13. Fejezet Haragszom! De miért is...?

-Szóval a meglepetésem nem más, minthogy duettet fogsz énekelni a One Direction-nel.-jelentette ki Paul.
Ha azt mondom, hogy lefagytam az csak egy enyhe kifejezés lenne.
-Tessék?
-Duettet fog....-kezdte újra
-Igen-igen, hallottam, de hogy? És miért?
-Hát, amikor először láttalak én sem gondoltam, de után Louis vissza jött és hozott egy hangfelvételt amin énekelsz. Rögtön megtetszett és arra gondoltam te is lehetnél énekes, és....-folytatta 
-Hohohooo! Álljunk csak meg egy kicsit! Először is nem, nem fogok duettet énekelni senkivel, másodszorra, Lou! Hogy tehetted? Megígérted, hogy soha nem fogod megmutatni senkinek!-'közöltem' hangosan a véleményemet majd kirohantam az utcára.
Szerencsére a stúdió előtt állt egy üres taxi.
Amint beszálltam rögtön és leadtam a címet.
20 perc alatt /na igen, kis dugó sose árt/ haza értem majd rögtön a bőröndökhöz, igen a bőröndökhöz mentem. Ez így most furcsának tűnhet, hogy egy ilyen 'kis' meglepetés miatt lelépek, de amíg a jöttem haza, rá döbbentem, hogy mindjárt vége a nyárnak és jön a végzős évem, így inkább vissza megyek Magyarországra. Gyorsan leültem a gép elé és lefoglaltam a legközelebb induló járatot ami 1 óra múlva indul.
Mindenkinek írtam pár sort majd hívtam egy taxit ami a számításaimnál korábban kivitt a reptérre így volt még 30 perc a gépfelszállására. Szerencsére eszembe jutott, hogy hiába van hova mennem a kulcsokat otthon, mármint Pesten hagytam, így telefonáltam gyorsan.
-Szia Móni, Natasa vagyok!-köszöntem
-Szia Natasa! Mi újság?  Nyugi nem csináltunk semmi bulit.-nevette el magát amin nekem is nevetnem kellett, nagyon kedves lány.
-Semmi, csak azt szeretném kérdezni, hogy otthon vagy e,mert félórán belül indul a gépem Pestre és ugye kulcsom nincs az ajtóban pedig nem szeretnék állni.
-Persze itthon vagyok, de minden rendben?-kérdezte és hallottam a hangjában, hogy tényleg érdekli. Ezért is választottam őt amikor kiadtam a lakást, mert láttam rajta, hogy tényleg nagyon  kedves és figyelmes.
-Azt majd inkább otthon mesélném el. Délután négykor landol a gép szerintem....-majd közbe vágott
-Ha szeretnéd kimegyek eléd.-ajánlotta fel kedvesen
-Óóó, nagyon köszönöm, rendben. Akkor négykor a reptéren.Szia.-köszöntem el
-Szia!
Pont jókor tettem le a telefont ugyanis fel lehetett már szállni a gépre.
Azt azért még elmondanám, hogy volt 30 nem fogadottam Louis-tól 27 Niall-től 24 Liam-től 19 Harry-től és 18 Zayn-től. Nagyon sokra tartom, hogy így aggódnak értem, de valami azt súgja, hogy Lou elárult. Tudom, tudom, ez  furán hangzik de amikor még régen megtudtam, hogy fölvette megígérte, hogy soha nem fogja senkinek megmutatni amit nem tartott be. 
Na mindegy most már itt ülök a gépen és éppen emelkedik, azért hiányozni fognak és természetesen majd vissza fogok jönni és hívni is fogom őket, de nem holnap... vagy is egy SMS Liam-nek lehet, hogy oké talán Niall-nak is, na jó nekik biztos de a többieknek nem.
Az utazás aránylag jól telt, szerencsére nem ült senki mellettem. Az úton viszont az is eszembe jutott, hogy nem is sírtam.  Hát igen nem vagyok egy síros típus de egy könnyű eset sem.
-Natasa! Szia!-üdvözölt Móni 
-Szia!-majd megöleltük egymást.-Húú, nagyon köszi, hogy kijöttél értem.-hálálkodtam.-jövök neked egyel.
-Nincs mit, de mi is történt pontosan? Többiek egyáltalán tudják, hogy eljöttél?
Ilyen fajta kérdésekkel bombázott Móni és rögtön éreztem, hogy jó barátok leszünk majd.
Szerencsére van jogsija és kocsija is, így nem kellett taxi-zni az úton pedig elmeséltem ,hogy mi történt.
-Húú, de nem lehet, hogy csak jót akarat?-kérdezett de nem nézett rám ugyanis elég forgalmas úton mentünk.
-De de, persze. Nem ez a gond igazán, hanem, hogy elmondta vagyis megmutatta másnak a felvételt.-majd lesütöttem a szemem ugyanis ahogy hangosan kimondtam kicsit furcsán hangozott.
Most komolyan ilyen dolog miatt jöttem el? Igen, mert elárult, miközben gondolkoztam Móni valamit magyarázott.
-Oké?-kérdezte
-Bocsi, nem figyeltem elmondod még egyszer?
-Persze, szóval 3 nap múlva kicsit lelépek, mert Balatonra megyek a barátaimmal 5 napra.-mondta el még egyszer.
-Ja, oké.-mosolyogtam rá.
Húú, ez fura, most jövök Londonból, mert úgy mond 'rossz' dolog történt velem és rögtön mosolygok  Hát igen, ez is rám vall,  nem nagyon hatnak meg a dolgok de azért annyira még is, hogy elmenjek egy másik országba. Mondtam már, hogy nem vagyok könnyű eset?
-Megjöttünk!-állt le a motor 
A lakásba belépve egy kis változás fogadott, de szinte minden ugyanott volt.
-Bocsi egy kicsit változtattam, de semmi nem tört össze.-ezen persze mindketten nevettünk.-Sok kaja nincs, de rendelhetünk is valamit.
-Ez jó ötlet. Mondjuk pizza?
-Tökéletes.
Amíg a pizzát vártuk fel vittük a bőröndjeimet a szobámba, még jó, hogy nagy lakás van és beszélgettünk. 
-És akkor van egy kiszemelted is?-kérdezgettem tovább Mónit
-Igen, de nem is tudom olyan helyes meg minden....
-Hol itt a probléma?
-Timi, az egyik ismerősöm már rég ismeri és azt mondja hogy nem hűséges típus.-szomorodott el
A csöndet a csengő zavarta meg.
-Biztos a pizza.-majd az ajtó elé siettem, nem tévedtem, tényleg a pizzás srác volt. Miután rendeztem a számlát gyorsan levágtuk magunkat a fotelba amitől előtörtek belőlem a régi emlékek. Apu mindig ott ült ahol most Móni, ahogy erre gondoltam kigördült egy könnycsepp.
-Minden rendben? fal fehér vagy, hozok egy kis vizet.-majd felpattant és kicsivel később egy pohár vízzel tért vissza.
-Minden rendben?-kérdezte újra és most oda ült ahova anyu szokott.
-Persze, csak ahogy itt ülök eszembe jutottak a régi emlékek.-kicsit csöndbe voltunk aztán folytattam.-Ahol az előbb ültél ott régen apukám ült és ahol most ülsz ott anyukám szokott.-láttam rajta, hogy éppen felállni készül így gyorsan rászóltam.
-Nyugi, nyugi. Maradj csak ott, nem azért mondtam.
Megnéztünk valamilyen filmet még ami a tv-ben ment, aszem' pont Gorilla bácsi ment.
-Én szerintem megyek aludni, hosszú napom volt.
-Rendben, nem sokára én is fekszem. Jóéjt!.-köszönt Móni
-Neked is! És nagyon köszönöm!-majd gyorsan megöleltem.
A fürdőben gyorsan végeztem majd elalvás előtt gyorsan megnéztem a telómat és mielőtt feloldottam volna eldöntöttem, hogy az utolsó üzenetet fogom csak elolvasni.
-Az utolsó üzenet pedig...-gondolkoztam hangosan, lehet, hogy furcsa, de én szoktam.
Az utolsó üzi pedig Liam-től jött, nagy levegőt vettem és megnyitottam.


Hát remélem tetszett és bocsi ha kicsit nehéz volt követni.... :D :D :D
Köszönöm a sok komit és a feliratkozókat is:D 
Kövi rész 5-6 komi után és pár feliratkozó után jön:)
NE felejtsétek el, hogy pár nap múlva VÉGE a szavazásnak:)