9. Fejezet Értsétek meg! +Randi?

-Minden rendbe Nata?- ért mellém Lou
Én csak ott álltam és magam elé meredve néztem a papírt.
-Ez mi?-kérdezte Lou majd kivette a kezemből.-az a szemét,meddig süllyed még le?-kezdett dühös lenni
-Mi történt?-értek mellénk a többiek
-Dave hagyott egy üzenetet.-jelentettem ki, de úgy mintha ez lenne a világ egyik legtermészetesebb dolga
-Téged nem zavar? Nem zaklat?-akadt Zayn.
Na jó ezen kicsit meglepődtem, nem láttam rajta eddig, hogy halálra törné magát, ami persze nem is azt jelenti, hogy nem érdekelné mi történik velem.
-De érdekel, de ez a papír már itt van, és ezen már nem lehet változtatni.-na jó, tudtam, hogy 'furcsát' mondtam,de hogy ettől kb. 2 perces csönd lett, erre nem számítottam.
-Na akkor megyünk?-tereltem a témát
-Nem, Natasa mondd el! Téged miért nem érdekel?-kérdezte magatehetetlenül Lou és ha Natasának hív akkor tényleg nagyon szomorú.
Hirtelen nem is tudtam, hogy erre mit mondjak. Azt, hogy ezen már nem lehet változtatni, nem ezt már mondtam. Vagy hogy engem ezek a dolgok nem viselnek meg, mondjuk ez igaz, de ezt nem hiszik el, azt hinnék beteg vagyok. Vagy a leghülyébb ötlet, hogy lehet, hogy nem is ő volt. Na ez az ami kizárt
-Mert....mert engem nem lehet ilyen könnyen megijeszteni. Könnyen túl lépek az ilyen dolgokon, amíg nem történik valami komolyabb nem foglalkozom vele.-mondtam végül az igazat.
-Mi az, hogy téged nem érdekel?-kezdett kiabálni Lou
-Louis ne kiabálj velem, mert elmondtam az igazságot. Én ilyen vagyok! Nem érdekelnek mások amíg.....amíg komolyabbra nem fordulnak a dolgok! De te ezt honnan is tudhatnád? 2 éve szinte nem is láttalak, előtt meg más voltam!-mondtam fél hangosan majd vissza rohantam a házba,még szerencse, hogy nyitva volt. Azonnal bezárkóztam a szobámba és magamra zártam az ajtót. Na, aszem ebből a város nézésből sem lesz semmi.
Úgy 2 perce lehettem a szobámba amikor kopogásra lettem figyelmes.
-Bárki is vagy menny el!-közöltem egyértelműen
-Én vagyok, Liam! Kérlek engedj be!-kérlelte majd hallottam ahogy leül az ajtó túl oldalára.
Kellett egy kis idő majd kinyitottam neki az ajtót.
-Gyere be.-szóltam neki
Miután be jött csak percekig néztük egymást.
-Én mindig melletted leszek.-törte meg a csendet
Nem válaszoltam,mert nem tudtam mit. Olyan hirtelen jött minden vagy is ez a kijelentés,a reakcióm csak egy nagy ölelés volt amit persze ő is viszonzott.
-Bármi bajod van, rám mindig számíthatsz.-folytatta tovább
-Nagyon köszi.-mondtam a rövid választ és még mindig öleltük egymást. Éreztem ahogy elmosolyodik majd a hátamat kezdte simogatni.
-Engem tényleg nem ijeszt Dave egy ilyen papírfecnivel....-kezdtem a magyarázkodást és gyülekeztek a könnycseppjeim. Kicsit eltolt magától, hogy a szemembe nézzen
-Cshh.... én tudom, és elhiszem.-nyugtatgatott Liam
Nagyon jó Liammel lenni, persze ezt nem úgy értem, hogy beleszerettem meg minden csak nagyon jó a társasága, jól lehet vele beszélni.
A város nézésből tényleg nem lett semmi,erre akkor jöttem rá amikor rá néztem az órára az pedig 17:23 órát mutatott.
-Jól elment az idő.-mondtam miután befejeztük a filmet.
Hát igen, egy csomót beszéltünk és még filmet is néztünk
Mielőtt bármit is mondhatott valaki kopogott az ajtón, az a valaki pedig nem más volt, mint Niall.
-Csak szeretném tudni, hogy akkor a mai nap áll e?-mosolygott fél oldalasan
-Ööö, persze az jó ha hatkor lent?-kérdeztem
-Tökéletes, akkor én nem is zavarok.-majd becsukta maga mögött az ajtót.
-Mi lesz hatkor?-kérdezte csodálkozva Liam
-Randim.-mondta motyogva
-Ó, értem. Akkor én leptem, készülődj csak nyugodtan és jó randit.-mosolygott és már ki is ment.
30 perc. Ennyi időm volt elkészülni, nem sok de nekem pont elég volt.
Egy sima csőnaci, egy 'London' feliratú póló és egy fehér converse.
A sminkem csak egy egyszerű szájfény volt a körmöm meg kékre lett kifestve.
Pontban hatkor értem le, de Niall még sehol viszont Louis, na ő pont lent volt.
-Hova, hova?-kérdezte felvont szemöldökkel
-Niall-al randira.-és már vártam is a sok kérdést, hogy 'biztos jó ötlet?' 'nem túl korai?'
-Szép estét!-jelentette ki egyszerűen
-Kösz.-majd megindultam a konyhába amikor utánam szólt.
-Héé Nata, sajnálom és igazad van, rég nem láttalak, csak sok embert ez nagyon megvisel. A telefon beszélgetésnél is, miután letetted alig tudtál beszélni, ezért csodálkoztam.-majd lehajtatta a fejét szomorúan, amit csak akkor szokott ha valamit tényleg megbánt. Na erre még emlékszem
-Semmi gond, biztos én is túl reagáltam.-majd oda mentem hozzá és adtam neki egy biztató erős ölelést.
-Itt is vagyo... Óh, én akkor vissza megyek.-jött le Niall, de ahogy meglátott rögtön vissza akart fordulni.
-Ne, nem kell, mehettek is, de ha megbántod akkor.... ne akard tudni.-nevette el magát a végén.
-Oké, nyugi  vigyázni fogok rá.-mosolyodott el majd megölelt.
-Na jó mennyetek.
-De akkor szent a béke?-kérdeztem félénken Loutól
-Persze.-mosolygott Lou majd ő is megölelt majd és nyomott egy puszit a homlokomra.
Miután beültünk a kocsiba hiába kérdeztem bármit nem mondta, hogy hova visz, egy idő után meg is untam.
Niall az útra figyelt én meg rá.
-Cuki vagyok, nem? -nevette el magát. Gondolom feltűnt neki, hogy nézem.
-És egoista.-nevettem el magam
Úgy 10 percet utazhattunk még amikor megérkeztünk.
-Most csukd be a szemed.-utasított Niall
-Öö, oké, de ugye nem fogsz neki vezetni semminek?-nevettem el magam
-Úgy ismersz?-nevetett ő is.
Na mindegy, becsuktam a szemem és pedig még egy kendővel bekötötte, hogy biztos ne lessek.
Mind a ketten csendben mentünk, én ügyeltem nehogy elessek bár amennyit láttam, Niall, Niall vezetett engem.
-Megjöttünk.-közölte Niall majd levette rólam a kendőt.
Ha azt mondom gyönyörű volt, akkor azt meg kell még szorozni 100-szor.
Ki vitt a tengerpartra ahol le volt terítve egy pokróc és azon voltak az ételek, körülötte.... körülötte meg gyertyák amik egy óriási szívet zártak be.
Csak álltam és gyönyörködtem a szépségben, alig akartam hinni a szememnek.
-Remélem tetszik, mert...-nem is hagytam, hogy befejezze csak megöleltem jobb oldaláról.
-Niall ez a legszebb randim ami valaha volt.-mosolyogtam rá.
-Igen? Miért hány volt eddig?-düledezett
-Nyugi, csak 1-2.- nyomtam egy puszit az arcára.
-Akkor megyünk?-majd nyújtotta a kezét
-Ez csak természetes.
A randi valami csodálatosan telt. Rengeteget beszéltünk. Szerintem ennyit nem is beszéltem, mint amennyit most. Nagyon egy húron pendülünk.
Elmondta, hogy neki is volt egy barátnője, Stefani, de már nem tartja vele a kapcsolatot ami egy kicsit megnyugtatott.
-Be megyünk a vízbe?-kérdezte féloldalas mosollyal.
-Ruhában?-csodálkoztam
-Miért ne?- rögtön felkapott az ölébe, amilyen gyorsan tudott csak rohant velem a vízbe.
-Nagyon jól érzetem magam.-mondtam miközben átkaroltam a nyakát.
-Akkor ebben is egyetértünk.-válaszolta majd...... majd megcsókolt.
Olyan gyengéd volt, de még is maga biztos.
Ez volt életem legszebb napja.
-Lassan haza kéne menni, így is kezdek fázni.
-Persze akkor megyünk is.-válaszolta gyorsan majd magához ölelt
-Szóval akkor..-kezdtem bele de ő gyorsabb volt
-Leszel  a barátnőm?-kérdezte majd bele néztem azokba a gyönyörű kék szempárba.
A válaszom csak egy szenvedélyes csók volt.


Próbáltam most egy hosszabb fejezetet hozni:D
 Kinek, hogy tetszik írjátok le komiba:D
Nagyon köszönöm a kommenteket és a feliratkozókat is, hogy feliratkoztak..xDD:D
Kövi rész 3-4 komi és +1 feliratkozó jön:D

U.i. szavazzatok és lépjetek be a fb-os csopiiba is:DD