Reggel kipihenten ébredtem ami pedig a tegnapot illeti csodásan végződött.
-Jó....ú ti meg mit csináltok?-mentem le a konyhába és rögtön megcsapott a rántotta illata
-Finomka rántotta.-jött mellém Niall majd egy puszit nyomott az arcomra majd megöleltük egymást.- reggeli után elmondjuk!-súgta a fülembe.
Hát ha azt mondom, hogy nem izgultam egy kicsit akkor nagyon se. Igaz Lou is megengedte, de akkor is a reakcióktól.
-Kész a kaja!-üvöltötte Liam
Na igen, ki más csinálna kaját ha nem Ő vagy Én?
-Isteni, ez az illat és.. és ez az egész. Kajára fel.-miután Niall befejezte a mondandóját szakadtunk a röhögéstől.
-Ez nem vicces, ez igaz!- durcizott Niall
-Persze, persze.-vágtuk rá egyszerre.
Miután mindenki megreggelizett át cammogtunk teli hassal a nappaliba,mindenki leült kivéve Niall meg Én.
-Szeretnénk mondani valamit.-kezdett bele mire mindenki felénk nézett,mi meg csak megfogtuk egy más kezét az ujjunkat pedig össze kulcsoltuk.
-Akkor ez azt jelenti, hogy.... -kezdett bele Lou
-Igen.-fejeztem be helyette
-Ugye tudod, hogy ha megbántod a húgom neked véged?-fenyegetőzött Niall felé
-Tudom, tudom haver és úgy fogok rá vigyázni, mint a szemem fényére!
-Egyszer nem vakultál majdnem meg?-hülyéskedett Harry
Ezen persze mindenki 10 percig röhögött. A meghitt nevetgélést Liam telefon csörgése zavart meg.
-Haló?...Igen.....Persze.....Most?...Oké,indulunk is. Szia.-hát így kell gyorsan telefonálni, nekem mindig órákig tart.
-Paul volt, a menedzserünk. Mennünk kell.-szomorodott el.
-Hát jó.-szomorodtam el én is.-akkor menjetek, nehogy aztán miattam késsetek!
-Te nem jössz?-csodálkozott az újdon sült barátom
-Nem, jobb nekem itt!
-Mi, ja elbambultam, szó sem lehet róla, jössz velünk.-pattant fel Lou
-Mi? Hogy? De miért?-csodálkoztam hirtelen
-Tudod, van egy volt barátod aki fenyeget, és van egy jó bátyád aki megvéd.-na itt Niall 'khmm'-özni kezdett.-és persze egy barátod aki aggódik érted, szóval 15 perc múlva mindenki indulásra készen itt!-szögezte le mire nekem eszembe jutott apa.
-Apa.-suttogtam tök halkan de így is mindenki hallotta
-Tessék?-sietett mellém Lou.-minden rendben?-kérdezte aggódva.
-Apa volt mindig ilyen határozott, hogy nem lehetett bele kötni abba amit kijelentett.-mikor ezt kimondtam mindenki csak ült kivéve Lou-t aki mellettem állt és átölelt.
-Na jó, nem akarom, hogy miattam késsetek, szóval ha tényleg mennem kell akkor megyek öltözni.-bontakoztam ki Lou öleléséből és siettem a lépcső felé.
Hallottam ahogy Niall utánam kiabál egy 'minden rendben van?' kérdést én meg csak vissza fojtott sírással válaszoltam, hogy 'már ahogy értjük.'
15 perc múlva mindenki lent volt indulásra kész.Megint kettő kocsival mentünk.
30 perc utazás után megérkeztünk egy nagy épülethez, ahol rengeteg rajongó állt.
Ez a másik rémálom, a rajongók. Vajon ha megtudják, hogy Niall a barátom mit fognak szólni? Bár gondolom lesz egy-kettő aki örül és egy-kettő aki nem.
-Kiszállás.-parancsolt ránk a sofőr, aszem Bobnak hívják.
-Amikor kiszállsz tűnj maga biztosnak.-mondta Niall és megragadt a kezem
-Ezt most miért mondod?-kérdeztem rémülten. Hát igen ennyit a magabiztosságról.
-Csak fogadd meg.-hadarta gyorsan mert már kiszálltunk, a rajongók meg olyan hangosan sikoltottak, hogy majdnem megsüketültem.
-Kérem, kérem menjenek arrébb.-hallottam egy biztonsági őr kiabálását
Húú, nem hittem, hogy életemben bármikor is így örülhetek annak, hogy négy fal vesz körül.
-Örülök, hogy végre megérkeztetek.-szólt Paul. Ezt onnan tudom, hogy Niall gyorsan elmondta kikkel dolgoznak, hát ha nem mondott 20 nevet akkor egyet sem.
-És ő....-mutatott rám.
-Ő az egyetlen nő az életemben.-fejezte be a mondatot Lou
-Ó, akkor örülök, hogy megismerhetem Louis barátnőjét.-fogott velem kezet.
-Ööö, nem én nem vagyok a barátnője.-kezdtem pirulni
-Ő az én barátnőm.- jött mellém Niall és nyomott egy puszit az arcomra.
-És akkor te...-kezdte megint persze a többiek már szakadtak a röhögéstől.
-Ő a húgom Paul, tudod....-kezdte Lou és kicsit komor lett
-Jaj, igen persze. Sajnálom.
-Semmi gond, a nevem Natasa Tomlinson.-mutatkoztam be
-És a barátnőm.-mondta Niall teli szájjal
-Köszönjük, ezt mindenki felfogta szerintem.-nevette el magát Paul
-És persze nyugodtan tegezz, srácok munkára!.-kiáltotta el magát és tapsolt kettőt
Épp a Little Thingst énekelték amikor Niall rám nézett és úgy éreztem csak nekem énekel.
-Szünet.-kiabált Paul
-Na mi a helyzet tesó, jók vagyunk?-huppant mellém Lou
-Nem.-mondtam nyugodtan
-Tessék?-pattant fel
-Zseniálisak vagytok.-majd nem bírtam tovább és elröhögtem magam.
-Azért.-aztán nyomott egy puszit a homlokomra.
-Jössz kajálni Nat?-kérdezte Niall
-Kicsoda?-vontam fel a szemöldököm
-Nat, ez a beceneved tőlem.-majd oda jött és nyomott egy csókot a számra.
-Ó, értem ez már is más.-nevettem.
-Szóval, jössz?-mosolygott huncutul
-Ki nem hagynám.-majd adtam neki egy cuppanósat
-Ki mit kér?-néztem körbe
Miután mindenki leadta a rendelést elindultunk a kocsi felé, már majd nem beültünk amikor meghallottam valamit.
-Ő az enyém, te csak a pénz miatt vagy vele! Ezt még megbánod!-kiabálta egy nálam pár évvel fiatalabb lány.
Gondolom Niall is hallotta mivel nem szállt be a kocsiba hanem oda ment hozzá de húzott magával.
-Most azonnal kérj tőle bocsánatot!-parancsolt rá, de olyan lekezelő hanggal, hogy én magam elcsodálkoztam. Amíg a próba volt a tömeg nagy része már elment így csak kb. 20-an lehettek akik ezt mond látták és hallották.
-Tessék?-kérdezett vissza, persze látszott az arcán, hogy igen is hallotta.
-Kérj tőle bocsánatot! Most!-parancsolt rá Niall
-Ööö, bocsánat.-mondta alig hallhatóan amit még én is alig hallottam.
-Hangosabban!-szólt rá Niall
-Bocsánat.-mondta hangosabban
Nem válaszoltam, csak biccentettem és próbáltam mérgesen nézni rá ami szerintem sikerült is.
-És megkérném az itt jelenlévő rajongókat, hogy ne csak a videókat illetve képeket posztolják, hanem azt is írják oda, hogy minden directioner számítson erre ha meglátom, hogy így viselkedik a barátnőmmel.-kiabálta Niall, hogy mindenki hallja. Persze ezek után senki meg sem moccant, mi pedig gyorsan beültünk a kocsiba és elhajtottunk.
A Nando's-ba mentünk. Miután megvettük az összes kaját vissza indultunk.
-Megjöttünk.-szóltam oda a többieknek.
-Ideje volt, mi tartott ennyi ideig?-csodálkozott Zayn
-Csak néhány rajongó nem tudja mit illik és mit nem.-mondta dühösen Niall
-Ezt meg, hogy érted?-nézett furán Lou
-Semmi, semmi csak valaki elmondta a véleményét.-zártam le sikeresen a témát bár össze akadt a tekintetem Liam-mel aki 'ugye minden rendben van' nézéssel nézett rám én pedig csak biccentettem.
Még próbáltak aszem 2 órát de olyan jó volt velük, hogy nem is lehetett érzékelni az idő múlását.
-Köszönöm már ennyi.-kiabált Paul
-Holnap hívlak titeket addig sziasztok.-majd kilépett az ajtón
-Mi nem megyünk?-csodálkoztam amikor mindenki leült és elővette a telóját.
-Jaj húgi eddig énekeltünk pihenünk egy kicsit és indulunk.-válaszolt Louis
-Oké.
Leültem és gondolkoztam. Hogy min amit az a lány mondott, hogy gondolhat valaki ilyet? A pénz miatt vagyok vele? Pff. Egy másodperce össze akadt a szemem Liam-mel. Most is olyan ' minden rendben van' nézéssel nézett és meg megint biccentettem.
Abból a piciből 1 óra lett de azért csal elindultunk.
Mikor haza értünk mindenki levágódott a fotelba kivéve én, én fölmentem a szobába és tovább gondolkoztam amikor Liam lépett be az ajtón.
-Minden rendben?-kérdezte aggódva
-Ezt már kérdezted.-válaszoltam mosolyogva.
-Tényleg?-csodálkozott
-Már mint a szemeddel.-nevettem el magam
-Ja, értem.-nevetett ő is-szóval, mi bánt? És ne mond, hogy semmi, mert nem tudsz jól hazudni.
Na ezen már tényleg nevettem.
Kicsit gondolkoztam majd úgy döntöttem, hogy elmondom.
Miután befejeztem egy kicsit csöndben volt aztán elmondta a véleményét. Kicsit elcsodálkoztam.
Próbáltam most hosszabb részt írni remélem tetszett:D
Köszönöm a komikat nagyon jól estek és köszönöm a feliratkozókat is:)
Kövii rész 3-4 komi és +1 feliratkozó után:D
2013. július 8., hétfő
2013. július 7., vasárnap
9. Fejezet Értsétek meg! +Randi?
-Minden rendbe Nata?- ért mellém Lou
Én csak ott álltam és magam elé meredve néztem a papírt.
-Ez mi?-kérdezte Lou majd kivette a kezemből.-az a szemét,meddig süllyed még le?-kezdett dühös lenni
-Mi történt?-értek mellénk a többiek
-Dave hagyott egy üzenetet.-jelentettem ki, de úgy mintha ez lenne a világ egyik legtermészetesebb dolga
-Téged nem zavar? Nem zaklat?-akadt Zayn.
Na jó ezen kicsit meglepődtem, nem láttam rajta eddig, hogy halálra törné magát, ami persze nem is azt jelenti, hogy nem érdekelné mi történik velem.
-De érdekel, de ez a papír már itt van, és ezen már nem lehet változtatni.-na jó, tudtam, hogy 'furcsát' mondtam,de hogy ettől kb. 2 perces csönd lett, erre nem számítottam.
-Na akkor megyünk?-tereltem a témát
-Nem, Natasa mondd el! Téged miért nem érdekel?-kérdezte magatehetetlenül Lou és ha Natasának hív akkor tényleg nagyon szomorú.
Hirtelen nem is tudtam, hogy erre mit mondjak. Azt, hogy ezen már nem lehet változtatni, nem ezt már mondtam. Vagy hogy engem ezek a dolgok nem viselnek meg, mondjuk ez igaz, de ezt nem hiszik el, azt hinnék beteg vagyok. Vagy a leghülyébb ötlet, hogy lehet, hogy nem is ő volt. Na ez az ami kizárt
-Mert....mert engem nem lehet ilyen könnyen megijeszteni. Könnyen túl lépek az ilyen dolgokon, amíg nem történik valami komolyabb nem foglalkozom vele.-mondtam végül az igazat.
-Mi az, hogy téged nem érdekel?-kezdett kiabálni Lou
-Louis ne kiabálj velem, mert elmondtam az igazságot. Én ilyen vagyok! Nem érdekelnek mások amíg.....amíg komolyabbra nem fordulnak a dolgok! De te ezt honnan is tudhatnád? 2 éve szinte nem is láttalak, előtt meg más voltam!-mondtam fél hangosan majd vissza rohantam a házba,még szerencse, hogy nyitva volt. Azonnal bezárkóztam a szobámba és magamra zártam az ajtót. Na, aszem ebből a város nézésből sem lesz semmi.
Úgy 2 perce lehettem a szobámba amikor kopogásra lettem figyelmes.
-Bárki is vagy menny el!-közöltem egyértelműen
-Én vagyok, Liam! Kérlek engedj be!-kérlelte majd hallottam ahogy leül az ajtó túl oldalára.
Kellett egy kis idő majd kinyitottam neki az ajtót.
-Gyere be.-szóltam neki
Miután be jött csak percekig néztük egymást.
-Én mindig melletted leszek.-törte meg a csendet
Nem válaszoltam,mert nem tudtam mit. Olyan hirtelen jött minden vagy is ez a kijelentés,a reakcióm csak egy nagy ölelés volt amit persze ő is viszonzott.
-Bármi bajod van, rám mindig számíthatsz.-folytatta tovább
-Nagyon köszi.-mondtam a rövid választ és még mindig öleltük egymást. Éreztem ahogy elmosolyodik majd a hátamat kezdte simogatni.
-Engem tényleg nem ijeszt Dave egy ilyen papírfecnivel....-kezdtem a magyarázkodást és gyülekeztek a könnycseppjeim. Kicsit eltolt magától, hogy a szemembe nézzen
-Cshh.... én tudom, és elhiszem.-nyugtatgatott Liam
Nagyon jó Liammel lenni, persze ezt nem úgy értem, hogy beleszerettem meg minden csak nagyon jó a társasága, jól lehet vele beszélni.
A város nézésből tényleg nem lett semmi,erre akkor jöttem rá amikor rá néztem az órára az pedig 17:23 órát mutatott.
-Jól elment az idő.-mondtam miután befejeztük a filmet.
Hát igen, egy csomót beszéltünk és még filmet is néztünk
Mielőtt bármit is mondhatott valaki kopogott az ajtón, az a valaki pedig nem más volt, mint Niall.
-Csak szeretném tudni, hogy akkor a mai nap áll e?-mosolygott fél oldalasan
-Ööö, persze az jó ha hatkor lent?-kérdeztem
-Tökéletes, akkor én nem is zavarok.-majd becsukta maga mögött az ajtót.
-Mi lesz hatkor?-kérdezte csodálkozva Liam
-Randim.-mondta motyogva
-Ó, értem. Akkor én leptem, készülődj csak nyugodtan és jó randit.-mosolygott és már ki is ment.
30 perc. Ennyi időm volt elkészülni, nem sok de nekem pont elég volt.
Egy sima csőnaci, egy 'London' feliratú póló és egy fehér converse.
A sminkem csak egy egyszerű szájfény volt a körmöm meg kékre lett kifestve.
Pontban hatkor értem le, de Niall még sehol viszont Louis, na ő pont lent volt.
-Hova, hova?-kérdezte felvont szemöldökkel
-Niall-al randira.-és már vártam is a sok kérdést, hogy 'biztos jó ötlet?' 'nem túl korai?'
-Szép estét!-jelentette ki egyszerűen
-Kösz.-majd megindultam a konyhába amikor utánam szólt.
-Héé Nata, sajnálom és igazad van, rég nem láttalak, csak sok embert ez nagyon megvisel. A telefon beszélgetésnél is, miután letetted alig tudtál beszélni, ezért csodálkoztam.-majd lehajtatta a fejét szomorúan, amit csak akkor szokott ha valamit tényleg megbánt. Na erre még emlékszem
-Semmi gond, biztos én is túl reagáltam.-majd oda mentem hozzá és adtam neki egy biztató erős ölelést.
-Itt is vagyo... Óh, én akkor vissza megyek.-jött le Niall, de ahogy meglátott rögtön vissza akart fordulni.
-Ne, nem kell, mehettek is, de ha megbántod akkor.... ne akard tudni.-nevette el magát a végén.
-Oké, nyugi vigyázni fogok rá.-mosolyodott el majd megölelt.
-Na jó mennyetek.
-De akkor szent a béke?-kérdeztem félénken Loutól
-Persze.-mosolygott Lou majd ő is megölelt majd és nyomott egy puszit a homlokomra.
Miután beültünk a kocsiba hiába kérdeztem bármit nem mondta, hogy hova visz, egy idő után meg is untam.
Niall az útra figyelt én meg rá.
-Cuki vagyok, nem? -nevette el magát. Gondolom feltűnt neki, hogy nézem.
-És egoista.-nevettem el magam
Úgy 10 percet utazhattunk még amikor megérkeztünk.
-Most csukd be a szemed.-utasított Niall
-Öö, oké, de ugye nem fogsz neki vezetni semminek?-nevettem el magam
-Úgy ismersz?-nevetett ő is.
Na mindegy, becsuktam a szemem és pedig még egy kendővel bekötötte, hogy biztos ne lessek.
Mind a ketten csendben mentünk, én ügyeltem nehogy elessek bár amennyit láttam, Niall, Niall vezetett engem.
-Megjöttünk.-közölte Niall majd levette rólam a kendőt.
Ha azt mondom gyönyörű volt, akkor azt meg kell még szorozni 100-szor.
Ki vitt a tengerpartra ahol le volt terítve egy pokróc és azon voltak az ételek, körülötte.... körülötte meg gyertyák amik egy óriási szívet zártak be.
Csak álltam és gyönyörködtem a szépségben, alig akartam hinni a szememnek.
-Remélem tetszik, mert...-nem is hagytam, hogy befejezze csak megöleltem jobb oldaláról.
-Niall ez a legszebb randim ami valaha volt.-mosolyogtam rá.
-Igen? Miért hány volt eddig?-düledezett
-Nyugi, csak 1-2.- nyomtam egy puszit az arcára.
-Akkor megyünk?-majd nyújtotta a kezét
-Ez csak természetes.
A randi valami csodálatosan telt. Rengeteget beszéltünk. Szerintem ennyit nem is beszéltem, mint amennyit most. Nagyon egy húron pendülünk.
Elmondta, hogy neki is volt egy barátnője, Stefani, de már nem tartja vele a kapcsolatot ami egy kicsit megnyugtatott.
-Be megyünk a vízbe?-kérdezte féloldalas mosollyal.
-Ruhában?-csodálkoztam
-Miért ne?- rögtön felkapott az ölébe, amilyen gyorsan tudott csak rohant velem a vízbe.
-Nagyon jól érzetem magam.-mondtam miközben átkaroltam a nyakát.
-Akkor ebben is egyetértünk.-válaszolta majd...... majd megcsókolt.
Olyan gyengéd volt, de még is maga biztos.
Ez volt életem legszebb napja.
-Lassan haza kéne menni, így is kezdek fázni.
-Persze akkor megyünk is.-válaszolta gyorsan majd magához ölelt
-Szóval akkor..-kezdtem bele de ő gyorsabb volt
-Leszel a barátnőm?-kérdezte majd bele néztem azokba a gyönyörű kék szempárba.
A válaszom csak egy szenvedélyes csók volt.
Próbáltam most egy hosszabb fejezetet hozni:D
Kinek, hogy tetszik írjátok le komiba:D
Nagyon köszönöm a kommenteket és a feliratkozókat is, hogy feliratkoztak..xDD:D
Kövi rész 3-4 komi és +1 feliratkozó jön:D
U.i. szavazzatok és lépjetek be a fb-os csopiiba is:DD
Én csak ott álltam és magam elé meredve néztem a papírt.
-Ez mi?-kérdezte Lou majd kivette a kezemből.-az a szemét,meddig süllyed még le?-kezdett dühös lenni
-Mi történt?-értek mellénk a többiek
-Dave hagyott egy üzenetet.-jelentettem ki, de úgy mintha ez lenne a világ egyik legtermészetesebb dolga
-Téged nem zavar? Nem zaklat?-akadt Zayn.
Na jó ezen kicsit meglepődtem, nem láttam rajta eddig, hogy halálra törné magát, ami persze nem is azt jelenti, hogy nem érdekelné mi történik velem.
-De érdekel, de ez a papír már itt van, és ezen már nem lehet változtatni.-na jó, tudtam, hogy 'furcsát' mondtam,de hogy ettől kb. 2 perces csönd lett, erre nem számítottam.
-Na akkor megyünk?-tereltem a témát
-Nem, Natasa mondd el! Téged miért nem érdekel?-kérdezte magatehetetlenül Lou és ha Natasának hív akkor tényleg nagyon szomorú.
Hirtelen nem is tudtam, hogy erre mit mondjak. Azt, hogy ezen már nem lehet változtatni, nem ezt már mondtam. Vagy hogy engem ezek a dolgok nem viselnek meg, mondjuk ez igaz, de ezt nem hiszik el, azt hinnék beteg vagyok. Vagy a leghülyébb ötlet, hogy lehet, hogy nem is ő volt. Na ez az ami kizárt
-Mert....mert engem nem lehet ilyen könnyen megijeszteni. Könnyen túl lépek az ilyen dolgokon, amíg nem történik valami komolyabb nem foglalkozom vele.-mondtam végül az igazat.
-Mi az, hogy téged nem érdekel?-kezdett kiabálni Lou
-Louis ne kiabálj velem, mert elmondtam az igazságot. Én ilyen vagyok! Nem érdekelnek mások amíg.....amíg komolyabbra nem fordulnak a dolgok! De te ezt honnan is tudhatnád? 2 éve szinte nem is láttalak, előtt meg más voltam!-mondtam fél hangosan majd vissza rohantam a házba,még szerencse, hogy nyitva volt. Azonnal bezárkóztam a szobámba és magamra zártam az ajtót. Na, aszem ebből a város nézésből sem lesz semmi.
Úgy 2 perce lehettem a szobámba amikor kopogásra lettem figyelmes.
-Bárki is vagy menny el!-közöltem egyértelműen
-Én vagyok, Liam! Kérlek engedj be!-kérlelte majd hallottam ahogy leül az ajtó túl oldalára.
Kellett egy kis idő majd kinyitottam neki az ajtót.
-Gyere be.-szóltam neki
Miután be jött csak percekig néztük egymást.
-Én mindig melletted leszek.-törte meg a csendet
Nem válaszoltam,mert nem tudtam mit. Olyan hirtelen jött minden vagy is ez a kijelentés,a reakcióm csak egy nagy ölelés volt amit persze ő is viszonzott.
-Bármi bajod van, rám mindig számíthatsz.-folytatta tovább
-Nagyon köszi.-mondtam a rövid választ és még mindig öleltük egymást. Éreztem ahogy elmosolyodik majd a hátamat kezdte simogatni.
-Engem tényleg nem ijeszt Dave egy ilyen papírfecnivel....-kezdtem a magyarázkodást és gyülekeztek a könnycseppjeim. Kicsit eltolt magától, hogy a szemembe nézzen
-Cshh.... én tudom, és elhiszem.-nyugtatgatott Liam
Nagyon jó Liammel lenni, persze ezt nem úgy értem, hogy beleszerettem meg minden csak nagyon jó a társasága, jól lehet vele beszélni.
A város nézésből tényleg nem lett semmi,erre akkor jöttem rá amikor rá néztem az órára az pedig 17:23 órát mutatott.
-Jól elment az idő.-mondtam miután befejeztük a filmet.
Hát igen, egy csomót beszéltünk és még filmet is néztünk
Mielőtt bármit is mondhatott valaki kopogott az ajtón, az a valaki pedig nem más volt, mint Niall.
-Csak szeretném tudni, hogy akkor a mai nap áll e?-mosolygott fél oldalasan
-Ööö, persze az jó ha hatkor lent?-kérdeztem
-Tökéletes, akkor én nem is zavarok.-majd becsukta maga mögött az ajtót.
-Mi lesz hatkor?-kérdezte csodálkozva Liam
-Randim.-mondta motyogva
-Ó, értem. Akkor én leptem, készülődj csak nyugodtan és jó randit.-mosolygott és már ki is ment.
30 perc. Ennyi időm volt elkészülni, nem sok de nekem pont elég volt.
Egy sima csőnaci, egy 'London' feliratú póló és egy fehér converse.
A sminkem csak egy egyszerű szájfény volt a körmöm meg kékre lett kifestve.
Pontban hatkor értem le, de Niall még sehol viszont Louis, na ő pont lent volt.
-Hova, hova?-kérdezte felvont szemöldökkel
-Niall-al randira.-és már vártam is a sok kérdést, hogy 'biztos jó ötlet?' 'nem túl korai?'
-Szép estét!-jelentette ki egyszerűen
-Kösz.-majd megindultam a konyhába amikor utánam szólt.
-Héé Nata, sajnálom és igazad van, rég nem láttalak, csak sok embert ez nagyon megvisel. A telefon beszélgetésnél is, miután letetted alig tudtál beszélni, ezért csodálkoztam.-majd lehajtatta a fejét szomorúan, amit csak akkor szokott ha valamit tényleg megbánt. Na erre még emlékszem
-Semmi gond, biztos én is túl reagáltam.-majd oda mentem hozzá és adtam neki egy biztató erős ölelést.
-Itt is vagyo... Óh, én akkor vissza megyek.-jött le Niall, de ahogy meglátott rögtön vissza akart fordulni.
-Ne, nem kell, mehettek is, de ha megbántod akkor.... ne akard tudni.-nevette el magát a végén.
-Oké, nyugi vigyázni fogok rá.-mosolyodott el majd megölelt.
-Na jó mennyetek.
-De akkor szent a béke?-kérdeztem félénken Loutól
-Persze.-mosolygott Lou majd ő is megölelt majd és nyomott egy puszit a homlokomra.
Miután beültünk a kocsiba hiába kérdeztem bármit nem mondta, hogy hova visz, egy idő után meg is untam.
Niall az útra figyelt én meg rá.
-Cuki vagyok, nem? -nevette el magát. Gondolom feltűnt neki, hogy nézem.
-És egoista.-nevettem el magam
Úgy 10 percet utazhattunk még amikor megérkeztünk.
-Most csukd be a szemed.-utasított Niall
-Öö, oké, de ugye nem fogsz neki vezetni semminek?-nevettem el magam
-Úgy ismersz?-nevetett ő is.
Na mindegy, becsuktam a szemem és pedig még egy kendővel bekötötte, hogy biztos ne lessek.
Mind a ketten csendben mentünk, én ügyeltem nehogy elessek bár amennyit láttam, Niall, Niall vezetett engem.
-Megjöttünk.-közölte Niall majd levette rólam a kendőt.
Ha azt mondom gyönyörű volt, akkor azt meg kell még szorozni 100-szor.
Ki vitt a tengerpartra ahol le volt terítve egy pokróc és azon voltak az ételek, körülötte.... körülötte meg gyertyák amik egy óriási szívet zártak be.
Csak álltam és gyönyörködtem a szépségben, alig akartam hinni a szememnek.
-Remélem tetszik, mert...-nem is hagytam, hogy befejezze csak megöleltem jobb oldaláról.
-Niall ez a legszebb randim ami valaha volt.-mosolyogtam rá.
-Igen? Miért hány volt eddig?-düledezett
-Nyugi, csak 1-2.- nyomtam egy puszit az arcára.
-Akkor megyünk?-majd nyújtotta a kezét
-Ez csak természetes.
A randi valami csodálatosan telt. Rengeteget beszéltünk. Szerintem ennyit nem is beszéltem, mint amennyit most. Nagyon egy húron pendülünk.
Elmondta, hogy neki is volt egy barátnője, Stefani, de már nem tartja vele a kapcsolatot ami egy kicsit megnyugtatott.
-Be megyünk a vízbe?-kérdezte féloldalas mosollyal.
-Ruhában?-csodálkoztam
-Miért ne?- rögtön felkapott az ölébe, amilyen gyorsan tudott csak rohant velem a vízbe.
-Nagyon jól érzetem magam.-mondtam miközben átkaroltam a nyakát.
-Akkor ebben is egyetértünk.-válaszolta majd...... majd megcsókolt.
Olyan gyengéd volt, de még is maga biztos.
Ez volt életem legszebb napja.
-Lassan haza kéne menni, így is kezdek fázni.
-Persze akkor megyünk is.-válaszolta gyorsan majd magához ölelt
-Szóval akkor..-kezdtem bele de ő gyorsabb volt
-Leszel a barátnőm?-kérdezte majd bele néztem azokba a gyönyörű kék szempárba.
A válaszom csak egy szenvedélyes csók volt.
Próbáltam most egy hosszabb fejezetet hozni:D
Kinek, hogy tetszik írjátok le komiba:D
Nagyon köszönöm a kommenteket és a feliratkozókat is, hogy feliratkoztak..xDD:D
Kövi rész 3-4 komi és +1 feliratkozó jön:D
U.i. szavazzatok és lépjetek be a fb-os csopiiba is:DD
2013. július 6., szombat
8. Fejezet Események
Lent állt, Ő! Igen Ő, Dave.
-Takarodj innen, vagy hívom a rendőröket!-kiabált Lou
-Húú, de megijedtem, majd megyek ha beszéltem a te kis húgocskáddal.-nevette el magát cinikusan
-Még mit nem, most azonnal hord el innen magad!-csatlakozott a vitához Niall is.
-Ki vagy te, hogy dirigálsz nekem? Te is talán a testvére vagy? Vagy talán a pasija? Azt kétlem, mert ő az enyém.
-Takarodj! Most mondom utoljára!-kiabált Lou, de olyan ideges volt, hogy ilyennek még sosem láttam
-Legyen, de még vissza jövök!.-ezzel Dave távozott és becsapta hangosan az ajtót.
Ennél a pillanatnál kicsit megkönnyebbültem, hisz maga a tudat, hogy nincs már a házban,csodálatos volt.
Tudom kicsit furán hangzik, hogy ez csodálatos, de ha az én helyemben lennél megértenéd.
-Sziasztok!-köszöntem vékony hangon
-Nata!-könyebült meg Lou is majd jó erősen magához szorított
-Soha nem fog bántani, ez a szemét.-súgta a fülembe, mire a válaszom egy erősebb ölelés volt.
-Mindegy, ne rontsa el ez az egész a napunkat, nem igaz?-próbáltam oldani a feszültséget.
-Persze, ha neked így jó, de kezdeni kell vele valamit, nem?-maradt a témánál Liam
-Majd, de nem most!-mondtam határozottan majd vissza mentem a szobába.
Éppen a pizsama fölsőmet akartam levenni, ami egy egyszerű pólóból állt amikor valaki kopogott az ajtómon.
-Gyere.-kiabáltam
-Szia, csak én vagyok.-köszönt a kék szemű szépség. Hát igen, aszem bele zúgtam, bár ezt korai lenne kijelenteni.
-Óhh, szia.-köszöntem neki mosolygósan
-Jól vagy?-lépkedett egyre közelebb
-Persze,elég nehéz meg rémiszteni.- nevettem el magam, de tényleg. Nagyon nehéz, nem ijedek meg egy könnyen.
-Akkor jó, ha meg bánt akkor én fogom őt bántani.-láttam az arcán a dühöt
-Niall, nyugi nem lesz semmi, minden rendben van. - próbáltam elhitetni vele a hazugságot, ugyan is semmi nincs rendben, az igaz, hogy nem félek, de attól még lehetnek kétségeim.
-Legyen.-mosolygott el majd még közelebb lépett és megfogta a kezem. Hireteken kirázott a hideg, de persze jó élelemben és egyre gyorsabban vettem a levegőt is, de ezt próbáltam vissza venni a tempóból de nem ment ugyan is ....... meg....... meg puszilta az arcom. Igen, tudom nem csók volt meg minden, hanem csak egy puszi. Nekem tetszett és szerintem nagyon aranyos volt tőle, hogy nem rögtön össze vissza csókolt meg letepert hanem csak egy sima puszit adott.
-Mit szólnál hozzá ha ma elvinnélek egy randira?-kérdezte, de olyan hirtelen, hogy majd nem hangosan kérdeztem, hogy ' miii vaan?' de csak majd nem:)
-Öhh, felőlem oké, és Lou?-kérdeztem félénken
-Ő nem jön.-röhögte el magát amin én is elnevettem magam, mert tényleg viccesen jött ki.
-Úgy értem, hogy elenged?
-Amikor kórházban volt én pedig bementem hozzá erről, beszéltünk, de te is bementél. Ti miről beszéltetek, az év végi bizidről?-viccelődött, majd gyengéden fölemelte a fejemet és egy újabb puszit adott, majd kiment az ajtón.
Még csak reggel 10 óra van, de ennyi esemény ilyen rövid idő alatt nem történt még velem, mondjuk mindent el kell kezdeni egyszer.
Miután felöltöztem és újra mindenki a konyhában volt ( nem értem miért kell mindig a konyhában lenni, de ez mindegy) jött a kérdés.
-Mit eszünk?-persze ezt Niall kérdezte, ki más?!
-Tegnap én csináltam palacsintát, most ti vagytok soron.-jelentette ki Liam és ki ment a nappaliba
-Remek. Natasa? Csinálsz nekünk valamit?-nézett rám kölyökkutya szemekkel Zayn, Meg kell hagyni nagyon aranyos volt.
-Kösz, de nem. Tegnap én mosogattam.- majd Liam után mentem
-Te sem csinálsz kaját?
-Én is mosogattam.
-Akkor egy óra múlva sem lesz reggeli.-szomorodott el Liam
-Azért csak lesz valami.-nevettem el magam
Végül is igaza lett csak másfél óra után tudtunk enni, viszont addig nagyon jót beszélgettem Liammel és talán egy kicsit jobb megismertem.
-Kész a reggeli.-jött ki a konyhából Harry
-Vagy is valami olyasmi.-röhögött Liam
-Héé, ti csak itt heverésztetek. Mi keményen dolgoztunk.-durcizott Harry
Mikor beértünk a konyhába 'enyhe rendetlenség' fogadott.
-Remélem olyan finom lesz a reggeli is mint amekkora felfordulást csináltatok.- humorizáltam
-Azért akkor nincs.-jött elő Lou és a feje tisztára lisztes volt
-Persze, ha te mondod.-röhögtem el magam
-Na jó, ha túl tettétek magatok a viccelődésen akkor ehetnénk is.-jött felénk Niall egy frissen gőzölgő tejbegrízes tányérral
-Hmmm. tejbegríz finom.- nyaltam meg a szájam szélét
-Még szép, hisz mi csináltuk.
Úgy 30 perc alatt végeztünk is a reggelivel 11:30-kor. Hát igen.
-Na, ma mit csináljunk?-kérdeztem két nagy levegővétel között, elég sokat ettem
-Bemutathatnánk neked Londont.-mondta Lou
-Ez jóó. Már rég felakartam ülni a London Eye-ra!-örültem meg az ötletnek, kb. úgy nézhettem ki, mint egy 5 éves.
-Akkor öltözzünk és menjünk. Elég nagy London.-mosolygott Niall
20 perc alatt mindenki kész lett, na jó Zayn 30. Kellett egy kis idő a hajára.
A kocsiba akartunk beszállni amikor valami papírt láttunk a szélvédőn,
Mivel én voltam a leggyorsabb, gyorsan el is olvastam, de bár ne tettem volna.
Remélem ez a rész is tetszett:)
Nagyon köszönöm a 4 komit és a 6. feliratkozót:D Nagyon jól esik:)
kövi rész 2-3-4 komi és +1 feliratkozó után:D
NE FELEJTSETEK SZAVAZNI ÉS CSATLAKOZNI A FACEBOOK-OS CSOPORTHOZ :D
https://www.facebook.com/groups/146537735504478/
-Takarodj innen, vagy hívom a rendőröket!-kiabált Lou
-Húú, de megijedtem, majd megyek ha beszéltem a te kis húgocskáddal.-nevette el magát cinikusan
-Még mit nem, most azonnal hord el innen magad!-csatlakozott a vitához Niall is.
-Ki vagy te, hogy dirigálsz nekem? Te is talán a testvére vagy? Vagy talán a pasija? Azt kétlem, mert ő az enyém.
-Takarodj! Most mondom utoljára!-kiabált Lou, de olyan ideges volt, hogy ilyennek még sosem láttam
-Legyen, de még vissza jövök!.-ezzel Dave távozott és becsapta hangosan az ajtót.
Ennél a pillanatnál kicsit megkönnyebbültem, hisz maga a tudat, hogy nincs már a házban,csodálatos volt.
Tudom kicsit furán hangzik, hogy ez csodálatos, de ha az én helyemben lennél megértenéd.
-Sziasztok!-köszöntem vékony hangon
-Nata!-könyebült meg Lou is majd jó erősen magához szorított
-Soha nem fog bántani, ez a szemét.-súgta a fülembe, mire a válaszom egy erősebb ölelés volt.
-Mindegy, ne rontsa el ez az egész a napunkat, nem igaz?-próbáltam oldani a feszültséget.
-Persze, ha neked így jó, de kezdeni kell vele valamit, nem?-maradt a témánál Liam
-Majd, de nem most!-mondtam határozottan majd vissza mentem a szobába.
Éppen a pizsama fölsőmet akartam levenni, ami egy egyszerű pólóból állt amikor valaki kopogott az ajtómon.
-Gyere.-kiabáltam
-Szia, csak én vagyok.-köszönt a kék szemű szépség. Hát igen, aszem bele zúgtam, bár ezt korai lenne kijelenteni.
-Óhh, szia.-köszöntem neki mosolygósan
-Jól vagy?-lépkedett egyre közelebb
-Persze,elég nehéz meg rémiszteni.- nevettem el magam, de tényleg. Nagyon nehéz, nem ijedek meg egy könnyen.
-Akkor jó, ha meg bánt akkor én fogom őt bántani.-láttam az arcán a dühöt
-Niall, nyugi nem lesz semmi, minden rendben van. - próbáltam elhitetni vele a hazugságot, ugyan is semmi nincs rendben, az igaz, hogy nem félek, de attól még lehetnek kétségeim.
-Legyen.-mosolygott el majd még közelebb lépett és megfogta a kezem. Hireteken kirázott a hideg, de persze jó élelemben és egyre gyorsabban vettem a levegőt is, de ezt próbáltam vissza venni a tempóból de nem ment ugyan is ....... meg....... meg puszilta az arcom. Igen, tudom nem csók volt meg minden, hanem csak egy puszi. Nekem tetszett és szerintem nagyon aranyos volt tőle, hogy nem rögtön össze vissza csókolt meg letepert hanem csak egy sima puszit adott.
-Mit szólnál hozzá ha ma elvinnélek egy randira?-kérdezte, de olyan hirtelen, hogy majd nem hangosan kérdeztem, hogy ' miii vaan?' de csak majd nem:)
-Öhh, felőlem oké, és Lou?-kérdeztem félénken
-Ő nem jön.-röhögte el magát amin én is elnevettem magam, mert tényleg viccesen jött ki.
-Úgy értem, hogy elenged?
-Amikor kórházban volt én pedig bementem hozzá erről, beszéltünk, de te is bementél. Ti miről beszéltetek, az év végi bizidről?-viccelődött, majd gyengéden fölemelte a fejemet és egy újabb puszit adott, majd kiment az ajtón.
Még csak reggel 10 óra van, de ennyi esemény ilyen rövid idő alatt nem történt még velem, mondjuk mindent el kell kezdeni egyszer.
Miután felöltöztem és újra mindenki a konyhában volt ( nem értem miért kell mindig a konyhában lenni, de ez mindegy) jött a kérdés.
-Mit eszünk?-persze ezt Niall kérdezte, ki más?!
-Tegnap én csináltam palacsintát, most ti vagytok soron.-jelentette ki Liam és ki ment a nappaliba
-Remek. Natasa? Csinálsz nekünk valamit?-nézett rám kölyökkutya szemekkel Zayn, Meg kell hagyni nagyon aranyos volt.
-Kösz, de nem. Tegnap én mosogattam.- majd Liam után mentem
-Te sem csinálsz kaját?
-Én is mosogattam.
-Akkor egy óra múlva sem lesz reggeli.-szomorodott el Liam
-Azért csak lesz valami.-nevettem el magam
Végül is igaza lett csak másfél óra után tudtunk enni, viszont addig nagyon jót beszélgettem Liammel és talán egy kicsit jobb megismertem.
-Kész a reggeli.-jött ki a konyhából Harry
-Vagy is valami olyasmi.-röhögött Liam
-Héé, ti csak itt heverésztetek. Mi keményen dolgoztunk.-durcizott Harry
Mikor beértünk a konyhába 'enyhe rendetlenség' fogadott.
-Remélem olyan finom lesz a reggeli is mint amekkora felfordulást csináltatok.- humorizáltam
-Azért akkor nincs.-jött elő Lou és a feje tisztára lisztes volt
-Persze, ha te mondod.-röhögtem el magam
-Na jó, ha túl tettétek magatok a viccelődésen akkor ehetnénk is.-jött felénk Niall egy frissen gőzölgő tejbegrízes tányérral
-Hmmm. tejbegríz finom.- nyaltam meg a szájam szélét
-Még szép, hisz mi csináltuk.
Úgy 30 perc alatt végeztünk is a reggelivel 11:30-kor. Hát igen.
-Na, ma mit csináljunk?-kérdeztem két nagy levegővétel között, elég sokat ettem
-Bemutathatnánk neked Londont.-mondta Lou
-Ez jóó. Már rég felakartam ülni a London Eye-ra!-örültem meg az ötletnek, kb. úgy nézhettem ki, mint egy 5 éves.
-Akkor öltözzünk és menjünk. Elég nagy London.-mosolygott Niall
20 perc alatt mindenki kész lett, na jó Zayn 30. Kellett egy kis idő a hajára.
A kocsiba akartunk beszállni amikor valami papírt láttunk a szélvédőn,
Mivel én voltam a leggyorsabb, gyorsan el is olvastam, de bár ne tettem volna.
Remélem ez a rész is tetszett:)
Nagyon köszönöm a 4 komit és a 6. feliratkozót:D Nagyon jól esik:)
kövi rész 2-3-4 komi és +1 feliratkozó után:D
NE FELEJTSETEK SZAVAZNI ÉS CSATLAKOZNI A FACEBOOK-OS CSOPORTHOZ :D
https://www.facebook.com/groups/146537735504478/
2013. július 5., péntek
7. Fejezet Dave
-Szerbusz cicuskám.-szólalt meg Dave, a volt barátom
-Mit akarsz te mocsok?-torzult el az arcom
-Téged.-jött a gyors válasz
-Hagyj békén és ne zaklass!.-üvöltöttem a telefonba és lecsaptam
Ne bírtam ki. Rögtön sírni kezdtem, azt hittem, hogy itt Londonban új életet kezdhetek amiben Dave nincs benne.
-Mi történt? Ki volt ez?-pattant mellém Lou
-Senki csak egy régi ismerős.-szipogtam
-Persze, mert én is így szoktam beszélni velük.-mondta cinikusan. -szóval? Ki volt ő?-faggatott tovább, persze ezt az egészet a többiek is tágra nyílt szemekkel figyelték.
-A volt barátom.-nyögtem ki nagy nehezen, mire Niall felpattant és mellém sietett
-Nem hagyjuk, hogy még egyszer bántson.-ölelt át majd meg simogatta a hátamat is, hogy valamennyire meg nyugodjak
-Hogy mit mondtál?-hüledezett Lou. - még egyszer bántson? Valamiről lemaradtam?
Senki sem válaszolt, igaz nem is tudtak volna, hisz ők se tudják csak Niall aki engem vigasztal, én pedig a sírástól alig tudok beszélni.
-Kérdeztem valamit!-kiabált Louis
-Ne most!-szólt rá Niall
-Mi az, hogy ne most? Te észnél vagy? A húgom bajban van, te meg azt mondod, ne most?-förmedt rá Louis
-Srácok!-nyögtem olyan halkan, hogy meg sem hallották a nagy vita közepette
-Igen,mert.... -kezdett bele Niall
-Mert??-türelmetlenkedett Louis
-Srácok!-mondtam halkan, de ezt már meg hallották
-Igen?- szólalt meg Niall
-Mond el, nekem nincs hozzá erőm.-tisztára úgy éreztem magam mintha előttem állt volna és újra megpofozott volna, pedig nem, csak telefonon beszéltünk. Bele se merek gondolni mi lesz ha fel keres, ha megint megüt. Nem, idáig biztos nem fajulnak a dolgok, hisz a srácok is itt vannak.
Miközben merengtem Niall elmesélte a sztorit a többieknek.
-Meg ölöm ezt a barmot!.-jelentette ki magabiztosan és ingerülten Louis
-Ne Lou, ne tedd!
-De miért? Az ilyen csak ezt érdemli.
-Tudom, de várjunk. Végül is miről beszélünk? Csak telefonáltam vele!.-kezdtem kicsit kiakadni én is
-Jó, rendben legyen, de ha még egyszer zaklat azonnal szólj!-parancsolt rám, mint egy igazi magabiztos bátyó.
-Szóval akkor megyünk a strandra?-tereltem a témát
-Persze, hozom a cuccokat.- sietett Liam a cuccokért
Úgy bő fél óra alatt készek is voltunk az indulásra.
-Na jó ennyien nem férünk be egy kocsiba.-adta tudtunkra Zayn az információt
-Jó, akkor Lou, Niall és én megyünk Lou kocsijában, Harry, Zayn és Liam pedig Harry kocsijában. -kezdtem utasítgatni.
-Rendben főnök asszony.- humorizált Harry
Miután mindenki beszállt a meg felelő helyre el is indultunk. Az út kb. 20 perc lehetett.
Mindenki gyorsan ledobta a cok-mokját és rohant is a vízbe, kivéve Zany-t meg engem.
- Te nem mész?-kérdezte Zayn
-Nem. Inkább napozom előbb.
-Ez szerintem nem jó ötlet.- nevette el magát
-Miért?-csodálkoztam
-Mindegy. Majd megtudod.
Olyan 10 perce süttethettem magam amikor két erős kart éreztem a kezemen és kettőt a lábamon.
-Ágyú golyóóó!-kiabált Lou majd Niall-al együtt bedobtak a vízbe.
-Na erről beszéltem.- kiabált Zayn utánam. Gondolom az 'ágyú golyóról' beszélt.
-Ezt még vissza kapjátok!-kezdtem a fenyegetőzést
-Állunk elébe! Ugye Lou?-nevetett Niall
-Persze, várunk.-majd elkezdtük egymást fröcskölni.
Nagyon jól éreztük magunkat, de azért este 8 felé úgy gondoltuk haza kéne menni.
-Ne má'. Legalább kajáljunk valamit.-nyöszörgött Niall
Na igen vagy 4 órája semmit nem ettünk, várható volt, hogy ezt mondja.
-Legyen, de gyorsan- dünnyögött Lou akin lehetett látni, hogy alaposan elfáradt. Nem csodálom, amennyit hülyéskedett.
Na igen, abból a 'gyors' kajálásból 1 óra lett, Lou pedig be is aludt amin jól elcsodálkoztam.
A lényeg, hogy este 10-re haza értünk mindenki elköszönt mindenkitől és már ment is durmolni.
Reggel nagy kiabálásra keltem.Vagy a telóm csörög vagy kiabálnak, remek.
Mikor lement alig akartam hinni a szememnek.
Remélem tetszett ez a rész is:)
Szeretném ha több lenne a komi:D
Kövi rész 2-3 komi és +1 feliratkozó után:D
u.i. csatlakozzatok a csoporthoz:)
(bocsii ha rövid lett)
-Mit akarsz te mocsok?-torzult el az arcom
-Téged.-jött a gyors válasz
-Hagyj békén és ne zaklass!.-üvöltöttem a telefonba és lecsaptam
Ne bírtam ki. Rögtön sírni kezdtem, azt hittem, hogy itt Londonban új életet kezdhetek amiben Dave nincs benne.
-Mi történt? Ki volt ez?-pattant mellém Lou
-Senki csak egy régi ismerős.-szipogtam
-Persze, mert én is így szoktam beszélni velük.-mondta cinikusan. -szóval? Ki volt ő?-faggatott tovább, persze ezt az egészet a többiek is tágra nyílt szemekkel figyelték.
-A volt barátom.-nyögtem ki nagy nehezen, mire Niall felpattant és mellém sietett
-Nem hagyjuk, hogy még egyszer bántson.-ölelt át majd meg simogatta a hátamat is, hogy valamennyire meg nyugodjak
-Hogy mit mondtál?-hüledezett Lou. - még egyszer bántson? Valamiről lemaradtam?
Senki sem válaszolt, igaz nem is tudtak volna, hisz ők se tudják csak Niall aki engem vigasztal, én pedig a sírástól alig tudok beszélni.
-Kérdeztem valamit!-kiabált Louis
-Ne most!-szólt rá Niall
-Mi az, hogy ne most? Te észnél vagy? A húgom bajban van, te meg azt mondod, ne most?-förmedt rá Louis
-Srácok!-nyögtem olyan halkan, hogy meg sem hallották a nagy vita közepette
-Igen,mert.... -kezdett bele Niall
-Mert??-türelmetlenkedett Louis
-Srácok!-mondtam halkan, de ezt már meg hallották
-Igen?- szólalt meg Niall
-Mond el, nekem nincs hozzá erőm.-tisztára úgy éreztem magam mintha előttem állt volna és újra megpofozott volna, pedig nem, csak telefonon beszéltünk. Bele se merek gondolni mi lesz ha fel keres, ha megint megüt. Nem, idáig biztos nem fajulnak a dolgok, hisz a srácok is itt vannak.
Miközben merengtem Niall elmesélte a sztorit a többieknek.
-Meg ölöm ezt a barmot!.-jelentette ki magabiztosan és ingerülten Louis
-Ne Lou, ne tedd!
-De miért? Az ilyen csak ezt érdemli.
-Tudom, de várjunk. Végül is miről beszélünk? Csak telefonáltam vele!.-kezdtem kicsit kiakadni én is
-Jó, rendben legyen, de ha még egyszer zaklat azonnal szólj!-parancsolt rám, mint egy igazi magabiztos bátyó.
-Szóval akkor megyünk a strandra?-tereltem a témát
-Persze, hozom a cuccokat.- sietett Liam a cuccokért
Úgy bő fél óra alatt készek is voltunk az indulásra.
-Na jó ennyien nem férünk be egy kocsiba.-adta tudtunkra Zayn az információt
-Jó, akkor Lou, Niall és én megyünk Lou kocsijában, Harry, Zayn és Liam pedig Harry kocsijában. -kezdtem utasítgatni.
-Rendben főnök asszony.- humorizált Harry
Miután mindenki beszállt a meg felelő helyre el is indultunk. Az út kb. 20 perc lehetett.
Mindenki gyorsan ledobta a cok-mokját és rohant is a vízbe, kivéve Zany-t meg engem.
- Te nem mész?-kérdezte Zayn
-Nem. Inkább napozom előbb.
-Ez szerintem nem jó ötlet.- nevette el magát
-Miért?-csodálkoztam
-Mindegy. Majd megtudod.
Olyan 10 perce süttethettem magam amikor két erős kart éreztem a kezemen és kettőt a lábamon.
-Ágyú golyóóó!-kiabált Lou majd Niall-al együtt bedobtak a vízbe.
-Na erről beszéltem.- kiabált Zayn utánam. Gondolom az 'ágyú golyóról' beszélt.
-Ezt még vissza kapjátok!-kezdtem a fenyegetőzést
-Állunk elébe! Ugye Lou?-nevetett Niall
-Persze, várunk.-majd elkezdtük egymást fröcskölni.
Nagyon jól éreztük magunkat, de azért este 8 felé úgy gondoltuk haza kéne menni.
-Ne má'. Legalább kajáljunk valamit.-nyöszörgött Niall
Na igen vagy 4 órája semmit nem ettünk, várható volt, hogy ezt mondja.
-Legyen, de gyorsan- dünnyögött Lou akin lehetett látni, hogy alaposan elfáradt. Nem csodálom, amennyit hülyéskedett.
Na igen, abból a 'gyors' kajálásból 1 óra lett, Lou pedig be is aludt amin jól elcsodálkoztam.
A lényeg, hogy este 10-re haza értünk mindenki elköszönt mindenkitől és már ment is durmolni.
Reggel nagy kiabálásra keltem.Vagy a telóm csörög vagy kiabálnak, remek.
Mikor lement alig akartam hinni a szememnek.
Remélem tetszett ez a rész is:)
Szeretném ha több lenne a komi:D
Kövi rész 2-3 komi és +1 feliratkozó után:D
u.i. csatlakozzatok a csoporthoz:)
(bocsii ha rövid lett)
2013. július 4., csütörtök
6. Fejezet És Ő szólt vissza, Ő.....
-Ezt, hogy érted?-kérdeztem remegő hangon
-Tudod te. Szóval?-nevette el magát. Na ja, én is nevetnék az helyében.
-Hát szerintem nincs semmi.-mondtam alig hallhatóan amit ő persze simán hallott.
-Gondolom akkor tudod, hogy vele mit beszéltem.
-Nem.
-Én úgy gondolom, de javíts ki ha rosszul gondolom, hogy Niall beléd zúgott, amit te félsz viszonozni.
Hűűű ő lenne az én bátyám? Milyen jól gondolja. Szerintem is belém zúgott én pedig nem tudom mit kezdjek vele. Viszonozzam vagy ne?
-Szóval? Jól gondolom?-kérdezte magabiztosan
-Igen.-nyögtem ki
-Miután anyuék már nincsenek te meg még 17 vagy így 2 hónapon át én vagyok a felelős érted, viszont miután betöltöd a 18-at én után az én kis húgomnak foglak tartani és mindig fogok rád vigyázni. Viszont a fiú ügyeidbe nem szeretnék bele folyni, de mivel ismerem a kiszemelted...
-Louis!-szóltam rá kicsit hangosan, hogy mondhatja, hogy a "kiszemelt''? Mi ő? Egy hal?
-Ez van, tetszik neked és ezt felesleges titkolnod legalább is előlem biztos. Na szóval azt mondtam neki,
hogy nyugodtan elhívhat randira. Jó igen tudom kicsit furi, hogy megengedem meg minden de nem szeretném, hogy csalódások érjenek meg...
-Louuu!-húztam el a végét, hogy mondja már a lényeget
-Ezért meg mondtam, hogy ha megtudom, hogy meg bántott vagy bármi rosszat okozott neked akkor velem gyűlik meg a baja.-fejezte be a mondandóját.
-Hát ez szép.
-Mi?
-Mikor ki jött úgy nézett ki, mint egy kisfiú akit megfenyegettek. Elég rémisztő képet vágott.
-Akkor jó.-mondta elégedetten
Pont befejeztük a nagy beszélgetést amikor be jött meg vizsgálni Lou-t.
Mikor kiléptem minden szem rám szegeződött.
-Na mi volt?-jött az első kérdés Zayn-től
-Semmi..-válaszoltam Niall-ra néztem
-Na persze.
-Ezt most, hogy érted?
-Ki jössz azt mondod nem történt semmi és Niall-ra nézel. Szóval azt már tudjuk, hogy Niall volt a téma.
-Te most hangosan gondolkodsz?-viccelődött Harry
-Hahóó én is itt vagyok.-szólt közbe Niall majd mellénk lépett
-Na akkor valaki elmondaná miről szólt a beszélgetés vagy szuper nagy titok?-érdeklődött Liam is
Nagy szerencsére ki jött az orvos a szobából és a beszélgetés félbe szakadt.
-Louis nagyon jó állapotban van így már holnap délelőtt haza mehet.-mondta gyorsan az orvos majd el is ment. Milyen sietősek ezek az orvosok, még köszönni se lehet aztán én vagyok az udvariatlan, hogy nem köszönök, na mindegy.
-Akkor megyünk?-kérdeztem és reméltem, hogy már elfelejtették az előző témát
-Téma nincs elfelejtve, otthon folytatjuk!-közölte Liam majd mindenki elköszönt Louis-tól.
Az autó út csöndben telt én Niall és Harry mellett ültem de nem történt semmi.
Haza értünk, számomra szomorú pillanat volt hiszen el kellett kezdeni a temetést intézni.
************************* 3 hét múlva **************************
Szerencsésen(már ahogy lehet egy temetés szerencsés) lezajlott minden.
Niallal azóta nem történt semmi, mondjuk időnk sem volt, én végleg ide költöztem ugyanis ez volt a legegyszerűbb megoldás. A Magyarországi házat kiadtuk egyetemistáknak, ez két okból is jó volt. 1. valahogy én is eltudtam magam tartani, nem mintha különben éhen halnék. 2. A tudat, hogy ha vissza kell valamiért menni nem kell szállodába menni.
Ez volt az első reggel amikor minden stresszen túl voltunk és ráadásul a srácoknak van 5 nap szabad napjuk.
-Jó reggelt.-köszöntem amikor mindenkit meg láttam a konyhában
-Neked is.-jött az egybehangzó válasz
-És mit csináljunk Nata?-kérdezte Lou
-Nata?-csodálkozott Zayn
-Igen, mivel ő húgom úgy hívom ahogy akarom.-nevette el magát majd adott egy puszit az arcomra.- És csak én hívhatom így!
-Én hívhatlak Natinak?-kérdezte Niall és egy olyan édes mosolyt varázsolt magára, hogy ott helyben szét folytam volna a gyönyörűségtől.
-Igen.-válaszoltam röviden, de mosolyogva
-És én nyuszinak?-jött a vicces kérdés Harry-től
-Nyuszi? Mi? Nem Harry. - nevettem el magam
-De ők mér' hívhatnak ahogy akarnak?- vágta be a 'durcit'
-Mert az a nevem csak becézve.-majd oda mentem és megöleltem.- Na jó viszont kajás vagyok, szóval mi a reggeli?
-Finom palacsinta.- válaszolta Liam nagy vigyorral az arcán
-Kérek hatot.-adtam ki az 'utasítást'. Hát igen szeretek dirigálni de be válik, mert mindig elém teszik bár mondták egy-kétszer, hogy én is megmozdulhatnék.
-Íme. Van kakaós, lekváros és mézes.
Miután bevágtam a jó nagy adag palacsintákat mindenki átfáradt a nappaliba és levágta magát a tv elé, ki
kivéve Liam. Szegény Liam nem csak megfőzte, de ő is mosogatta el. Na jó ne teljesen kicsit én is be segítettem.
-Hát ez gyors volt, köszi.-köszönte meg és ő is elővette a cuki mosolyát. Most komolyan minden fiúnak van ilyen cuki mosolya?
Miután már mindenki a nappaliban volt jött a nagy kérdés.
-És mit csináljunk ma?-tette fel a nagy kérdést Harry
-Straaaaaaaaaand!-kiabálta Louis
Mielőtt elkezdődött volna a 'nagy' vita megcsörrent a telóm.
-Haló?-szóltam bele miután nem írta ki a nevet.
És Ő szólt vissza, Ő.....
Remélem ez a rész is jól sikerült:)
Szeretném komiba látni a meglátásotokat a blogról:)
Addig is itt van a link: ide is azonnal felkerülnek az újabb részek, csatlakoznak sokan:)
https://www.facebook.com/groups/146537735504478/
Ha lehet kérnék 2-3 vagy 4 komit is és +1 feliratkozót:)
u.i. nagyon köszönöm a 4 feliratkozót és a +1000 olvasót <33
-Tudod te. Szóval?-nevette el magát. Na ja, én is nevetnék az helyében.
-Hát szerintem nincs semmi.-mondtam alig hallhatóan amit ő persze simán hallott.
-Gondolom akkor tudod, hogy vele mit beszéltem.
-Nem.
-Én úgy gondolom, de javíts ki ha rosszul gondolom, hogy Niall beléd zúgott, amit te félsz viszonozni.
Hűűű ő lenne az én bátyám? Milyen jól gondolja. Szerintem is belém zúgott én pedig nem tudom mit kezdjek vele. Viszonozzam vagy ne?
-Szóval? Jól gondolom?-kérdezte magabiztosan
-Igen.-nyögtem ki
-Miután anyuék már nincsenek te meg még 17 vagy így 2 hónapon át én vagyok a felelős érted, viszont miután betöltöd a 18-at én után az én kis húgomnak foglak tartani és mindig fogok rád vigyázni. Viszont a fiú ügyeidbe nem szeretnék bele folyni, de mivel ismerem a kiszemelted...
-Louis!-szóltam rá kicsit hangosan, hogy mondhatja, hogy a "kiszemelt''? Mi ő? Egy hal?
-Ez van, tetszik neked és ezt felesleges titkolnod legalább is előlem biztos. Na szóval azt mondtam neki,
hogy nyugodtan elhívhat randira. Jó igen tudom kicsit furi, hogy megengedem meg minden de nem szeretném, hogy csalódások érjenek meg...
-Louuu!-húztam el a végét, hogy mondja már a lényeget
-Ezért meg mondtam, hogy ha megtudom, hogy meg bántott vagy bármi rosszat okozott neked akkor velem gyűlik meg a baja.-fejezte be a mondandóját.
-Hát ez szép.
-Mi?
-Mikor ki jött úgy nézett ki, mint egy kisfiú akit megfenyegettek. Elég rémisztő képet vágott.
-Akkor jó.-mondta elégedetten
Pont befejeztük a nagy beszélgetést amikor be jött meg vizsgálni Lou-t.
Mikor kiléptem minden szem rám szegeződött.
-Na mi volt?-jött az első kérdés Zayn-től
-Semmi..-válaszoltam Niall-ra néztem
-Na persze.
-Ezt most, hogy érted?
-Ki jössz azt mondod nem történt semmi és Niall-ra nézel. Szóval azt már tudjuk, hogy Niall volt a téma.
-Te most hangosan gondolkodsz?-viccelődött Harry
-Hahóó én is itt vagyok.-szólt közbe Niall majd mellénk lépett
-Na akkor valaki elmondaná miről szólt a beszélgetés vagy szuper nagy titok?-érdeklődött Liam is
Nagy szerencsére ki jött az orvos a szobából és a beszélgetés félbe szakadt.
-Louis nagyon jó állapotban van így már holnap délelőtt haza mehet.-mondta gyorsan az orvos majd el is ment. Milyen sietősek ezek az orvosok, még köszönni se lehet aztán én vagyok az udvariatlan, hogy nem köszönök, na mindegy.
-Akkor megyünk?-kérdeztem és reméltem, hogy már elfelejtették az előző témát
-Téma nincs elfelejtve, otthon folytatjuk!-közölte Liam majd mindenki elköszönt Louis-tól.
Az autó út csöndben telt én Niall és Harry mellett ültem de nem történt semmi.
Haza értünk, számomra szomorú pillanat volt hiszen el kellett kezdeni a temetést intézni.
************************* 3 hét múlva **************************
Szerencsésen(már ahogy lehet egy temetés szerencsés) lezajlott minden.
Niallal azóta nem történt semmi, mondjuk időnk sem volt, én végleg ide költöztem ugyanis ez volt a legegyszerűbb megoldás. A Magyarországi házat kiadtuk egyetemistáknak, ez két okból is jó volt. 1. valahogy én is eltudtam magam tartani, nem mintha különben éhen halnék. 2. A tudat, hogy ha vissza kell valamiért menni nem kell szállodába menni.
Ez volt az első reggel amikor minden stresszen túl voltunk és ráadásul a srácoknak van 5 nap szabad napjuk.
-Jó reggelt.-köszöntem amikor mindenkit meg láttam a konyhában
-Neked is.-jött az egybehangzó válasz
-És mit csináljunk Nata?-kérdezte Lou
-Nata?-csodálkozott Zayn
-Igen, mivel ő húgom úgy hívom ahogy akarom.-nevette el magát majd adott egy puszit az arcomra.- És csak én hívhatom így!
-Én hívhatlak Natinak?-kérdezte Niall és egy olyan édes mosolyt varázsolt magára, hogy ott helyben szét folytam volna a gyönyörűségtől.
-Igen.-válaszoltam röviden, de mosolyogva
-És én nyuszinak?-jött a vicces kérdés Harry-től
-Nyuszi? Mi? Nem Harry. - nevettem el magam
-De ők mér' hívhatnak ahogy akarnak?- vágta be a 'durcit'
-Mert az a nevem csak becézve.-majd oda mentem és megöleltem.- Na jó viszont kajás vagyok, szóval mi a reggeli?
-Finom palacsinta.- válaszolta Liam nagy vigyorral az arcán
-Kérek hatot.-adtam ki az 'utasítást'. Hát igen szeretek dirigálni de be válik, mert mindig elém teszik bár mondták egy-kétszer, hogy én is megmozdulhatnék.
-Íme. Van kakaós, lekváros és mézes.
Miután bevágtam a jó nagy adag palacsintákat mindenki átfáradt a nappaliba és levágta magát a tv elé, ki
kivéve Liam. Szegény Liam nem csak megfőzte, de ő is mosogatta el. Na jó ne teljesen kicsit én is be segítettem.
-Hát ez gyors volt, köszi.-köszönte meg és ő is elővette a cuki mosolyát. Most komolyan minden fiúnak van ilyen cuki mosolya?
Miután már mindenki a nappaliban volt jött a nagy kérdés.
-És mit csináljunk ma?-tette fel a nagy kérdést Harry
-Straaaaaaaaaand!-kiabálta Louis
Mielőtt elkezdődött volna a 'nagy' vita megcsörrent a telóm.
-Haló?-szóltam bele miután nem írta ki a nevet.
És Ő szólt vissza, Ő.....
Remélem ez a rész is jól sikerült:)
Szeretném komiba látni a meglátásotokat a blogról:)
Addig is itt van a link: ide is azonnal felkerülnek az újabb részek, csatlakoznak sokan:)
https://www.facebook.com/groups/146537735504478/
Ha lehet kérnék 2-3 vagy 4 komit is és +1 feliratkozót:)
u.i. nagyon köszönöm a 4 feliratkozót és a +1000 olvasót <33
2013. július 3., szerda
5. Fejezet Együtt át tudjuk vészelni...
-Mi? Ez nem lehet! Ez a én hibám! Biztos igaz?-mint egy őrült kiabálni kezdett és csapkodott. Rá sem ismertem soha nem csinált ilyet, viszont azt is tudtam, hogy meg fogja viselni, dehogy ennyire.
-Lou, nyugi! Együtt át tudjuk vészelni ezt a tragédiát!-próbáltam nyugtatgatni, de nem nagyon sikerült.
Olyan dolgot mondott amit tudom, hogy nem gondolt komolyan, de mégis meg viselt.
-Neked kellett volna vigyázni rájuk! Te vagy a hibás!-üvöltött olyan hangosan, hogy a srácok rohantak be az ajtón.
-Mi történt?-jött gyorsan mellém Niall. Még jó, különben ott helyben össze estem volna Lou kijelentésétől.
-Csak Lou elmondta a véleményét.-szipogtam halkan majd kimentem a kórteremből.
Egyenesen a női mosdó felé vettem az irányt, majd gyorsan be is mentem az egyik wc fülkébe.
Próbáltam nem sírni, de amikor harmadszorra játszódott le az agyamban nem bírtam tovább és sírni kezdtem. Úgy húsz percig lehettem a wc-ben amikor eszembe jutottak a többiek, szegények semmit nem tudnak. Sem azt, hogy miért rohantam el se azt, hogy hova.
Így erőt vettem magamon és kiléptem a fülkéből majd egyenesen a mosdókhoz léptem ahol végig nézhettem magamon egy nagy tükör 'segítségével'. Hát igen, nem voltam egy túlzottam szép látvány. Piros szemek, néhány hajszálam a homlokomra ragadva, ilyen csapzottan álltam. Gyorsan megmostam az arcom újra gumiztam a hajam és egy kis sminket vittem a szemem köré. Igen tudom, kicsit furcsa, hogy smink is van nálam, de egy kis alapozó nélkül soha nem indulok el.
-Itt vagyok.-szóltam halk vékony hangon amikor a többiek elé értem
-Jaj de jó. hogy itt vagy! Már kezdtünk aggódni! Hívtalak,de nem vetted fel!-jött gyorsan felém Niall majd átölelt erősen amit én persze viszonoztam.Olyan jó illatú volt, persze mint mindig.
-Ja, igen lemerült.És mi van Lou-val?
-Semmi, miután kimentél megkérdeztük mi történt, de ő csak annyit mondott, hogy a keserűség és a düh beszélt belőle, meg hogy reméli nem veszed magadra.-válaszolt Liam majd a végén kis mosolyra húzta a száját. -és reméli, hogy még bemész hozzá.- fejezte be a mondatot.
Kicsit gondolkoztam, majd eszembe jutott, hogy mióta Lou kórházba került mit mondogatok magamban: "Nem, nem szabad most össze törni, főleg nem így, hogy csak mi ketten vagyunk egymásnak." Így erőt véve magamon újra benyitottam a kórterembe.
Némán léptem Lou ágya mellé majd megálltam egymást néztük. Ez beletelhetett úgy 2 percbe is amikor a tesóm megtörte a csendet.
-Nagyon, sajnálom! Nem gondoltam komolyan! Csak mióta eljöttem otthonról alig láttam őket és annyira készültem a találkozásra, már vissza is számoltam.A srácoknak is minden órában mondtam, de amikor elmondtad mi történt nagy ideges lettem! Tényleg sajnálom és nagyon szeretlek, húgom- fejezte a mondandóját, majd erősen megnyomta a 'húgom' szócskát.
-Tudom Lou. Mikor megtudtuk, hogy mi történt veled egyből jöttünk. Anyuék nagyon megijedtek nekem meg csak azon járt az agyamba, hogy most nem törhetek össze, erősnek kell lennem, mikor megtudtam,hogy anyuékkal mi történt, akkor még jobban csak ez járt a fejemben és az, hogy hogy mondjam el neked, viszont amikor 'nekem estél' végleg elszakadt a cérna és nem tudtam tovább magamban tartani a könnycseppeket.-láttam Lou-n, hogy akar valamit mondani, de én gyorsabb voltam.-Nem, előbb befejezem. Aztán amikor kimentem a mosdóba alaposan kisírt szemmel megint eszembe jutott. Nem szabad most össze törni, most erősnek kell lenni. Majd amikor vissza jöttem Liam elmesélte, hogy nem mondtál semmit és, hogy sajnálod. Lou én megbocsájtok teljes szívemből, de ha még egyszer így meg bántasz elveszem Kevint.-majd el kezdtünk nevetni.
-Rendben soha többé, de még is véletlen akkor se Kevint bántsd!-nevetett Lou is
Valami motoszkálást hallottam a hátam mögül, mikor hátra néztem meg pillantottam a négy fiút akik könnyes szemmel és kis mosollyal a szájukon álltak az ajtóban. Persze, ahogy hátra néztem ők gyorsan ki slisszoltak a teremből.
-Gyertek vissza!-kiabáltam utánuk, ők persze gyanúsan gyorsan már bent is voltak.-Tudom, hogy az egészet hallottátok, de ez így csak jó,mert nem kell még egyszer elmondanom.-mosolyogtam
-Kis lusta.-szólt közbe Lou
-Tudom.-és mosolyogtam még jobban
-De mi így szeretjük.-közölte mosolyogva Niall és oda jött megölelni. Most is olyan jó érzés volt, az erős karjaiban éreztem magam, biztonságban. Erre persze mindenki "húúúú"-zni kezdett és meg láttam Lou-t is.
N ő egyáltalán nem volt elragadtatva, de ez senkinek nem tűnt fel csak nekem és neki, hogy őt nézem.
-Na, jó azért pihennem is kell, szóval ha lehet kint tomboljatok.- vette komolyra a szót,de még ez sem tűnt fel senkinek.- Kivéve Niall.
-Öööö, oké.-csodálkozott Niall.
Na azért kint sem volt jobb hangulat.... nekem.
-És mi van közted és Niall között?-jött a kínos kérdés Zayn-től.
-Mi lenne?-tettem a hülyét
-Hát folyton ölelget meg rólad beszél?-folytatta
-Komolyan rólam beszél?-fordultam hirtelen felé
-Nem, csak kíváncsi voltam a reakciódra.-nevette el magát Zayn majd mindenki.
Erre persze rögtön bevágtam a 'mű durcit' és erről eszembe jutottak anyák, hogy ők állandóan azt mondták 'nem áll jól' 'te már túl nagy vagy ehhez'. Persze ez engem nem érdekelt és folytattam tovább. Viszont eszembe jutott, hogy anyuék már nincsenek Lou pedig kórházban és valakinek a temetést is intéznie kell.
Hát igen persze,hogy nekem.
A srácok még mindig nevettek ezen az egészen ami tényleg vicces volt, de azért ennyire nem hinném, na mindegy, a lényeg, hogy Niall lépett ki a a kórteremből meglehetősen meg gyötört fejjel.
-Veled meg mi történt?-lépett mellé Niall
-Csak beszéltem Lou-val.-mondta halkan majd rám nézett.-Lou hív.-szólt hozzám
-Engem? De miért?-csodálkoztam
-Nem tudom.
Kezdetem kicsit félni, hogy mit fog mondani, bár volt egy sejtésem.
-Itt vagyok.-léptem be félénken
-Gyere ide. Ülj le mellém.-szólt kedvesen
Gyorsan oda mentem és leültem mellé.
-Szóval miért hívtál?-kérdeztem alig hallhatóan
-Mi van közted és Niall között?
Na itt még levegőt is el felejtettem venni.
Remélem tetszik a blog.:) Nagyon köszönöm a 3 feliratkozót.
Próbálom továbbra is hozni a hosszú részeket,remélem ez jó hosszú lett.
A kövi részt minimum 3-4 komi és ha lehet 1 feliratkozó után hozom :)
Komiba a véleményt:DD
u.i. a SZAVAZÁSt se felejtsétek el :D :D :D
-Lou, nyugi! Együtt át tudjuk vészelni ezt a tragédiát!-próbáltam nyugtatgatni, de nem nagyon sikerült.
Olyan dolgot mondott amit tudom, hogy nem gondolt komolyan, de mégis meg viselt.
-Neked kellett volna vigyázni rájuk! Te vagy a hibás!-üvöltött olyan hangosan, hogy a srácok rohantak be az ajtón.
-Mi történt?-jött gyorsan mellém Niall. Még jó, különben ott helyben össze estem volna Lou kijelentésétől.
-Csak Lou elmondta a véleményét.-szipogtam halkan majd kimentem a kórteremből.
Egyenesen a női mosdó felé vettem az irányt, majd gyorsan be is mentem az egyik wc fülkébe.
Próbáltam nem sírni, de amikor harmadszorra játszódott le az agyamban nem bírtam tovább és sírni kezdtem. Úgy húsz percig lehettem a wc-ben amikor eszembe jutottak a többiek, szegények semmit nem tudnak. Sem azt, hogy miért rohantam el se azt, hogy hova.
Így erőt vettem magamon és kiléptem a fülkéből majd egyenesen a mosdókhoz léptem ahol végig nézhettem magamon egy nagy tükör 'segítségével'. Hát igen, nem voltam egy túlzottam szép látvány. Piros szemek, néhány hajszálam a homlokomra ragadva, ilyen csapzottan álltam. Gyorsan megmostam az arcom újra gumiztam a hajam és egy kis sminket vittem a szemem köré. Igen tudom, kicsit furcsa, hogy smink is van nálam, de egy kis alapozó nélkül soha nem indulok el.
-Itt vagyok.-szóltam halk vékony hangon amikor a többiek elé értem
-Jaj de jó. hogy itt vagy! Már kezdtünk aggódni! Hívtalak,de nem vetted fel!-jött gyorsan felém Niall majd átölelt erősen amit én persze viszonoztam.Olyan jó illatú volt, persze mint mindig.
-Ja, igen lemerült.És mi van Lou-val?
-Semmi, miután kimentél megkérdeztük mi történt, de ő csak annyit mondott, hogy a keserűség és a düh beszélt belőle, meg hogy reméli nem veszed magadra.-válaszolt Liam majd a végén kis mosolyra húzta a száját. -és reméli, hogy még bemész hozzá.- fejezte be a mondatot.
Kicsit gondolkoztam, majd eszembe jutott, hogy mióta Lou kórházba került mit mondogatok magamban: "Nem, nem szabad most össze törni, főleg nem így, hogy csak mi ketten vagyunk egymásnak." Így erőt véve magamon újra benyitottam a kórterembe.
Némán léptem Lou ágya mellé majd megálltam egymást néztük. Ez beletelhetett úgy 2 percbe is amikor a tesóm megtörte a csendet.
-Nagyon, sajnálom! Nem gondoltam komolyan! Csak mióta eljöttem otthonról alig láttam őket és annyira készültem a találkozásra, már vissza is számoltam.A srácoknak is minden órában mondtam, de amikor elmondtad mi történt nagy ideges lettem! Tényleg sajnálom és nagyon szeretlek, húgom- fejezte a mondandóját, majd erősen megnyomta a 'húgom' szócskát.
-Tudom Lou. Mikor megtudtuk, hogy mi történt veled egyből jöttünk. Anyuék nagyon megijedtek nekem meg csak azon járt az agyamba, hogy most nem törhetek össze, erősnek kell lennem, mikor megtudtam,hogy anyuékkal mi történt, akkor még jobban csak ez járt a fejemben és az, hogy hogy mondjam el neked, viszont amikor 'nekem estél' végleg elszakadt a cérna és nem tudtam tovább magamban tartani a könnycseppeket.-láttam Lou-n, hogy akar valamit mondani, de én gyorsabb voltam.-Nem, előbb befejezem. Aztán amikor kimentem a mosdóba alaposan kisírt szemmel megint eszembe jutott. Nem szabad most össze törni, most erősnek kell lenni. Majd amikor vissza jöttem Liam elmesélte, hogy nem mondtál semmit és, hogy sajnálod. Lou én megbocsájtok teljes szívemből, de ha még egyszer így meg bántasz elveszem Kevint.-majd el kezdtünk nevetni.
-Rendben soha többé, de még is véletlen akkor se Kevint bántsd!-nevetett Lou is
Valami motoszkálást hallottam a hátam mögül, mikor hátra néztem meg pillantottam a négy fiút akik könnyes szemmel és kis mosollyal a szájukon álltak az ajtóban. Persze, ahogy hátra néztem ők gyorsan ki slisszoltak a teremből.
-Gyertek vissza!-kiabáltam utánuk, ők persze gyanúsan gyorsan már bent is voltak.-Tudom, hogy az egészet hallottátok, de ez így csak jó,mert nem kell még egyszer elmondanom.-mosolyogtam
-Kis lusta.-szólt közbe Lou
-Tudom.-és mosolyogtam még jobban
-De mi így szeretjük.-közölte mosolyogva Niall és oda jött megölelni. Most is olyan jó érzés volt, az erős karjaiban éreztem magam, biztonságban. Erre persze mindenki "húúúú"-zni kezdett és meg láttam Lou-t is.
N ő egyáltalán nem volt elragadtatva, de ez senkinek nem tűnt fel csak nekem és neki, hogy őt nézem.
-Na, jó azért pihennem is kell, szóval ha lehet kint tomboljatok.- vette komolyra a szót,de még ez sem tűnt fel senkinek.- Kivéve Niall.
-Öööö, oké.-csodálkozott Niall.
Na azért kint sem volt jobb hangulat.... nekem.
-És mi van közted és Niall között?-jött a kínos kérdés Zayn-től.
-Mi lenne?-tettem a hülyét
-Hát folyton ölelget meg rólad beszél?-folytatta
-Komolyan rólam beszél?-fordultam hirtelen felé
-Nem, csak kíváncsi voltam a reakciódra.-nevette el magát Zayn majd mindenki.
Erre persze rögtön bevágtam a 'mű durcit' és erről eszembe jutottak anyák, hogy ők állandóan azt mondták 'nem áll jól' 'te már túl nagy vagy ehhez'. Persze ez engem nem érdekelt és folytattam tovább. Viszont eszembe jutott, hogy anyuék már nincsenek Lou pedig kórházban és valakinek a temetést is intéznie kell.
Hát igen persze,hogy nekem.
A srácok még mindig nevettek ezen az egészen ami tényleg vicces volt, de azért ennyire nem hinném, na mindegy, a lényeg, hogy Niall lépett ki a a kórteremből meglehetősen meg gyötört fejjel.
-Veled meg mi történt?-lépett mellé Niall
-Csak beszéltem Lou-val.-mondta halkan majd rám nézett.-Lou hív.-szólt hozzám
-Engem? De miért?-csodálkoztam
-Nem tudom.
Kezdetem kicsit félni, hogy mit fog mondani, bár volt egy sejtésem.
-Itt vagyok.-léptem be félénken
-Gyere ide. Ülj le mellém.-szólt kedvesen
Gyorsan oda mentem és leültem mellé.
-Szóval miért hívtál?-kérdeztem alig hallhatóan
-Mi van közted és Niall között?
Na itt még levegőt is el felejtettem venni.
Remélem tetszik a blog.:) Nagyon köszönöm a 3 feliratkozót.
Próbálom továbbra is hozni a hosszú részeket,remélem ez jó hosszú lett.
A kövi részt minimum 3-4 komi és ha lehet 1 feliratkozó után hozom :)
Komiba a véleményt:DD
u.i. a SZAVAZÁSt se felejtsétek el :D :D :D
2013. július 1., hétfő
4. fejezet Már megint ki hív? -.-
Minden hol rend. Na jó ez most így viccesen hangzik de még is csak öt fiú lakik itt. Kicsit 'nagyobb' rendetlenségre számítottam. De mindegy, ez így még is csak jó.
-Meg mutatom a szobádat.-lépett mellém Niall
Miközben fel mentünk a lépcsőn én csak ájuldoztam.Egy ilyen kecóban lakik az én drága jó tesóm?! Tudtad, hogy gazdagok, de hogy ennyire. Na jó, térjünk a lényegre. Miután felmentünk az első emeltre (ugyanis kettő van) meg mutatta kinek hol van a szobája és végül az enyémet is.
-És íme. Ez a tiéd.-nyitott be egy hatalmas szobába
-Hűűűűű.-hát igen nem vagyok a szavak mestere
-Ha valami igazítás kéne, vagy valami rossz vagy...
-Nem Niall, ez csodálatos.-
-Rendben.-mosolyodott el - segítsek ki pakolni?
-Nem köszi. Menni fog.
-Oké. Le megyek kajálni. Kérsz valamit?
-Nem, nem vagyok éhes.
-Hát jóó. Ja igen külön fürdőd is van.-van majd ki nyitott még egy ajtót és ott volt előttem egy hatalmas fürdő.
-Nagyon köszönöm a támogatásotok.
-Ez a minimum amit tehetünk. lépett közelebb Niall
Beállt pár másodpercnyi csend majd én törtem meg.
-Szerintem már nem megyek ki. Szóval jó éjszakát és üzenem a többieknek, hogy nekik is köszönöm!
-Átadom.-majd közelebb lépett és átölelt.
Éreztem az izmait ahogy megfeszül, a Niall 'illatot' és.... ennyi. Ennyi volt az ölelés. Ilyen rövid, ennyit tudtam felfogni.
-Jó éjszakát!-köszönt el
-Neked is!
Miután becsukta az ajtót még egy helyben álltam, hallani akartam a lépteit, ahogy elhagyják az emeletet. Bár ez hülyeség mivel két szobával arrébb van a szobája, de legalább tudom nem az ajtóm előtt áll.
Miután tuti volt, hogy mindenki lent van, gyorsan bementem a fürdőbe és megengedtem a vizet.
Még jó, hogy rögtön a hideg jött. Kis híján le is 'fagytam'.
Nagy nehezen sikerült be állítani a hőfokot és csak folyt rám a langyos víz. Úgy húsz percet el időzhettem a fürdőben majd miután minden rendebe tevéssel kész voltam lehuppantam az ágyra és elővettem a egy régi albumot a táskámból amit mindig magamnál hordok.
Könnyes szemmel néztem őket végig. Benne volt az a kép ahol apu tanít biciklizni, vagy ahol anyuval csinálom Lou szülinapi tortáját. Mire a végére értem patakokban hullottak a könnycseppek. De aztán eszembe jutott valami. Az hogy árva vagyok. Nincs se apukám se anyukám, csak egy testvér, a Világ legjobb testvére. Nem szabad most összetörnöm. Ki kell bírnom, és képes vagy rá! Itt vannak Lou csodás barátai, már most számíthatok rájuk. Már csak egy 'kis' probléma van. A sajtó. Nem szabad, hogy meg tudják. Várjunk csak ! Van még egy! Csak 17 éves vagyok, azaz kis korú! Nem, nem baj! Szerencsére két hét és itt van a szülinapom és tizennyolc éves leszek, a magam ura!
Miután meg vitattam magamban ezeket a problémákat gyorsan ágyba bújtam az álom manók pedig már jöttek is értem.
*************másnap reggel*************
Valami hangoskodásra keltem. Hát persze, hogy megint a telefon csörgés volt az.
-haló?-szóltam bele kómásan
- Jó napot kívánok Dr.Phill vagyok és a bátyja egészsége miatt hívom önt. -ahogy ezt kimondta rögtön nem voltam álmos
-Igen? Mi történt? Ugye minden rendben van?
-Igen. Hála Istennek felébredt és önt szeretné látni meg a ...... szüleit.-hallottam az orvos hangján is ahogy ezt óvatosan mondja
-Ohh.. értem. Ön mondott valamit?
-Nem. Úgy gondolom jobb az ha magától tudja meg.
-Igen, persze. Viszont akkor most rögtön indulok.
-Rendben. Viszlát.-majd ki is nyomta a telefont
Amilyen gyorsan tudtam csak be mentem mindenkihez és mindenkit fölráztam, hogy azonnal keljenek, mert Lou fölébredt
30 perc múlva mindenki az ajtóban állt indulásra készen.
Mivel reggel 06:30 volt így aránylag gyorsan tudtunk menni és 10 perc múlva már a kórházban voltunk.
Szerencsénkre most sem működött a lift , de nagy nehezen fölértünk és pont jött ki az orvos Lou szobájából.
-Jó napot Dr.Phill a bátyám egészségéről érdeklődöm.
-Jó napot Natasa. A bátyja nagyon jó állapotban van. Bemehetnek hozzá de egyszerre csak egy ember látogassa. Viszont most mennem kell. Viszlát.
-Viszlát.-köszöntem a doktornak aki szerintem már meg se hallott.
-Na jó szerintem ez egyértelmű, hogy Natasa megy be legelőször.-jelentette ki Liam mire mindneki bólogatással válaszolt.
Mély levegőt vettem majd lenyomtam a kilincset és meg láttam az én drága egyetlen bátyusomat.
-Lou! Hát jól vagy!- köszöntem neki majd oda rohantam hozzá és ahogy csak lehetett adtam neki egy óriási ölelést
-Jaj de örülök, hogy látlak. Már annyira rég találkoztunk, bár nem így terveztem a nagy találkozást.-nevette el magát a végén. Hát igen Louis mindig is egy pozitív, vidám ember volt aki mindenen talált valami vicceset.
-Hogy vagy?-kérdeztem vékony alig hallható hangon.
-Hát... a helyzethez képest jól. És ti? Anyuék?
-Lou valamit mondanom kell!-lett komoly a hangom és magabiztos
-Mi történt?- hirtelen ő is komoly lett
-Anyuék............. karamboloztak és nem élték túl....... meghaltak.-itt már nem bírtam tovább és elkezdtem könnyezni,de végig Lou reagálást vártam ami nagyon meglepett.
Bocsii, hogy ilyen későn hoztam a kövit. Meg próbálom mostantól sűrűbben írni:DD
Addig is kérek legalább 2 kommit és 1 feliratkozót :DD
Komiba a blogról a véleményed:)
-Meg mutatom a szobádat.-lépett mellém Niall
Miközben fel mentünk a lépcsőn én csak ájuldoztam.Egy ilyen kecóban lakik az én drága jó tesóm?! Tudtad, hogy gazdagok, de hogy ennyire. Na jó, térjünk a lényegre. Miután felmentünk az első emeltre (ugyanis kettő van) meg mutatta kinek hol van a szobája és végül az enyémet is.
-És íme. Ez a tiéd.-nyitott be egy hatalmas szobába
-Hűűűűű.-hát igen nem vagyok a szavak mestere
-Ha valami igazítás kéne, vagy valami rossz vagy...
-Nem Niall, ez csodálatos.-
-Rendben.-mosolyodott el - segítsek ki pakolni?
-Nem köszi. Menni fog.
-Oké. Le megyek kajálni. Kérsz valamit?
-Nem, nem vagyok éhes.
-Hát jóó. Ja igen külön fürdőd is van.-van majd ki nyitott még egy ajtót és ott volt előttem egy hatalmas fürdő.
-Nagyon köszönöm a támogatásotok.
-Ez a minimum amit tehetünk. lépett közelebb Niall
Beállt pár másodpercnyi csend majd én törtem meg.
-Szerintem már nem megyek ki. Szóval jó éjszakát és üzenem a többieknek, hogy nekik is köszönöm!
-Átadom.-majd közelebb lépett és átölelt.
Éreztem az izmait ahogy megfeszül, a Niall 'illatot' és.... ennyi. Ennyi volt az ölelés. Ilyen rövid, ennyit tudtam felfogni.
-Jó éjszakát!-köszönt el
-Neked is!
Miután becsukta az ajtót még egy helyben álltam, hallani akartam a lépteit, ahogy elhagyják az emeletet. Bár ez hülyeség mivel két szobával arrébb van a szobája, de legalább tudom nem az ajtóm előtt áll.
Miután tuti volt, hogy mindenki lent van, gyorsan bementem a fürdőbe és megengedtem a vizet.
Még jó, hogy rögtön a hideg jött. Kis híján le is 'fagytam'.
Nagy nehezen sikerült be állítani a hőfokot és csak folyt rám a langyos víz. Úgy húsz percet el időzhettem a fürdőben majd miután minden rendebe tevéssel kész voltam lehuppantam az ágyra és elővettem a egy régi albumot a táskámból amit mindig magamnál hordok.
Könnyes szemmel néztem őket végig. Benne volt az a kép ahol apu tanít biciklizni, vagy ahol anyuval csinálom Lou szülinapi tortáját. Mire a végére értem patakokban hullottak a könnycseppek. De aztán eszembe jutott valami. Az hogy árva vagyok. Nincs se apukám se anyukám, csak egy testvér, a Világ legjobb testvére. Nem szabad most összetörnöm. Ki kell bírnom, és képes vagy rá! Itt vannak Lou csodás barátai, már most számíthatok rájuk. Már csak egy 'kis' probléma van. A sajtó. Nem szabad, hogy meg tudják. Várjunk csak ! Van még egy! Csak 17 éves vagyok, azaz kis korú! Nem, nem baj! Szerencsére két hét és itt van a szülinapom és tizennyolc éves leszek, a magam ura!
Miután meg vitattam magamban ezeket a problémákat gyorsan ágyba bújtam az álom manók pedig már jöttek is értem.
*************másnap reggel*************
Valami hangoskodásra keltem. Hát persze, hogy megint a telefon csörgés volt az.
-haló?-szóltam bele kómásan
- Jó napot kívánok Dr.Phill vagyok és a bátyja egészsége miatt hívom önt. -ahogy ezt kimondta rögtön nem voltam álmos
-Igen? Mi történt? Ugye minden rendben van?
-Igen. Hála Istennek felébredt és önt szeretné látni meg a ...... szüleit.-hallottam az orvos hangján is ahogy ezt óvatosan mondja
-Ohh.. értem. Ön mondott valamit?
-Nem. Úgy gondolom jobb az ha magától tudja meg.
-Igen, persze. Viszont akkor most rögtön indulok.
-Rendben. Viszlát.-majd ki is nyomta a telefont
Amilyen gyorsan tudtam csak be mentem mindenkihez és mindenkit fölráztam, hogy azonnal keljenek, mert Lou fölébredt
30 perc múlva mindenki az ajtóban állt indulásra készen.
Mivel reggel 06:30 volt így aránylag gyorsan tudtunk menni és 10 perc múlva már a kórházban voltunk.
Szerencsénkre most sem működött a lift , de nagy nehezen fölértünk és pont jött ki az orvos Lou szobájából.
-Jó napot Dr.Phill a bátyám egészségéről érdeklődöm.
-Jó napot Natasa. A bátyja nagyon jó állapotban van. Bemehetnek hozzá de egyszerre csak egy ember látogassa. Viszont most mennem kell. Viszlát.
-Viszlát.-köszöntem a doktornak aki szerintem már meg se hallott.
-Na jó szerintem ez egyértelmű, hogy Natasa megy be legelőször.-jelentette ki Liam mire mindneki bólogatással válaszolt.
Mély levegőt vettem majd lenyomtam a kilincset és meg láttam az én drága egyetlen bátyusomat.
-Lou! Hát jól vagy!- köszöntem neki majd oda rohantam hozzá és ahogy csak lehetett adtam neki egy óriási ölelést
-Jaj de örülök, hogy látlak. Már annyira rég találkoztunk, bár nem így terveztem a nagy találkozást.-nevette el magát a végén. Hát igen Louis mindig is egy pozitív, vidám ember volt aki mindenen talált valami vicceset.
-Hogy vagy?-kérdeztem vékony alig hallható hangon.
-Hát... a helyzethez képest jól. És ti? Anyuék?
-Lou valamit mondanom kell!-lett komoly a hangom és magabiztos
-Mi történt?- hirtelen ő is komoly lett
-Anyuék............. karamboloztak és nem élték túl....... meghaltak.-itt már nem bírtam tovább és elkezdtem könnyezni,de végig Lou reagálást vártam ami nagyon meglepett.
Bocsii, hogy ilyen későn hoztam a kövit. Meg próbálom mostantól sűrűbben írni:DD
Addig is kérek legalább 2 kommit és 1 feliratkozót :DD
Komiba a blogról a véleményed:)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)