyba bújtam az álom manók pedig már jöttek is értem.
*************másnap reggel*************

Valami hangoskodásra keltem. Hát persze, hogy megint a telefon csörgés volt az.
-haló?-szóltam bele kómásan
- Jó napot kívánok Dr.Phill vagyok és a bátyja egészsége miatt hívom önt. -ahogy ezt kimondta rögtön nem voltam álmos
-Igen? Mi történt? Ugye minden rendben van?
-Igen. Hála Istennek felébredt és önt szeretné látni meg a ...... szüleit.-hallottam az orvos hangján is ahogy ezt óvatosan mondja
-Ohh.. értem. Ön mondott valamit?
-Nem. Úgy gondolom jobb az ha magától tudja meg.
-Igen, persze. Viszont akkor most rögtön indulok.
-Rendben. Viszlát.-majd ki is nyomta a telefont
Amilyen gyorsan tudtam csak be mentem mindenkihez és mindenkit fölráztam, hogy azonnal keljenek, mert Lou fölébredt
30 perc múlva mindenki az ajtóban állt indulásra készen.
Mivel reggel 06:30 volt így aránylag gyorsan tudtunk menni és 10 perc múlva már a kórházban voltunk.
Szerencsénkre most sem működött a lift , de nagy nehezen fölértünk és pont jött ki az orvos Lou szobájából.
-Jó napot Dr.Phill  a bátyám egészségéről érdeklődöm.
-Jó napot Natasa. A bátyja nagyon jó állapotban van. Bemehetnek hozzá de egyszerre csak egy ember látogassa. Viszont most mennem kell. Viszlát.
-Viszlát.-köszöntem a doktornak aki szerintem már meg se hallott.
-Na jó szerintem ez egyértelmű, hogy Natasa megy be legelőször.-jelentette ki Liam mire mindneki bólogatással válaszolt.
Mély levegőt vettem majd lenyomtam a kilincset és meg láttam az én drága egyetlen bátyusomat.
-Lou! Hát jól vagy!- köszöntem neki majd oda rohantam hozzá és ahogy csak lehetett adtam neki egy óriási ölelést
-Jaj de örülök, hogy látlak. Már annyira rég találkoztunk, bár nem így terveztem a nagy találkozást.-nevette el magát a végén. Hát igen Louis mindig is egy pozitív, vidám ember volt aki mindenen talált valami vicceset.
-Hogy vagy?-kérdeztem vékony alig hallható hangon.
-Hát... a helyzethez képest jól. És ti? Anyuék?
-Lou valamit mondanom kell!-lett komoly a hangom és magabiztos
-Mi történt?- hirtelen ő is komoly lett
-Anyuék............. karamboloztak és nem élték túl....... meghaltak.-itt már nem bírtam tovább és elkezdtem könnyezni,de végig Lou reagálást vártam ami nagyon meglepett.


Bocsii, hogy ilyen későn hoztam a kövit. Meg próbálom mostantól sűrűbben írni:DD
Addig is kérek legalább 2 kommit és 1 feliratkozót :DD 
Komiba a blogról a véleményed:)