Új Blogom:)

Sikeresen megírtam az új blogom prológusát:)

www.facebook.com/l.php?u=http%3A%2F%2Ffriendorlovefanfiction.blogspot.hu%2F&h=gAQHfewLL

Remélem ez a blogom is tetszeni fog. :)

27. Fejezet Biztos?

                                           *Natasa szemszöge*

Hallottam, ahogy Louis elhaló hangon szól, hogy menjek. Nem kellett kétszer kérni, de amint beléptem szörnyű látvány fogadott. Szemem láttára esett össze, a kép amit a kezében tartott leesett a földre, a képkeret pedig össze tört.

- Louis!- rogytam mellé és fejét az ölembe tettem úgy kezdtem kicsit pofozgatni, hogy felébredjen, de nem történt semmi.

- Lou, nem te nem hagyhatsz itt! Kérlek nyisd ki a szemed!- kiabáltam már, de nem történt semmi a többiek  viszont utol értek.

                                             *Harry szemszöge*

Natasa előre rohant minket meg megrohamozott néhány rajongó. Hihetetlen, hogy ezek mindent tudnak rólunk, hogy hol és mikor vagyunk. Nagy nehezen azért átvergődtünk a tömegen, amikor meghallottuk, hogy valaki kiabál. Hirtelen mindenki megtorpant, de szerencsére Niall észbe kapott és fölrohant a lépcsőn utána pedig én. Követtük a hangokat és megláttuk a földön Natasát és az....az ölében Louis-t.

- Lou, nem te nem hagyhatsz itt! Kérlek nyisd ki a szemed!- kiabálta keservesen Natasa, de nem történt semmi. Ott feküdt eszméletlenül a legjobb barátom.

- Hívom a mentőket!!- szólt Liam, majd elővette a telefont, de nem csinált semmit.

- Akkor nem hívod??

- De, hogy van magyarul?- esett pánikba.

- Úristen Payne, már ennyit nem lehet rád bízni?- akadtam ki majd kikaptam a kezéből a telefont és tárcsáztam a számot. Nem törődve a nyelvvel elmondtam a angolul az infókat a mentősek pedig azt mondták, néhány perc és itt vannak.

Amíg vártunk Lou-t feltettük az ágyra, Natasa meg végig fogta a kezét és beszélt hozzá, hogy "Louis ébredj fel!" "Nem hagyhatsz itt!" és keservesen sírt. Olyan rossz volt így látni őket. Niall próbálta vigasztalni Natasát, de ez nem igazán jött össze. Csöngettetek. Megjöttek a mentősök, Móni felkísérte őket, majd egy orvos megvizsgálta a barátomat. Valamit, mondott, de nem értettem.

                                          *Natasa szemszöge*

Végre, hogy megjött az orvos.

- Mi a baja?- szipogtam.

- Egyszerű kimerülés.

- De miért nem ébred fel?

- Mint mondtam, kimerülés és nagyon kimerült. Pár óráig még aludni fog, komolyabb baja nincs.- kezet fogtam az orvossal majd távozott.

- Na mit mondott?- ugrott mellém Harry.

- Csak, hogy kimerült és pihenni e kell.- mosolyogtam biztatóan mire ő is mosolygott.

*Pár órával később*

Épp a nappaliban néztük a tv-t amikor Lou battyogott le a lépcsőről. Mi csak néztük ő pedig a konyhába ment. Gyorsan felpattantam és utána mentem.

- Jól vagy?- öleltem át szorosan, kis ideig habozott majd vissza ölelt.

- Igen, jobban.- mosolygott.

- Az orvos azt mondta kimerültél.

Nem mondott semmit csak kiment a többiekhez.

- Jól vagy tesó?- ölelte meg Hazz.

- Természetesen.- nevette el magát, majd levágta magát az én helyemre.

Órákig csak néztük a tv-t még szerencse, hogy betudtuk állítani angolra így ők is értették a filmet. De minden jónak vége van egyszer, így ennek is. Liam telefonja csörgött.

- Halo?Igen…..Tudjuk…..Most?......Oké, indulunk. Paul hívott, hogy menjünk a hotelbe, mert holnap korán kell kelni.

- Akkor holnap találkoztunk.- néztem Mónira.

- Nagyon köszönöm.- ölelt meg erősen, majd sorra ölelte a srácokat, a taxi is megérkezett és 20 perc alatt már a hotelban voltunk.

- Remek. Mindenki itt van?- jött Paul.

- Igen.

- Akkor itt van a holnapi menetrend.

07:30  Kelés

08:00 Reggeli

10:00 Rádiós megjelenés

10:45 Koncertpróba

12:00 Ruhapróba

13:00 Ebéd

13:30 Autogramosztás, fénykép készítés Directionerekkel

14:40 Pihenés

16:00 Főpróba

18:00 V.I.P. jegyesekkel találkozás és beszélgetés

18:30 Sminkelés és átöltözés

19:00 koncert

Hát mit ne mondjak elég jól bevannak osztva szinte percre pontosan.

 - Akkor én most aszem’ megyek aludni.- vakarta a tarkóját Li

- Nem csak te, mindenki!- nézett ránk.

Mindenki elvonult, először én mentem a fürdőbe, majd Niall.

Már majdnem elaludtam, amikor éreztem, hogy besüpped egy kicsit az ágy, szóval Ő is itt van.

- Alszol?- szólalt meg.

- Nem.

- Izgulsz?

- Nem.

- Héé, ugye minden rendben?- fordított meg.

- Persze, csak álmos vagyok. – mosolyogtam rá és kezemmel megsimítottam a puha bőrét. Ő is mosolygott majd egyre közeledett, majd megcsókolt. A pillangók újra felébredtek a gyomromban és csakúgy szárnyaltak. Annyira szeretem ezt a haspókot. Mire észbe kapok már csak egy boxer van rajta rajtam pedig egy melltartó és bugyi. Kicsit eltoltam magamtól.

- Óó, bocsi nem akartam csak annyira…- szabadkozott, de én újra megcsókoltam.

- Nem a te hibád.- csókoltam tovább, majd a boxeréhez nyúltam, de most ő állított le.

- Akarod?

- Igen.- pirultam el.

- Biztos? Én várok rád ameddig csak kell!- nézett rám azokkal a gyönyörű kék szemeivel.

- Biztos.

Majd tovább csókolt hevesen, de ugyan akkor lágyan.

A többi pedig már történelem.

Hát akkor ez lett volna a 27. Fejezet :)

Várnák pár komit, hogy tudjam mi a véleményetek a blogról.

Már nincs sok a szavazás végéig :D Elég szoros eddig az állás.

Van egy új blogom, hamarosan jön a prológus is :) 

http://friendorlovefanfiction.blogspot.hu/

26. Fejezet Nekem is van egy gyenge oldalam

- Ja igen, szóval arra gondoltam, hogy Móni jöhetne velünk.
 - Ezt kifejtenéd kicsit jobban?
 - Hát.... Ő most fejezte be a tanulmányit, vagyis inkább félbe hagyta és fél attól, hogy az a barom bármikor rá találhat. Így arra gondoltam, hogy kijöhetne velünk Angliába LAKNI!- emeltem ki a lakni szócskát.
- Ez biztos jó ötlet? Mármint nem az a típus, hogy "Jaj, a One Direction-nal fogok együtt lakni posztoljunk gyorsan!" ?- kérdezte félve Liam.
 - Nem! Hisz egyszer már haza jöttem és nála szálltam, meg, vagyis a régi házunkban.-pillantottam Loura aki elmélyülten gondolkodott, gondolom, hogy jó ötlet e, végül megszólalt:
- Ha Paul engedi tőlem okés. - Srácok?-fordultam a többiek felé. - Jöhet, de a kajáimat nem fogja felfalni.-egyezett bele Niall
- Felőlem jöhet, csak a tükröket nem bántsa.- dőlt hátra Zayn
- Liam?
 - Ha azt mondod, hogy megbízható akkor jöhet.- mosolygott.
 - Na Hazz? Egy lány. Egy fúi. És mindketten szinglik. Mi lesz itt? Megcsalsz? Vagy hű maradsz?- színészkedett Lou -
Nyugodj már le Boo Bear! Nem csinálok vele semmit!- nevetett Hazz
- Óó igen? Önmegtartózkodás?- nevetett Lou
- Nem, csak már van egy másik lány.- és rám nézett.
- Ugy nem Natasa?- hördült fel Niall.
 - Persze, hogy nem.- nevetett.
- Akkor kivele Harry!
 - Wikinek hívják és Londonban ismertem meg.
- Akkor minek kellett Natasára nézni?
- Mert ő már tudta.
- Te tudtad, hogy Harry-nek van valakije?- fordított maga felé Niall.
- Hát igen.... reggel mondta amikor utána jöttem, csak megkért, hogy ne szóljak egy szót se!- védekeztem.
A nap további részében Harry-t faggattuk egy kicsit, majd mutatott egy képet róla.

- Cuki, de remélem nem a következő 'ágyasod' !- néztem szúrósan Harry-re 

- Nem, ő más. Annyira gyönyörű és kedves. Ő annyira....

- Szóval megcsalsz csak még is.- szipogott Lou és letörölte a nem létező könnyeit.

- Jaj, Boo Bear téged is szeretlek.- majd adott egy ölelést neki.

A nap további részében mindenki elvonult a saját szobájába. Niall kicsit fáradt volt ő így ledőlt aludni én pedig csak néztem, hogy milyen édesen alszik az én ír barátom.

Milyen szerencsés vagyok azok után is, hogy elvesztettem a szüleimet.

Előkaptam a laptopom és kicsit felnéztem netre.

Facebook-on 222 új barátnak jelölés, 300 új üzenet és 345 értesítésem érkezett.

Íme néhány az üzenetek közül:

" Igaz, hogy te vagy Louis húga és Niall barátnője??"

" Szállj le az ÉÉN férjemről vagy megkeserülöd te cafka!! :OO"

Na igen ez egy kicsit durva volt azért... de vannak itt még kedvesek, inkább azokat olvastam.

" Szia. Igaz, én akartam Nill barátnője lenni, de ha te vagy az és Niall boldog akkor én is az vagyok! De aztán meg ne bántsd, mert megismered a másik énemet is :D !"

Ettől kicsit elmosolyodtam majd vissza írtam neki.

" Szia. örülök, hogy így vélekedsz róla és nyugi, nem fogom megbántani, de sosem szeretném elvenni a Directionerektől Niellert."

 Majd megnyomtam a küldés gombot és áttértem twittere.

Kisé gyarapodott a követőim száma és itt is kaptam üzeneteket.

Pár emberkét vissza követtem, aki valami szépet írt és frissítettem az állapotomat.

@Natasa_Tomlinson csodás nap csodás helyen és holnap csodás nap CSODÁLATOS emberekkel! Szeretlek MAGYARORSZÁG xx

Kikapcsoltam a gépet majd néztem még egy kicsit az én szőke barátomat majd valaki vadul kezdett dörömbölni az ajtón. Gyorsan kisiettem, nehogy Niall felébredjen.

- Mi az?

- Lou eltűnt!!

- MIII?

- Igen! Azt mondta, hogy 10 perc múlva a halban, de az félórája volt, és a telefont se veszi fel. Jah, és ha kérdeznéd a szobában sincs!- mondta el egy szuszra Liam.

- 2 prc múlva legyen mindenki itt! Addig felkeltem Niall-t!- utasítottam 

- Niall! Niall!klj fel! Lou eltűnt!-kezdtem rázogatni, hát igen nem a legnyugodtabban ébresztgettem. Mondjuk Lou-ról van szó, az egyetlen család tagomról.

- Mi? Mi van?- ébredzett

- Louis eltűnt!- kezdtem zokogni.

Gyorsan felpattant majd mellém sietett, átölelt. A hajamat kezdte el simogatni.

- Nyugi, minden rendben lesz! Jól van érzem!-vigasztalt

- Nekem kéne érezni. Nekem! Én vagyok a testvére!Ő megérezte, hogy elraboltak. De Én? Én vagyok a világ legrosszabb testvére!- akadtam ki végleg és sírógörcsbe kezdtem. Pont ekkor érkeztek meg a többiek.

- Mi történt?- ugrott mellém Liam és simogatni kezdte a hátamat, de én tovább sírtam Niall meg mesélt.

- Natasa te nagyon jó testvér vagy! Ez nem a te hibád!

Vigasztaltak még pár percig majd össze szedtem magam és gondolkozni kezdtem, hogy hová mehetett, majd eszembe jutott valami.

- Tudom már hol lehet!- majd tárcsázni kezdtem Mónit.

- Szia!- köszönt félve.

- Kérlek válaszolj, Lou ott van?-nem mondott semmit.- Kérlek Válaszolj!- kezdtem megint sírni.

- Igen, itt van. Sajnálom, hogy nem szóltam, de megkért rá!

- Már is indulunk.-letettem a telót majd a srácok felé fordultam.- A régi házunkban van.

Gyorsan össze kaptuk magunkat majd 20 perc alatt 'haza' értünk. Amilyen gyorsan csak tudtam szaladtam a bejárathoz és a csengőt nyomtam.

- Szia!-nyitott ajtót Móni.

- Szia, hol van?

- A szobádban.- mondta halkan.

                                                                  *Louis szemszöge*

A srácok már biztosan keresnek, és tuti kifognak akadni, hogy nem szóltam, de nem érdekel!

Itt vagyok, itt. Ahol...ahol laktam....vagyis talán csak megszálltam?? Ez az illat, már nem a régi, csak egy kicsit. És ezek a képek. Milyen boldogok voltunk. Natasának mindig azt a felemet mutatom ami erős és bátor. De nekem is van egy gyenge oldalam, nekem is nagyon fáj, hogy anyu meg apu nincs már itt. Könnyezem....de nem zavar, most nem.

Valaki kopog.....

- Tessék?

- Én vagyok az.- szól halkan a húgom.

- Gyere be!-kértem meg majd sírni kezdtem és össze estem.

Íme a 26. Fejezet :) Bocsi ha kicsit rövidebb lett, őszi szünetben megpróbálok többet és hosszabb részeket hozni. :)

Már csak 11 nap van a szavazásból! :D

Komi határ: 3-4 megjegyzés:) 

By Natália

 

 

25. Fejezet Beszélgetés

Remekül aludtam. Mondjuk nem csoda. Itt vagyok Magyarországon azokkal az emberekkel akik a mindent jelentik számomra. De hány óra is van? Reggel 9.
- Niall! Jó reggelt!-keltegettem és közben adtam pár csókot.
- Ez a legjobb reggelem.- szólt rekedtes reggeli hangon, majd vissza csókolt.
- Én kelek, mert még fel kell hívnom Mónit, hogy jó e ha ma találkozunk.- keltem fel.
- Látom nagyon fontos számodra.- mosolyodott el.- elkísérjelek?
- Nem, nem kell, egyedül szeretnék menni.
Be vonultam a fürdőbe és elvégeztem a szokásos teendőket.
Kicsit válogattam a ruhák között majd nagy nehezen emellett döntöttem:

 Gyorsan tárcsáztam Mónit:
- Sziaa!- üdvözöltem lelkesen
- Natasa? Mizu? Hol vagy?- bombázott a kérdéseivel
- Itt Magyarországon.
- MII? De ugye most nem azért, mert megint össze vesztetek?- hallottam a hangjában az ijedtséget.
- Nem, nyugi. 20-dika miatt jöttünk és arra gondoltam, hogy találkozhatnánk, ha neked most jó?!
- Persze, nekem tökéletes. Mikor és hol?
- Mondjuk 2 óra múlva a Vörösmarty téri Gerbaeud-ban? (Zserbó)
- Uuu, nem is tudom, így is nehezen jövök ki a fizuból, nekem az drága lenne.- mondta csalódottan
- Én állom, hisz te meg ki jöttél elém még anno a reptére.- nevettem kedvesen
- Háát legyen. Akkor 2 óra múlva Gerbaeud-ban. Szia
- Szia.
- Na? Akkor ma eltűnsz?-közeledett Niall
- Ezt meg, hogy értsem?- nevettem fel
- Nem mintha hallgatóztam volna, de mintha 2 óra múlva találkozni fogsz valakivel.- vonta fel szemöldökét.
- Ja igen.- mosolyogtam huncutul.
- És mi addig mit csinálunk?
- Hát.... szerveztem nektek egy fellépést.
- Hogy MIII?- akadt kicsit ki.- És te nem leszel ott?
- Nyugi ma csak próbálni fogtok, a 'nagy' fellépés holnap lesz és én természetesen ott leszek.- nyomtam egy puszit az orrára.
- Így már jobban hangzik.- suttogta a fülembe közben a nyakamat puszilta.
- Akkor megyünk enni?
- Ez nem kérdés.- nézett rám ijedten
Már mindenki lent volt mikor mi is leértünk.
- Sziasztok.- köszöntem mosolygósan
- Szia, Paul beavatott minket a te kis tervedbe.- nézett rám kissé szúrósan Harry
- És talán valami baj van vele?
- Ha ott lennél akkor semmi kifogásunk nem lenne.- nézett a többiekre akik együtt értően bólintottak egyet.
- Jaj, bocsi, de nem megy, már megbeszéltem egy találkozót.- sajnálkoztam és egy szomorú fejet vágtam, persze a számsarkában ott volt az a kis mosoly.
- Aha.... Hát ez szép....
- De most komolyan ez a nagy gond?- csodálkoztam miközben kihozták a reggelit.

- Igen, hisz elutaztunk tök messzire, hogy neked jó legyen erre te itt szervezkedsz, utána pedig eltűnsz.- csattant fel majd felugrott és felrohant, gondolom a szobába.
- Most ti is haragszotok rám?- néztem rájuk
Ők csak rázták a fejüket, hogy nem.
- Utána megyek.- tápászkodtam fel
Kicsit hezitáltam, hogy benyissak vagy ne, végül kopogtam.
- Ki az?
- Natasa vagyok. Bejöhetek?
Nem jött válasz. Kicsit bátortalanul, de benyitottam.
- Mit akarsz?
- Csak bocsánatot kérni, nem tudtam, hogy neked ekkora áldozat volt ide jönni.- ironizáltam a végén.
- Nem, nem volt AKKORA áldozat.- emelte ki az 'akkora' szócskát.
- Akkor?
- Csak sajnálom, hogy nem leszel velünk.
Miközben beszéltünk egyszer sem nézett a szemembe.
 - Harry, én tényleg sajnálom, hogy a próbán nem leszek itt, nem gondoltam volna, hogy ez ennyire számít.-hajtottam le a fejemet.
Ő felállt és elém lépett majd mutató ujjával felemelte a fejemet.
- Te ne sajnáld csak én reagáltam túl a dolgokat. Tudod van egy lány.....
-Ooo, szóval erről fúj a szél.- néztem rá kacéran
- Igen, és pont találkoztunk volna amikor te bejelentetted, hogy haza akarsz jönni.
- Oh.
- Hát igen...
- De két nap múlva pedig vissza megyünk.- néztem rá bizakodóan.
- Igen-igen, szóval sajnálom, hogy így kiakadtam.
- Én meg, hogy miattam nem tudtál találkozni azzal a titokzatos lánnyal.- mosolyogtam kedvesen.
- Annak a titokzatos lánynak Wiki a neve.- húzta ki magát
- Hmm, remélem majd nekem is bemutatod.
- Csak mindent a maga idejében, először én aztán majd meglátjuk.
- Remek meglátás Styles.- ezen persze mindketten nevettünk.
- Viszont nem megyünk vissza? A többiek a végén valami rosszra gondolnak.
- De menjünk.
Lent már mindenki izgatottan várt.
- Hééé, hol a kajám?- néztem szúrósan Niallra
- Hát... nem tudtam mikor jössz vissza, és nem akartam, hogy a végén kárba vészen.- nézett rám kutyaszemekkel amiknek persze nem tudtam ellen állni.
- És az enyémet is meg kellett enni?- nézett Harry unottan
- Ühüm....
Rendeltünk egy újabb adag kaját és Paul is megérkezett. Részletesen elmesélte a srácoknak napi programot majd mindenki ment  a dolgára.
Pont időben értem a megbeszélt helyre.

Kicsit nézelődtem, hogy itt van e már végül egy kis asztalánál megtaláltam.
- Szia Móni!.- üdvözöltem boldogan
- Natasa, juj de régen láttalak.- ugrott fel majd adott egy nagy ölelést.
- Miújság?
- Ezt én kérdezhetném.- nevetett.
- Hát, élem a boldognak mondható életemet.
- Talán valami baj van?- komorult el.
- Nem dehogy.- nevettem
Gyorsan leadtuk a rendelést, bár Mónit kicsit noszogatni kellett, hogy ne csak egy pohár vizet rendeljen hisz én állom. Így mindketten ettünk egy-egy zserbót és ittunk meleg tejet. Oké, ez így furcsán hangzik, de az esett jól.
- És mi a helyzet a kiszemelteddel?- tértem rögtön a témára.
- Hát.... Nem igazán jött össze.- halkult el
- Figyi, ha nem szeretnéd, nem kell el mondanod.- jöttem kicsit zavarba, hisz azért annyira nem ismerjük egymást, hogy rögtön elmondjuk minden problémáinkat.
- De-de, egy barátom sincs, és így jobb lesz. Szóval elmentünk és Ő is ott volt. Első nap nem nagyon beszéltünk, de folyton magamon érzetem a tekintetét, másnap viszont másnap elmentünk egy buliba és ott nagyon nyomult.- itt kicsit elhalkult és a földet pásztázta.- Aztán....aztán elment mellettem, de a fülembe súgta, hogy "az ajtó mögött várlak". Először nem értettem, de mikor megláttam az ajtót gondoltam, hogy oda kell mennem. Kicsit hezitáltam, hogy bemenjek vagy ne, de már annyit ittam, hogy nem voltam elég józan ahhoz, hogy nemet mondjak így bementem. Ő...ő. pedig rám vetette magát...- itt elcsuklott a hangja és kicsordult egy könnycsepp.
Gyorsan elővettem egy zsepit és átnyújtottam neki. Gyorsan letörölte a könnyeket.
- De ugye-ugye n-nem?- gondoltam rögtön a legrosszabbra.
- Nem, szerencsére egy lámpával leütöttem és elrohantam, azóta rettegek, hogy megkeres.- láttam rajta, hogy kicsit remeg, így megfogtam a kezét, hát ha így kicsit megnyugszik.
- Annyira sajnálom.
- Áááh, nekem sose volt szerencsém a fiúkkal, és már nem is lesz.
- Ilyet ne is mondj, még csak 19 vagy, előtted az élet.
- Ez most nagyon anyás volt.- ezen persze mindketten nevettünk.
Épp mondani akartam egy jó ötletet amikor megcsörrent a telefonóm. Niall volt az.
- Bocs, csak ezt fel kell vennem.-  csak bólintott kedvesen
- Szia Niall, mizu?
- Semmi, most próbáltuk el a dalokat, és egy csomó fan van kint.- a végén már nevetett.- És veled mizu?
- Hát támadt egy remek ötletem, de ehhez majd a srácok is kellenek.
- Nagyon komolynak hangzik...
- Mert az is.
- Na jó, mi 2 óra és végzünk, utá...
- De ugye a 2 órában az is benne van, hogy fényképet csináltok meg autogramokat osztotok?- vágtam közbe.
- Húú, de harcias lett valaki.
- Igen, mert tudom, hogy mennyire szeretnek a magyar fanok és, hogy mennyien vannak.
- Sokan?
- Nem.
-NEM?!
- Annál is többen.
- Jól van, akkor 3 óra és végzünk.
-Remek, addigra én is a hotelban találkozunk, Szia.
-Szia.
Kicsit kivirultan néztem Mónira.
- Na mi volt?
- Lesz holnap egy One Direction koncert és arra próbálnak.
- Húúú, de jó. Bár a jegyek biztosan elkeltek már.... majd az utolsó sorokba megpróbálok szerezni-szontyolodott el.
- Ugye nem képzelted, hogy majd a kukák mellől nézed? Szépen jössz velem és kapsz egy VIP jegyet!
- Ezt nem fogadhatom el.
- De!Hisz ismersz, tudod, hogy kivagyok, hol élek, kikkel, te pedig nem mondtad el senkinek! Ez a legkevesebb.
- Legyen.
 Még beszélgettünk egy kicsit, de sajnos mennie kellett dolgozni. Még gyorsan megkérdeztem, hogy hol, de ő csak annyit mondott, hogy "nem álmaim munkahelye az biztos".
Mire vissza értem a hotelba már mindenki ott volt, ráadásul a mi szobánkba, azaz ahol Niall és én alszom.
- Na, milyen volt a beszélgetés?- köszöntött Lou majd megölelt.
- Nagyon jó, pont erről szeretnék veletek beszélni.
- Hallgatunk.
Elmeséltem nekik, hogy min ment át szegény Móni. Bő félórán át meséltem amikor Niall szakított meg.
- És mi az a nagyon fontos? Nem mintha unalmas lenne, csak éhes vagyok!- nyöszörgött a végére, hogy "élethű legyen''.
- Ja igen, szóval arra gondoltam, hogy......


Remélem tetszett ez a rész is :)
 Páran már írtatok rám fb-on, hogy szeretnétek társírók lenni, de még senki sem küldött folytatást, bár a döntés a ti kezetekben van. Eddig úgy néz ki, hogy nem is lesz a szavazás alapján.
Szeretnék pár komit, hogy lássam a ti véleményeteket a blogról. :D
Ha nem siettek hagyatok magatok után nyomot :D

24. Fejezet Egy csodás nap Magyarországon.

És itt vagyunk! Itthon! Magyar földön. El sem hiszem. Pár könnyt el is ejtettem, de a többit gyorsan letöröltem.
Készítettem egy gyors képet is:

Majd elkezdtük az ereszkedést. Kivételesen Lou mellett ültem és folyamatosan szorongattam a kezét.
Szerencsére nem volt sok fotós, így gyorsan fölkaptuk a cuccainkat és bepakoltunk egy taxiba, majd egyenesen a hotelhoz mentünk.
Minden szobában ketten voltak, kivéve Harry,Liam meg Zayn, Louis-Eleanor, Niall és én.
Miénk volt a 622-es szoba.
A hordárok felcipelték a bőröndöket, így nekünk csak magunkat kellett vinni.
A lakosztály valami gyönyörű volt.

- Niall ez gyönyörű!.- néztem bele mélykék szemébe.
- Te csak szebbé teszed.- majd adott egy csókot.
- Most viszont és megmutatom neked Budapestet.
- Már alig várom.- és egy újabb csókot adott, amibe muszáj volt bele mosolyognom, ő pedig beleharapott az ajakamba, és tovább csókolt.
- Na akko.... Oo, csak nem rosszkor?- nevetett Hazz
- Nem, pont jókor. Többiek?
- Lent várnak.
- Remek akkor induljunk.
Kb. úgy nézhettem ki, mint egy 10 éves. Össze-vissza ugráltam és egy hatalmas vigyor volt az arcomon.
- Na mehetünk?-ugrottam rá Lou-ra.
- Persze.- majd egy puszit nyomott az arcomra.
- A taxi hamarosan itt van.- nézett az órájára Liam
- MI? Ti komolyan taxival akartátok megnézni a várost?- nyitottam tágra a szemem.
- Hát arra gondoltam...-vakarta a tarkóját Li
- Hát rosszul gondoltad.- nevettem el magam
- Akkor vezess minket.-karolt belém Niall



******

Hát ez valami gyönyörű volt.
És a tűzijáték. Meg Niall. Uhh. Íme néhány kép:

Parlament:

Lánchíd:

Hősök tere:
                           

Budai Vár:

                           

Tűzijáték:

Ez az egész nap fenomenális volt. Szerencsére nem sokan ismerték fel a srácokat, de van egy ötletem.

És Niall....hát ő is annyira cuki volt.

Találkoztunk néhány magyarral akik nem igen tudtak angolul, és Niall meg magyarul, én pedig kissé szemét voltam, mivel a háttérből néztem az egészet, de Niall nagyon jól állta a próbát, és még néhány szót meg is tanult magyarul, például: szeretlek. Na jó, csak ezt az egyet, de ezt nagyon édesen mondja. 

- Min gondolkozol ennyire drága?- lóbálta a kezét a fejem előtt Niall

- Csak, hogy mennyire aranyos voltál ma.

- Ugye milyen szépen mondom, hogy "szeretlek"?- na itt muszáj volt nevetnem.- Hé? Talán nem mondom elég szépen, vagy valamit rosszul mondtam?-ijedt meg

-Nem, csak annyira cuki, ahogy mondod.- majd egy puszit nyomtam az arcára, amiből ő egy szenvedélyes csókot formált.

- Viszont enni is kellene valamit.- szakítottam meg a csókunkat.

- Igazad van.- majd megint megcsókolt.

- Szólok a többieknek, jössz?-nézett rám.

- Persze.

Gyorsan beszóltunk mindenkihez, bár Louis-ék kicsit elvoltak foglalva, de mindegy....majd folytatják később. 

Mivel este 11 volt, így csak a svédasztalról lehetett enni, és mivel Niall a felét felfalta így a többiek épp, hogy maradt valami.

- Remek Horan, felzabáltad a kajáNKAT ÉS ÉHESEK VAGYUNK!-akadt ki Zayn

- Nyugi Zayn, itt is van kajálda.

- Igen?-csillant fel Niall szeme

- Igen, de nem neked.- nézett rá szúrósan

- Szóval akkor indulunk?- nevetett El

- Ja, mert itt fogok éhen halni. Hova is megyünk?

- Mcdonald's.

- Széép és finom.-mosolygott Niall

Oda már kocsival mentünk, viszont a srácok ragaszkodtak ahhoz, hogy ott együk meg a kaját és ne vigyük el. Ezt nem nagyon értettem, de végül ott kajáltunk és mindenki jól megpakolta a tálcáját.

- Hát én jól laktam.- dőltem hátra a széken

- Én is.- jelentette ki Niall

Erre persze, mindenki rá nézett ő pedig csak röhögött.

- Dehogy csak vicceltem. 

Gyorsan össze szedtük magunkat és vissza mentünk a hotelba.

- Holnapra mi a terv?- villantottam egy 100 wattos mosolyt.

- Hát, holnap nincs semmi.

- Remek, akkor meglátogatom Mónit.

- Ki az a Móni?- vonta fel a szemöldökét Niall

- Az a lány akinek kiadtam a szüleink lakását.- néztem Louisra aki csak mellém jött és adott egy nagy ölelést.

- Viszont én álmos vagyok, szóval.....-húzta a szót

- Persze, szerintem hosszú napunk volt, úgyhogy jó éjszakát mindenkinek.- majd mindenki adott mindenkinek egy ölelést és elvonultunk a szobánkba.

És ez lett volna a 24. Fejezet. Mint látjátok új lett a design, amit utólag is köszönök Gabriella Szabónak. Az újítás még az is, hogy Chat is található :)

Örülnék 4-5 kominak:)

23. Fejezet Magyarország

Gyorsan megkajáltunk és kicsit Eleanort is megismertük.
- Srácok van egy rossz hírem.-törtem meg a nevetgélést
- Mi az?
- A koncert. Ma van!
- Uuuu, tényleg.-csapott a fejéhez Liam
- Hány óra?
- Negyed három. Jól elbeszélgettük az időt.
- Én akkor megyek is.-pattant fel El
- Mi? De hova?-rántotta vissza Lou El-t.
- Nektek koncert, nekem meg holnap suli.
- Jaj, ne már. Biztos nem tudsz jönni?
- Sajnálom Louis, de biztos.-majd adott neki egy csókot és elindult kifele.
- Akkor legalább elkísérlek. Az még bele fér, nem?
- De.-nevetett fel 
Nagyon szimpatikus nekem ez az Eleanor. Ráadásul még gyönyörű is. Nagy mázlija van az én bátyámnak vele.
- Na akkor indulás készülődni.-parancsoltam rájuk.
- De ugye te jössz a koncertre?-nézett rám Niall kutyaszemekkel
- Ha ennyire akarjátok.-erre mindenki nevetni kezdett majd szép sorjában felszállingóztak öltözködni. Addig én gyorsan elmosogattam és....és valami csörög. Ja, az én telóm. Oké, ügyes vagyok.
- Szia Louuu!-kiabáltam a telefonba
- Szia, de erre szükség volt?
- Mire?
- Hogy a telefonba kiabálj? De mindegy, figyu, én egyenesen az arénába megyek, szóval amint ész vagytok rögtön gyertek, mert Paul hívott, hogy szeretne még mondani valamit.
- Rendben, 10 perc és indulunk.-majd letettem
A srácokat nagy nehezen össze hoztam. Hát igen.... Niall kajált, Zayn órákig állt a tükör előtt, Liam...Liam hol is van? Ja a kocsiban vár minket.....Harry pedig..... ő pedig épp jön a lépcsőn és lefelé ráncigálja Zayn-t.
- Kösz Harry.-mosolyogtam rá
- Nincs mit.
- Héé haver, a hajam még nem tökéletes.-nyöszörgött Zayn ahogy a lenti tükörben próbálta megcsinálni.
- Ugye tudod, hogy majd profi fodrászok fogják megcsinálni a hajadat?
- Igen, de....
- Akkor jó, MEHETÜNK?-kiabáltam, hogy Niall is meghallja, és  siker, teli szájjal jött ki a konyhából az én ír manóm.
Még szerencse, hogy Lou külön ment, mert így is alig fértünk el egy kocsiban, és kettővel meg nem akartunk menni, mert Zayn nem volt hajlandó vezetni, Niall kajált, Harry pedig..... őt nem is kérdeztünk. Na mindegy,csak egy rendőr meg ne állítson.
Sikeresen, kisebb késéssel de megérkeztünk.
Szerencsére nem volt sok rajongó és könnyen bevergődtünk az arénába, ahol Lou épp focizott.
- Na végre, hogy ide értetek.
- Ja, volt egy kisebb dugó, de mi volt olyan fontos?
- Paul az öltözőben várja már magukat.-jött oda egy 30 év körüli nő, majd követtük és elértünk a célba.
- Pont jókor, és még Natasa is itt van, ez tökéletes. Szóval arról lenne szó, hogy lenne egy jótékonysági bál amin részt kellene, hogy vegyetek.
- Ez jól hangzik.-mosolyogtam kedvesen
- És mikor lenne? 
- Mához egy hétre. Nincs semmi egyéb programotok, ugye?
- Nincs.
- Remek, akkor ezt meg s beszéltük. Még van 2 óra egy kis próbáig utána meg 1,5 óra kezdésig. Addig nyugodtan pihenjetek, vagy menjetek ki autogrammot osztani, de messzire már ne nagyon kószáljatok.-majd kiment
- Ma hányadika is van?-vakarta a tarkóját Zayn
- Öö.. 20-dika  van.- itt kicsit elcsuklott a hangom
-Minden rendbe? -jött mellém gyorsan Niall és átölelt
- Persze, csak.... csak ma van augusztus 20.-és Louis-ra néztem, kis idő kellett de neki is leesett.
- Úristen! -majd mellém ugrott és erősen átölet így Niall kicsit eltávolodott.
- És miért olyan nagy szám ez?
- Haza akarok menni!-jelentettem ki
- Paul azt mondta, ne menjünk már nagyon messze.-emlékeztetett Liam
- Nem. Én haza. Haza, Magyarországra!-erre persze mindenki ledöbbent csak Louis nem ő továbbra is ölelt és éreztem, hogy bólint egyet.
- Mi????-horkant fel Harry
- Igen, Magyarországra akarok menni.-erősködtem
Louis kicsit eltolt magától:
- Azért magyarázzuk el nekik, miért akarsz ilyen gyorsan elszökni.
- Rendben, de te mondd el, nekem nincs hozzá erőm.


                                                            *Louis szemszöge*

Pontosan tudom, miért akar Natasa ennyire haza menni.
Ma van augusztus 20. és ő Magyarországon élt. Ott ez a dátum, nagyon fontos és Natasa ezt mindig megünnepelte. Míg én is otthon voltam kimentünk a szabadba és onnan néztük a tűzijátékot. 
- Rendben, de te mondd el, nekem nincs hozzá erőm.-kért meg
- Persze.- majd egy puszit nyomtam a homlokára.
- Szóval?-türelmetlenkedtek a többiek.
- Szóval, Natasa Magyarországra akar menni, mert ma van augusztus 20. Nektek ez a dátum semmit nem jelent, de neki és nekem sokat. Magyarországon az egyik legrégibb magyar ünnepnap: Szent István király napja, az államalapítás ünnepe. Ilyenkor mindig rendezvények szoktak lenni az egész országban és este pedig tűízjáték amit, mindig a Budai Vár oldalából szoktunk nézni. Natasának ez volt az egyik kedvenc ünnepe, és hiába volt 5 éves vagy 15 éves, ő mindig ugyan azzal a lelkesedéssel várta ezt az ünnepet. Ő haza akar repülni és pedig támogatom, sőt amint vége a koncertnek utána megyek!-fejeztem be a monológomat.
- MI? -nézettem rá csillogó szemekkel Nata
- Jól át gondoltad te ezt? 
- Igen, mióta megalakult a One Direction egyszer sem voltam otthon, persze nagyon örülök, hogy így történt hisz csodálatos barátokra leltem meg minden, de   de azért most, hogy így eszembe jutott hiányzik.
- Ha ti mentek, én is!-jelentette ki Niall majd átölelte Natasát hátulról
A többiek csak néztek.
- Én is megyek!- tette fel a kezét Zayn
- Én is.- jelentkezett Harry
- Hát gondolom... inni is fogtok így kell valaki aki segít a szállodába vinni titeket, én is megyek!-nevetett Liam 
- Srácok ez komoly?-könnyezett Nata
- Igen, ha neked fontos nekünk is az! -mondta elérzékenyülve Zayn majd egy hatalmas ölelés következett
- Na jó, akkor én foglalok jegyet Magyarországra. -kapta elő telefonját Lou
- Én meg megnézem a programokat.-lelelkesült fel Natasa és sikoltott egyet amit a többiek csak ledermedve néztek én pedig csak röhögtem.
- Húúú, azt hittem csak azok csinálják ezt akik először látnak.
- Hát Malik.... neked aztán van egód.- nevetett Nata


                                                       
                                                                 * Natasa szemszöge*

Kimondhatatlanul boldog vagyok, hogy a srácok így megértenek és még el is jönnek.
Nem tudom, hány napot leszünk M.o-on de muszáj lesz majd meglátogatnom Mónit is. Kíváncsi vagyok mi lett a kiszemeltjével.
Most, hogy így számolom hánykor lesz vége a koncertnek olyan nyolc óra körül lesz. Budapesten akkor van aszem' este hat, a tűzijáték pedig este kilenckor szokott kezdődik. Ha gyorsan össze pakolunk budapesti idő szerint nyolckor már otthon lehetünk. Erre persze muszáj volt valamilyen őrült hangot kiadnom.
- Drágám, minden rendbe?- kérdezte félve Niall
- Persze, csak most számoltam ki, hogy ha vége a koncertnek és gyorsan össze pakolunk, akkor már este nyolckor Budapesten lehetünk. 
-De hisz, nyolc körül van vége a koncertnek.
-Jaj, te kis butus. Budapesten két órával korábban van.- majd villantottam egy 1000 wattos mosolyt.


******

A koncertet gyorsan lezavarták és már is rohantunk haza pakolni. Ja igen, szóltunk Paulnak a kis tervünkről aki persze nem engedte, meg, hogy testőrök nélkül menjünk, így leszünk hatan plusz Lou gyorsan megkérdezte Eleanort aki jön és még Paul és plussz 3 testőr. Most pedig a repülőn ülünk ami egyenesen Magyarosrszágra repít!


Remélem tetszett ez a fejezet is :) Bocsi a betűk mérete miatt...:S Valamit félre nyomhattam.x.D
Ha nem sietsz akkor jó lenne néhány komi, hogy tudjam mi a véleményetek a blogról.
Látom, hogy a többség nem szeretné, hogy legyenn társíró, viszont azt is látom, hogy valaki szeretne lenni, ha tényleg szeretnél lenni, akkor írj egy folytatást, ami a 22-dik fejezet folytatása. :)

Sok sikert :D

22. Fejezet Eleanor Calder

-Haló?-szóltam bele elhaló hangon.
-Lou? Louis?? .....Segíts!-sírt a telefonba Nata
-Natasa, hol hol vagy?
-Nem tudom, segíts!
-jó, de hol vagy? Hová menjünk?
-Valami sötét sikátor és.... és félek!-majd egyre jobban sírt
-Kicsim nyugodj meg, nem lesz semmi baj, és van ott valaki?
-Nem, vagyis igen, van itt két lány, de őket leütöttem.
-Értem, és.....-akartam tovább mondani de ő közbe vágott
-Johann Street 62. Itt vagyok!
-Azonnal indulunk.
-Na mi volt?-kérdezett Liam
-Johann Street 62. Ott van!
Azonnal kocsiba pattantunk és a lehető leggyorsabban oda is értünk.
-Natasa, Natasa hol vagy?-rohantam be a sötét házba
-Louis, itt vagyok!-szólt halkan egy sarokból
Gyorsan oda rohantam hozzá és felhúztam. Ő csak szorosan átölelt.
-Gyere.-húztam a kocsi felé
-Nat, drágám.-szaladt hozzánk Niall.-Végre, hogy itt vagy!-majd át vette tőlem és a kocsihoz mentek

                                                             *Niall szemszöge*

 Most, hogy végre újra karjaimba foghatom rá jöttem mennyire is szeretem.
-Jaj, kincsem jól vagy?
-Most már igen.-bújt hozzám még jobban
A többiek is megölelték majd újra a karjaimba fogtam.
A kocsiban senki nem szólt senkihez, Zayn-en láttam, hogy megkönnyebbült.
Otthon mindenki ment aludni.
Natasa még mindig a kezemet szorongatva jött mellettem.
-Niall!
-Tessék drágám?-fordultam felé
-Aludhatok veled?-sütötte le a szemét
-Persze.-majd felemeltem a fejét és egy puszit nyomtam a szájára, amiből ő egy csókot kreált.-Gyere.-húztam a szobámba majd leültünk az ágyra.
-Elmeséled?
-Majd holnap.
-Rendben. Nat!
-Igen?
-Valamit tudnod kell!
-Mi az?
-Szeretlek! Nagyon!-ő csak nézett, kissé megijedtem.-Minden rendbe?
-A lehető legnagyobb rendbe.-majd bele csúszott az ölembe és csókolózni kezdtünk.
Egyre jobban bele jöttünk, már a pólóját kezdtem levenni amikor leállított.
-Még ne, én még nem állok rá készen!
-Rendben, én addig várok ameddig csak kell.-mosolyogtam rá majd megsimítottam édes kis bőrét
-Köszönöm Niall., én aszem' megyek a fürdőbe.
-Menj csak.

                                                          *Natasa szemszöge*

El sem hiszem, hogy itthon vagyok, de nagyon örülök neki. A tükörbe bele nézve csodálkozom, hogy nem tört össze. Beálltam a zuhany alá és vissza gondoltam arra a csodálatos pár percre amit az előbb Niallal töltöttem. Annyira édesen csókol és azok a szemek áááá, egyértelmű, hogy szeretem, már csak ki kéne mondanom, de nekem ez nem olyan könnyű. Na mindegy majd lesz valahogy. Gyorsan megtörülköztem és felvettem a pizsit és már is mentem az ágyikóba ahol Niall már várt.
-Végre, hogy itt vagy.-suttogta majd magához húzott
-Én is nagyon örülök.-majd mélyen a szemébe néztem
-Tudod, amikor meghallottam mi történ veled először nem is tudtam felfogni, csak álltam és bambultam, persze a tesód, na ő helyettem is intézkedett.
-Ezt meg, hogy érted?
-Hát    felhívta a volt pasidat, hogy ő volt e aki azt mondta, hogy nem. Hát ezt nagy nehezen elhittük,de nehéz volt vele, de amikor hívtad kicsit megkönnyebbült. És amikor meg látott és megölelt látni lehetett, hogy mennyire szeret és fontos vagy számára.
-Nekem is nagyon fontos.-itt kicsit könnyezni kezdtem és szipogtam is
-Héé, most mi a baj?-rémült meg majd lepuszilta a könnycseppeket amikbe bele is mosolyogtam. Jól esik, hogy itt van.
-Semmi, csak.... anyuék.... hiányoznak.
-Csss...-majd magához húzott és úgy aludtunk el.


                                                                *Louis szemszöge*

Nagyon boldog vagyok, hogy Natasa végre itthon és tudom, hogy jó kezekben. Igen, Niallra gondolok. Mikor megölelte akkor láttam igazán, hogy mennyire szereti.
És amikor..... úúú, mi a fene, ez nem az én telóm? Valahol itt van és    it is van!
-Haló?
-Szia Lou! Vártam a hívásod!
-Jaj, Eleanor annyira sajnálom,de szörnyű dolog történt de most már minden oké az a lényeg.-mondtam el egy szuszra
-Mi történt? Jól vagy?
-Hú, igen csak a húgomat elrabolták....-kész itt nem bírtam tovább és megkönnyeztem
-Úristen, de ugye most nem sírsz?
-De, vagy is csak szipogok.
-De már jól van nem?
-Aha, már alszik.
-Akkor mi a baj?
-Megígértem anyuéknak, hogy vigyázni fogok rá, igaz ez az ígéret nem szemtől szembe volt, de mindig komolyan gondolom.
-De Lou, te nem tehetsz erről.-próbált nyugtatgatni a barátnőm
-Persze-persze, figyelj holnap ide tudnál jönni, mondjuk ebédre? Bemutatnálak.-váltottam témát
-Örömmel, most viszont mennem kell, mert a húgom már tépi a fülemet, hogy játszunk.-nevetett édesen
-Menj csak, akkor holnap. Szia
-Szia

****

Nagyon izgulok, remélem minden jól fog elsülni. Ha minden igaz, akkor azt is megkérdezem nem költözne e ide. Ez még Natasának is jól jönne, hisz egyedüli lányként kicsit nehéz lehet neki.
Miután magamra kaptam egy macinacit és egy pólót lesiettem a konyhába. Nagy meglepetésemre Natasa már lent volt és szorgoskodott.
-Jó reggelt húgi.-adtam neki egy puszit
-Jó reggelt Lou, mindjárt kész az omlett.
-Zseniális vagy, de ugye tudod, hogy ma mesélned kell.
-Igen-igen.-sóhajtott egyet majd elém tette a tányért
-Figyelj Pöttöm, ma jönne egy vendég.
-És ki az?
-Eleanor.
-Öö, és ő ki?
-Ezt majd később. Van itthon valami kaja?
-Csak nem főzni fogsz?
-Majd te!
-MI?
- Na jó, légyszi főzz valami finomat!-majd villantottam egy 100 wattos mosolyt
-Ahha, én úgy is ráérek.
-Remek, akkor elmegyek és veszek tésztát és bolognai lesz. Majd jövök.-gyorsan bekaptam az utolsó falatokat és már a supermarketben is voltam. Mivel napszemüveg volt rajtam zárt helyen nem kellett sok és már 5-6 lány vett körül. Az ilyenkor szokásosakat elvégeztem majd össze szedtem a cuccokat és már indultam is haza.



                                                                    *Natasa szemszöge*


Hát kíváncsi vagyok Lou miért kért meg, hogy főzzek, de végül is, már nagyon rég serénykedtem a konyhában.
-Korán keltél.-ölelt át hátulról Niall
-Jöttem főzni. És kész is az adagod, természetesen tripplát kapsz.-majd megfordultam és adtam neki egy csókot amit ő szenvedélyesen folytatott amíg...
-Khm-khm....!-Liam meg nem zavart mi pedig szétrebbentünk.
-Kész a reggeli.-tettem az asztalra. Niall természetesen két perc alatt bekajálta az egészet és Lou is haza ért.
-Na most van 11 óra és 12 órakor vendég érkezik, szóval mindenki szedje össze magát, Nata itt a kaja ezt kéne megfőzni. Harry?  Zayn?
-ööö, alszanak?
-Remek én felébresztem őket ti pedig tegyetek rendet!-majd kettőt tapsolt és már szaladt is fel a lépcsőn.
-Na hallottátok, enyém a konyha úgyhogy kifele. -tuszkoltam ki őket

****
Minden kaja kész és Eleanor most érkezett meg. Hogy honnan tudom? Louis kétszer esett el 3m-en. Szóval minden oké.



                                                                    *Louis szemszöge*

Na végre itt van az én gyönyörűm.
-Szia édes.-mosolyogtam rá édesen majd adtam egy gyors puszit
-Szia.
-Gyere beljebb.
Ujjainkat össze kulcsoltuk így mentünk beljebb.
-Sziasztok.-köszönt kedvesen El
-Helo.-jött az egyhangú válasz
-Szóval azt szeretném mondani, hogy Én és Eleanor egy pár vagyunk.-azt hiszem mindenkit sokkoltam
-Viiii, de jó.-eszmélt fel Nati majd átölelt mindkettőjüket.
-És akkor ő lenne az én bolond húgom.-mutattam be Natit
-Héé, ha répákról van szó te sem vagy normális.
-Oké, a nyilvános égetésből ennyi elég is volt.-vakartam a tarkómat
-Szia, én Eleanor Calder vagyok.-mutatkozott be a  barátnőm
-Szerintem akkor együnk.-javasolta Niall, amin persze mindenki nevetett


***
Gyorsan megkajáltunk és kicsit Eleanort is megismertük.
-Srácok van egy rossz hírem.-törtem meg a nevetgélést



És ez volna a 22. Fejezet. Sajnálom, hogy ilyen későn, de ezt a blogot amúgy is nyárra terveztem hisz akkor sok a szabad időm, most pedig tanulás van 1000rel és nyolcadikos vagyok ami azt jelenti, hogy félévkor felvételiznem kell.

***************************************************************************

TÁRSÍRÓT VESZEK FEL!

Ha szeretnéd velem együtt írni a történetet nincs sok teendőd csak: 

1. Kövesd a blogot!
2. Légy tagja a facebook-os csoportnak!
3. Írj folytatást. A folytatást a 22. azaz ez a rész után kell írnod. Addig szerintem hozok még részt, de az téged ne érdekeljen. Csak írj egy jó folytatást, hogy te, hogy folytatnád! :)

JELENTKEZÉSI HATÁRIDŐ: 2013.10.30.

Sok sikert:)