14. Fejezet Döntések előtt

Szia Natasa!

Remélem elolvasod ezt üzenetet és válaszolni fogsz!

Nagyon aggódunk érted, Niall nem szól senkihez és folyamatosan csak téged hív.

Ami Louis-t illeti ezerszer megbánta amit tett és ha azt mondom, hogy nagyon aggódik miattad akkor szépen fogalmaztam. Mindenki elolvasta azt a pár sort amit írtál és mindenki megkönnyezte.

Nagyon hiányzol és annál is jobban aggódunk érted. Nem tudtuk hová mentél, jól vagy e, kérlek üzenj valamit. Bízhatsz bennem, amint mondtam itt is én mindig melletted leszek.

Ami pedig Pault illeti, természetesen nem kell duettet énekelni velünk ha nem akarod, és amint látjuk nem, szóval a lényeg, hogy akár csak annyit írj, hogy 'jól vagyok' és egy kis kő leesik a szívünkről!

Szeretünk! <3 Liam xx

Miután elolvastam az üzenetet kb. még ötször átfutottam a sorokat. Nem tudom mit csináljak.

Tényleg ennyire nagy dolog ami történt? És Niall, Niall-t annyira sajnálom, nem vagyok hozzá jó barátnő.

Egy barátnő nem vágja be a 'durcit' egy ilyen dolog miatt aztán még el is húz egy másik országba és csak egy levelet hagy neki?! Nem, nem vagyok jó barátnő. Viszont, hogy ezt így eldöntöttem arról is dönteni kéne, hogy mi lesz? Itt maradok egy évet? Vagy vissza megyek és ott fejezem be? Talán magán tanuló leszek? 

Louis! Ő az egyetlen aki.... aki. Ki is? Az egyetlen család tagom. Szükségünk van egymásra, bármi is történik, nekünk egymás mellett van a helyünk, ezen nem vázoltathat semmi.. Még egy vita sem.

Vissza megyek, de mikor?

Még szerencse, hogy miután elolvastam az üzenetet rögtön nem voltam álmos, így gyorsan megnéztem a gépeket. Kinéztem egyet, és hogy mikor indul? Ma. Reggel, reggel 07:35-kor. 

Na igen, most lehet a fejemhez vágni, hogy nem vagyok normális és, hogy döntsem már el, hogy mit akarok. Itt utazgatok össze-vissza, közbe pedig természetesen egy-két lesifotós is lekap.

Mindegy most van 00:35. Azaz 7 óra múlva indul a gépem, mivel annyira izgulok, (nem is tudom miért...?!)

Így alvás helyett vissza tettem a félig kipakolt cuccaimat és ittam egy erő kávét. Reméltem, hogy ezt jó hosszú ideig csináltam de még mindig csak 01:20 volt. Lehuppantam az ágyra majd elkezdtem írni az SMS-eket. Elsőként Liam-nek válaszoltam:

Szia Liam!

Köszönöm, hogy így aggódtok értem minden rendben van és hamarosan megérkezem szóval ne nagyon tűnjetek el otthonról...xD :) Igen, biztos furi, hogy xd-t megy :) fejet küldök, de nem tudom, hogy mondta e Lou, hogy gyorsan és könnyen megszoktam enyhülni. A lényeg viszont, hogy jól vagyok és nincs semmi bajom. Azt direkt nem mondom el, hogy hol vagyok, ne hogy az első idetartó gépre fel üljetek és ide gyertek, mert ahogy ismerlek titeket megtennétek.

Szóval, hamarosan találkozunk.

u.i. ne hívogassatok ezerrel, mert lefogok merülni!!!  Puszi: Natasa xx

Miután elküldtem az üzit jöhetett a másik. Niall-nak. Neki már kicsit nehezebben tudtam írni. De azért csak sikerült valami.

Szia Niall!

Nem csodálkozom ha azért hívtál ennyiszer, hogy szakíts velem. Nagy hülyeséget csináltam.

Nem vagyok jó barátnő, de én szeretlek, viszont ezt nem is SMS-ben szeretném megbeszélni veled, csak szeretném, hogy tudd én nagyon nagyon nagyon szeretlek és sajnálom, hogy eljöttem, csak rosszul esett. A repülő úton viszont az is eszembe jutott, hogy te nem csináltál semmit és gondolom most, hogy így olvasod e sorokat azért egy kicsit csak elérzékenyülsz! Hiányzol! Szeretlek! 

Csók: Nat <3 xx

Na ezzel is megvolnánk, azért kicsit megkönnyeztem amíg meg írtam ezt az üzit. Bele telhetett úgy huszonöt percebe. Végig gondoltam, hogy mióta ott lakom, milyen j dolgok történtek velem. Leszámítva Dave-et. 

Kaptam csodálatos barátokat akikre mindig lehet számítani, egy csodálatos testvért, bár ő eddig is volt, csak alig láttam és... és Niall-t! Nála jobb barátot nem is kívánhatnék, igaz igaz csak egy randink volt ami mellesleg valami eszméletlenül jól sikerült, de akkor is. Nem tudom elmondani csak érzem! És remélem jól érzem!

Valahogy a kávé nem nagyon hatott így kicsit elbóbiskoltam, 06:07 ennyit mutatott az óra mikor fölébredtem. Gyorsan fölvettem a már kikészített ruhát és begyömöszöltem a piszkosat.

-Szia Móni! Bocsi a korai zavarásért, de én megyek.-keltettem fel

-Ööö, oké mikor jössz?-kérdezte félkómásan

-Megyek, megyek vissza Londonba.-Persze erre rögtön felébredt

-Mi tessék? Ez biztos? Mármint nem azért, de....-kezdte

-Igen tudom, de végig gondoltam még egyszer és kb. 100x és ez a legjobb megoldás.

-És mi lesz a tanulással?

-Azt még én sem tudom, viszont augusztus 5 van.Szóval még van egy kis idő addig is vissza megyek 'rendet tenni'-majd megöleltem

-Hát jó, azért majd szívesem várlak, ha nem lenne gond valamikor hívnálak.-mosolygott rám kedvesen

-Persze, nyugodtan. Örülnék is neki ha majd ki látogatnál.

-Jó ötlet, csak tudod, most is gőz erővel dolgozom, hogy legyen majd pénz az egyetemre ha nem vennének fel és....

-Az nem probléma! Viszont mennem kell. Örülök, hogy itt lehettem és összebarátkoztunk.

-Én is, bocsi, hogy most nem tudlak kivinni....

-Ne hülyéskedj, ha akartál is volna nem engedtem volna, hogy hajnalok-hajnalán furikáztass. Ami pedig a te utazásodat illeti, úgy is tartozom neked!-majd újra megöleltük egymást.-Szia és sok sikert Petihez.-Ő az a srác aki tetszik neki.

-Köszi, bár nem hinném, hogy bármi is lenni. Vigyázz magadra! Szia

Gyorsan hívtam egy taxi-t és a számításaim most beváltak így pont akkor értem ki amikor fel lehetett szállni a gépre. Egyébként azt azért megfigyeltem, hogy reggel fél nyolckor is elég sokan vannak a reptéren.

A repülő út alatt természetesen most is gondolkoztam. Először, hogy mi lesz a tanulással végül arra jutottam, hogy elég ezen később gondolkodni. Másodszorra, hogy Mónival milyen jól ki jöttem és úgy tudom Harry a 'kis' kedvence, majd ha ki jön megpróbálom össze hozni őket. Na jó ez, így viccesnek tűnik, de nem is biztos csak lehet. Aztán gondolkoztam azon, hogy Lou-val mit csináljak, a többieknek igazuk van, Ő csak jót akart, viszont nekem is,hisz megmutatta azt a felvételt, de nem is volt ez olyan hülye ötlet még az is lehet, mondom csak LEHET, hogy elfogadom. És utoljára Niall. Vajon mi lesz velünk? Én szeretem, és ő? Csak remélni tudom, hogy még mindig szeret. Viszont ezen tudtam a legkevesebbet gondolkodni, mivel leszállt a gép.

Reggel fél tíz van, remélem azért majd meghallják ha csengetni fogok.

Persze mire eljutottam a házig 10:20 lett.

Minden erőmet össze szedve lépkedtem az ajtóhoz, az ujjamat már rá helyzetem a csengőre, csak meg kell nyomnom. És     igen, megnyomtam. Hallottam ahogy szaladnak az ajtót kinyitni majd.... majd ott állnak mind az öten.

-Sziasztok.-köszöntem vékony és halk hangon majd rájuk mosolyogtam

Mind az öten felém rohantak és mind az öten meg is öleltek.

-Oxigén hiány.-mondtam nevetve mire mindenki nevetni kezdett, de láttam mindenki szemébe a könnycseppeket.

-Szeretnék bocsánatot kéri!-kezdtem

-Nem! Én, mert igazad van annyira sajnálom, hogy megmutattam...-kezdte Lou

-Lou, te csak jót akartál ahogy mindenki, igaz az rosszul esett nem is kicsit, hogy megmutattad, de kellett egy kis idő míg a ti szemetekkel is lássam a dolgokat!

-Annyira örülök és persze a többiek is, hogy itt vagy!.-jött oda Niall majd megölelt. Abban az ölelésben minden benne volt, hogy ő is sajnálja( bár nem tudom, hogy miért), hogy...hogy még mindig szeret. Én ezt éreztem de azért erről beszélni fogunk.
Miután bementünk a házba mindenki velem szembe ült és rám nézett.
-Mi van?-nevettem el magam
-Hol voltál?-tette fel az első kérdést Lou
-Szép helyen.-válaszoltam egyszerűen
-És még szemtelenkedik is...
-Na jó vissza mentem Magyarországra Mónihoz.-miután láttam, a csodálkozó szemeket, gondolom nem tudták ki ő elmagyaráztam nekik mindent.
-Szép kis történet.-mosolyodott el Liam
-Az, viszont én most föl mennék, mert nem tudtam sokat aludni.
-Persze, menj csak a csomagjaidat majd felvisszük.
-Hol vagyok én? Hotelban? A kezemnek semmi baja, viszem én.-és mielőtt bármi mondhatott volna bármit megragadtam a cuccaimat és föl siettem, már ahogy sietni lehet ennyi cuccal. Nem szeretem ha segítenek!
Amint fölértem a szobámba a csomagjaimat eldobva(!!) az ágyra vettem magam és lehunytam a szemem.
Szerintem úgy 3 órát 'pihenhettem' amikor is kinyitottam a szemem és Niall-al találtam szembe magam.
-Jó..... további napot!-köszöntött, persze ezen mindketten dőltünk a röhögéstől.
-Neked is.-majd mellém huppant az ágyra és összekulcsolta az ujjainkat.
-Meg kaptam az üzenetet.-kezdte komoly hanggal
-És?-kérdeztem félve
-Szeretlek! És eszem ágában sincs szakítani veled!-majd bele nézett mélyen a szemembe és megcsókolt.
Először csak felém fordult majd felülre kerekedett és úgy csókolt tovább.

Hát, próbáltam mindent bele adni remélem tetszett:))
Kicsit úgy mond 'kanyargós' volt, de szerintem így jó. 
A komiba írjátok le a  véleményeteket, hogy ha tetszik mi az és ha nem tetszik az mi, hogy tudjak rajta változtatni.
Kövii rész 5-6 komi és feliratkozók után:D

u.i. ha a rövidebb részek a gondok akkor bocsi csak nincs mindig elég időm .... :/)