11. Fejezet A tipikus féltékenység Pff...

-Megértem. Velünk is ez volt. Már mint minket sem hagytak békén.-próbált vigasztalni.
-Nem Liam, nem. Engem nem az zavar, hogy letámadnak, ehhez már hozzá szoktam otthon, engem az zavar, hogy ilyeneket vágnak a fejemhez.-szontyolodtam el.
-Volt egy barátnőm, de csak volt, emiatt. Nem tudta feldolgozni a sok negatív komenteket és a beszólásokat.- mondta alig hallhatóan. Már mondani akartam valamit de folytatta.- Nem szeretném ha Niall-al is ez történne. Nagyon boldog veled és Lou is. Mindig lesznek rosszallok, sajnos, de mi mindig itt leszünk melletted és mindig segíteni fogunk!-öntött belém egy kis lelket.
-Nagyon köszönöm, sokat jelent nekem és az is, hogy utánam jöttél.-mosolyogtam rá és öleltem meg, amit bár ne tettem volna.
-Ti meg mi a francot csináltok?-toppant be Niall.-én ott lent várlak titeket ti meg itt ölelkeztek? Pff.-azzal kirohant a szobámból
-Ne Niall, várj!-rohantam utána és a földszinten utol is értem.-Félre értetted!-szóltam utána
-Igen? Akkor magyarázd meg miért Liam-et ölelgeted a barátod helyett?-vágta a fejemhez
-Mert...mert én fölmentem a szobába ő meg utánam jött és beszélgettünk.-mondtam halkan
-Aha persze és ehhez meg kell ölelni?-kiabált
-Hohóó, mi ez a kiabálás? Niall miért kiabálsz Natával?-jött hozzánk Lou
-A te kis Natád épp most csalt majdnem meg.
Na ez a kijelentés már csak az utolsó csepp volt a pohárban.
-Hogy mondhatsz ilyet? Csak megöleltem, de most komolyan nem akarod, hogy minden oldalról pisztollyal felszerelt őrök álljanak?-fakadtam én is ki.
-És még én fújom föl a dolgokat.-nevetett fel kínosan Niall
-Na jó én ebből egy szót sem értek, Liam gyere ide.-kiáltott Lou
-Itt vagyok.-jött mellénk Liam
-Szóval Nata kérlek mondd el, hogy mi történt,  mert ebből semmit nem értettem.
-Szóval miután haza értünk én fölmentem a szobámba és kis idő múlva Liam utánam jött elmeséltem, hogy mi bánt ő tanácsot adott én meg megöleltem. Ennyi, és Niall pont akkor nyitott be amikor megöleltem. Ezen nem tudom mit kell túl reagálni.-zártam le
-És azt a bánatot miért nem tudtad nekem elmondani?-értetlenkedett Niall
-Mert te lent voltál és jól érezted magad, Liam meg feljött. De mit kell ezt túl reagálni?
-Majd ha te is úgy szeretsz valakit, mint én akkor megérted!-csuklott el a hangja a végén
-Én sajnálom.-majd megakartam fogni a kezét de ő elhúzta és.... és elment.
-Húh, próbáltam figyelni és a hallottak alapján azt vontam le, hogy Natának baja van, Liam, mint mindig törődik a másikkal, Niall.... Niall meg szereti Natát. Hol itt a probléma?- próbálta viccesre venni a helyzetet Lou
-Ott, hogy ezt Niall nem hallotta és ki tudja most most hol van, itt van a probléma.-adtam a tudtára a problémát Lounak
-Ez igaz.-szólt közbe Liam
-Utána megyek.-közöltem a többiekkel majd rögtön szaladtam, igen szaladtam az ajtóhoz nehogy bárki is utánam szóljon. Ahogy kiszaladtam rögtön megcsapta az orromat a friss levegő, és a hideg de mit sem törődve vele rögtön szaladni kezdtem. Fogalmam sem volt hova szaladok csak szaladtam és az járt a fejemben, hogy bármi baja lesz az az én hibám miatt történik, de ha bele gondolok még sem, hisz csak egy ölelés volt. A gondolat menetet egy fickó zavarta meg amikor az egyik közeli parkban siettem.
-Ki az?.-fordultam meg félénken
-A te féltékeny barátod, aki egy barom.-közölte majd a háta mögül előhúzott egy szál rózsát.-hoztam volna egy csokrot is de a pénzemet otthon hagytam.-nevette el magát én meg csak a nyakába ugrottam és amilyen erősen tudtam csak magamhoz öleltem, így tett ő is. Egy kicsit eltolt magától, hogy a szemebe nézhessen.
-Nagyon sajnálom.-fúrta belém a tekintetét
-Semmi gond.-majd újra magamhoz öleltem
-Viszont vissza kéne menni, mert csak kirohantam a házból.-közöltem vele
-Ó, a kis ....  szaladgálós.-nyögte ki miután jobb nem jutott eszébe
-Nagyon vicces.-nevettem el magam
-Te remegsz?-kérdezte és a válaszomat meg se várva levette a pulcsiját és rám tette.
-Most te fogsz fázni.
-De én férfiből vagyok-húzta ki magát amin muszáj volt mosolyognom
-Talán valami vicceset mondtam?-csodálkozott
-Nem dehogy.-majd újra magamhoz öleltem, ő viszont elém állt és a szemembe nézett
-Soha többet nem leszek féltékeny.-jelentette ki
-Várom a holnapot.
-Én is.-mosolygott rám 'furán' persze jó értelemben
15 perces séta után haza is értünk bár mehettünk volna lassabban is, amit otthon 'kaptunk'....
-Ti meg hol voltatok?-vont rögtön kérdőre Lou
-Csak virágot vettem Natnak.-jelentette ki olyan természetesen mintha ez olyan egyértelmű lenne
-És te, drága húgocskám? Merre jártál?-fordult felém Lou
-Mentem megkeresni az én jó képű barmomat.-nevetettem el magam, többiek persze furán néztek
-Héé.-lökött meg Niall
-Hisz te mondtad.-nevettem el magam
-Na jó, kajáljunk és én mentem aludni, mert nekem hosszú napom volt.-szólalt meg Zayn
-Azt csináltad amit mi.- értetlenkedett Harry
Ezen persze mindenki nevetett.
-Ja és Liam.-szólt Niall -Sajnálom,csak eluralkodott rajtam a féltékenység.
-Semmi baj haver, erre vannak a barátok.
-Tessék?-szóltam bele én is
-Már mint, én mindig itt leszek, mindenkinek.-érzékenyült el a végén
A vacsora pizza volt még jó, hogy Niall rendelt különben valaki éhen marad, míg én 4-et szeletet ettem ő legalább 14-et.
Már épp a lámpát akartam lekapcsolni amikor Lou jött be.
-Pont jókor, majd nem lekapcsoltam a lámpát.-mosolyogtam rá kedvesen
-Akkor gyors leszek.-mosolygott ő is.- Minden rendben van?-tért rögtön a lényegre.
-Persze.-majd leült mellém az ágyra
-Szeretném ha tudnád, én mindig jót akarok neked. Apuékat nem tudom helyettesíteni de próbálok jó testvér lenni és segíteni neked.-majd megsimogatta az arcom
-A legeslegjobb testvér vagy a világon. Jobbat nem is kívánhatnék.-majd átöleltük egymást.
-Akkor örülök, nem is zavarok tovább, jóéjt.-majd az ajtó felé ment, de az utolsó pillanatban utána szóltam.
-Te soha sem zavarsz.-mosolyogtam rá.


Ennyi lenne a mostani rész, de azért komiba írjátok le a véleményeteket:)
Köszönöm az előzőnél a sok komit<33
kövii rész 4-5 komi és egy-két feliratkozó után